Számtalan meghatározó női alakkal találkozhatunk a történelem és a jelenkor különböző korszakaiban, akik kétségtelenül maradandót alkottak a társadalom - és politikaformáló tevékenységükkel. Egyike ezen kiemelkedő személyiségnek Eva Perón, Juan Domingo Perón egykori argentin elnök felesége. Csakúgy, mint Sissiről, Frida Kahloról vagy Rosa Parksról, Eva Perónról is rengeteg film, könyv, cikk született és mai napig hatalmas tisztelet övezi nevét. De mit tett ez a hölgy annak érdekében, hogy több mint 70 évvel halála után is emlegessék a nevét? Nem titkolt célom, hogy cikkemmel felkeltsem a kedves Olvasó kíváncsiságát, hogy ismert vagy kevésbé ismert történelmi személyeket közelebbről is megismerjen, hiszen rengeteg érdekesség övezi életútjaikat.
Eva egész élete kalandos volt, sok meghökkentő fordulattal. Már az is figyelemre méltó, hogy egy szegény családból származó színészpalántából vált Argentína meghatározó női politikusává. Eva és Perón 1944 – ben ismerkedtek meg, ezt követően együtt éltek, és a nő támogatta – az akkoriban alelnök és hadügyminiszter – férfit a politikai színtéren is. Evita – ahogy az argentin nép nevezte – közéleti megjelenésének első és egyben leghatásosabb fellépése 1945-ben történt. Juan Perónnak nemcsak le kellett mondania hadügyminiszteri és alelnöki hivataláról, de le is tartóztatták, miután támogatói felgyújtották a Crítica nevű napilap szerkesztőségi épületét. Ezt követően népszerűségének növelése és szabadon bocsátása érdekében Eva összefogta a „peronistákat”, és tüntetést rendeztek a kiszabadítása érdekében, méghozzá sikeresen.
Eva népszerű volt a lakosság körében, mivel gyakran megjelent a nyilvánosság előtt, férjével járta a vidéket és megnyerő beszédeket tartott. Részben az ő politikai aktivizmusának köszönhető, hogy a nők szavazati jogot kaptak Argentínában, amellyel egy újabb szavazótábor támogatását nyerte el férje számára. Mindezen túl bőségesen jótékonykodott, segített a szegényeken, illetve ingyenes iskolákat, kórházakat alapított. Tevékenységének árnyoldalát jelenti, hogy az adakozások ellenére Eva fényűző életét élt, valamint olyan híresztelések is elterjedtek, hogy a nemes célokra felhasznált pénzek egy része náci bűnösöktől származhatott.
Evita 1952-ben, méhnyakrákban halt meg. Ismertségét csak növelte holttestének hányattatott sorsa, ugyanis koporsóját 1955-ben ellopták a bazilikából, ahol a bebalzsamozott, üvegkoporsóban elhelyezett test előtt leróhatta tiszteletét a nép. A tolvajok különböző helyeken rejtegették, majd végül 1957-ben, Milánóban temették el. Az argentin kormány 1971-ben exhumálta a maradványokat, és titokban Spanyolországba szállította. 1974-ben Perón harmadik felesége, aki akkoriban az elnöki pozíciót betöltötte, engedélyezte, hogy a holttestet véglegesen Argentínába szállítsák, és végső nyughelyéül Buenos Airesben helyezték el.
Mint minden közszereplő esetében, akadtak, akik nem szimpatizáltak Eva Perónnal például pazar életmódja miatt, vagy nem értettek egyet a politikával, amit ő és férje képviseltek. Ennek ellenére tagadhatatlan kultusz övezi nevét és sokan tekintenek rá példaképként, többek között a nehezebb megélhetésű csoportok érdekében végzett munkájáért.
