Az Artúr királyról szóló legendák már régóta lázban tartják az emberiséget. Számos film, sorozat készült már, ami a hős király életét dolgozza fel. De ki is volt Artúr valójában? Sőt, ennél is jobb kérdés, hogy létezett-e egyáltalán?
Az elsődleges forrás Geoffrey of Monmouth 12. századból származó Britannia királyainak története című írása. A mű Britannia történetét meséli el az első, Brutus által alapított településtől egészen Cadwallader haláláig. A mű taglalja Iulius Caesar britanniai hadjáratát, valamint két király, Leir és Cymbeline életét, illetve Artúr király történetének egyik első részletes bemutatását.
Artúr 15 évesen ült a brit trónra, uralkodása alatt pedig számos győzelmet aratott. Leigázta a szászokat, majd elfoglalta Írországot, Izlandot, Norvégiát és Galliát. Halála egy csatában következett be, miután unokaöccse, Mordred elárulta.
Monmouth írása ugyan több ismert történést, illetve személyt említ (Uther király, Merlin), azonban Lancelotról, Camelotról, a Szent Glárról, a sziklában lévő kardról, sőt, még a kerekasztal lovagjairól sem olvashatunk. A Bournemouth (egy brit egyetem) régészkutatója, Miles Russell szerint sok-sok részlet utólag lett hozzáadva Artúr történetéhez, hogy jobb fényben tüntessék fel. Elmondása szerint „Monmouth Artúrja egy szörnyen ellenszenves szociopata, egy erőszakos, hirtelen haragú, gyilkos gonosztevő. Egy olyan valaki, aki nagyon is ideális, sikeres király a sötét korban, de a középkor ideáljai szerint nem hős”.
Monmouth leírását Artúrról valójában rendszeresen kigúnyolják korunk tudósai, de már a kortársai is így tettek. Legjobb esetben azzal vádolják, hogy néhány tényt pusztán rosszul értelmezett; mások szerint viszont csak kitalálta az egész történetet. Maga Monmouth azt állította, hogy ő csupán lefordított egy antik könyvet, de ezt a forrást soha nem azonosították. Emellett pedig nincs rá bizonyíték, hogy Artúr valóban létezett. Még Tintagelben (régen Trevena) sem, amely a király állítólagos lakhelye volt, és ami éppen miatta vált híres turistalátványossággá.
Russell véleménye szerint Monmouth csupán összetákolt különféle ősi regéket, karaktereket és eseményeket, hogy megalkossa a ma közkedvelt karakterét, Artúrt. Kölcsönvette például Ambrosius Aurelianus az angolszászok ellen sikeresen vezetett, döntő csatájának töténetét. Russell tehát jogosan véli, hogy Monmouth nem egészen saját kútfőből alkotta meg a művét. Többféle forrást használt, például népmeséket, krónikákat, bárd költészetet, királyokat felsorakoztató listákat, mindezt annak érdekében, hogy felépítsen egy hazafias brit narratívát. Russell még hozzátette: „Artúr legalább öt különböző karakter ötvözete. Ennek köszönhetően egy összetett kelta szuperhős – a britek valóságos hőse”.
