A magyar nevelés-oktatás történetében a népi kollégiumok egyedülálló jelenségét képeznek, a „fényes szelek nemzedéke” különleges keretek között tanulhatott. Habár Magyarországon a kollégiumi oktatás évszázados múlttal rendelkezik (pl. Pápa, Sárospatak), a Nékosz története mégis jelentősen eltér attól.
Kép: Fortepan / Berkó Pál
A Nékosz, azaz a Népi Kollégiumok Országos Szövetsége egy 1946-ban intézményesült mozgalom, amely a népi eszméből nőtte ki magát. Az eszme elterjedése és kialakulása önmagában sok tényezőnek köszönhető, birtokviszonyoktól a protestáns szellemen át számos körülmény formálta. A népi mozgalom az 1930-as évekre vált széleskörűen ismertté, főként a népi írók szellemi alkotásaival, de a művészet más területeire is kiterjedt, gondolhatunk itt Kodály Zoltán és Bartók Béla munkásságára. A népi írok – kiemelkedő alakjai, Illyés Gyula, Tamási Áron, Németh László – körében jelent meg az alapgondolat, hogy bentlakásos internátusokat kell szervezni, ahol az alsóbb néprétegekből származó gyerekek tanulnának. Ellátásukat biztosítanák, majd tanulmányaik befejeztével visszatérnének otthonaikba, így kialakulna egy paraszti származású értelmiségi réteg, akik, mint a helyi közösség szerves tagjai, ismernék a felmerülő problémákat és rendelkeznének az azok megoldásához szükséges képeségekkel. A népi gyökerek megtartásával kívánták megelőzni, hogy a diplomát szerzett, tanult kollégisták beleolvadjanak a budapesti, nagyvárosi középosztályba.
Az első kollégium még a népi mozgalom virágkorában, 1939-ben alakult meg Bolyai Kollégium néven, majd rövidesen felvette egyik legfőbb támogatója, Györffy István nevét. A kollégisták különböző tudományterületekről gyűltek össze, de saját tanulmányaik mellett társadalmi kérdéseket is megvitattak, képezték magukat szociológiából, falukutatásokat szerveztek, saját néptáncegyüttest hoztak létre. Az első kollégisták már a háborúban, illetve közvetlenül utána is fontos szerepet vállaltak, például a földosztásnál 20 fő bizottsági tag volt. Az első fiókkollégium Debrecenben nyílt meg 1943-ban, majd a háborút követően 1946-ra bontakozott ki a tömeges népi kollégiumi mozgalom, ezt követően alakult meg a Nékosz.
A mozgalom egyik fő szervezője, a Győrffy Kollégium igazgatója, Kardos László főtitkári címet kapott, és számos már végzett kollégista vállalt szervezői és vezetői feladatot. Az újszerű pedagógiai törekvésekben az autonómia fontos szerepet játszott. Az alapsejteket 8-10 növendékből álló szövetkezetek képezték, melyek egymáshoz kapcsolódva alkottak egy hálózatot. A tagok maguk választották meg vezetőiket, saját ügyeikben döntöttek, az önkormányzatiság elve érvényesült. Az anyaintézményhez hasonlóan az egész mozgalomban az aktivitás jelentette az egyik alappillért, a kollégisták bekapcsolódtak az őket körülvevő társadalmi környezet életébe. Fizikai munkát végeztek, például több népi kollégista brigád dolgozott Jugoszláviában a szarajevói vasút építésén. Ismeretterjesztő műsorokat tartottak, írni-olvasni tanítottak. Fontos volt a közösen végzett munka, amely a kollégium létezését is biztosította, közösen újították fel az épületeiket, kertészeti munkákat végeztek. Voltak olyan kollégiumok is, ahol a tehetséggondozásra került a hangsúly, mint például a Horváth Árpád Népi Kollégium, ahonnan ismert színészek és rendezők kerültek ki, többek között Horváth Teri, Soós Imre, Bacsó Péter és Jancsó Miklós (aki 1968-ban Fényes szelek címmel filmet is forgatott a Nékoszról).
A magyar történelem sajátosságából adódóan a Nékosz egy átmeneti korszakban működött, talán épp ezért volt képes ilyen formában létrejönni, de természetesen a korabeli ideológia és politika is jelentősen hatott rá. A mozgalmat főként a Magyar Kommunista Párt és a Nemzeti Parasztpárt támogatta, és a kezdeti romantikus népiességet is lassan más ideológiai meggyőződés váltotta fel. Bár magát a szövetség felépítését és működési elvét ez nem befolyásolta, ez vezetett később a szövetség végéhez. Rajk László belügyminiszter a kezdetektől fogva támogatta a mozgalmat, a közigazgatási és a belügyi apparátust is felhasználva, ezért is volt képes ilyen hatalmas és gyors növekedésre. 1948-ban a kollégiumok száma megközelítette a 160-at, ezekben több mint tízezer általános iskolás, középiskolás és egyetemista tanult.
Egy autonóm és saját meggyőződésen alapuló, aktív társadalmi részvéttel jellemezhető szövetség megszűnése a kialakuló rendszerben szinte elkerülhetetlen volt. Feloszlatásának első jelentős mozzanata az MDP Politikai Bizottsága által 1948. szeptemberében hozott elítélő párthatározat volt. A vád többek között pártellenesség (1947 őszén az összes népi kollégista mindössze 14%-a volt az MKP tagja), narodnyikizmus, liberalizmus és a többi ifjúsági mozgalomtól való elzárkózás volt. Rajk László felmentése a belügyminiszteri posztból szintén meghatározó körülmény volt, majd az utolsó csapást a Rajk-per jelentette, melyben kétszer is megjelenik a szövetség, így is összefonódva az ellenségnek kikiáltott Jugoszláviával.
A Nékosz 1949. július 10-én oszlott fel, a megalakulásának harmadik évfordulóján tartott kongresszuson. Bár csak 3 évig működött, mégis jelentős hatással bírt tagjai számára, akik a Nékosz adta lehetőség miatt valóban az iskolázott és az önálló gondolkodásra képes néprétegeket erősítették.
