A magyar büntetőjogi szabályozás értelmében a büntetések egyik fajtája az életfogytig tartó szabadságvesztés, amelyet a Büntető Törvénykönyv a 41. §-ban szabályoz.
Az Alaptörvény IV. cikke biztosítja a szabadsághoz és személyi biztonsághoz való jogot, ugyanakkor ezen jog „határát” is megállapítja, ugyanis a következő bekezdés szerint elvonható a személyes szabadság, azonban csak törvényben meghatározott okból és kizárólag törvényes eljárás útján.
A jogszabályok a magyar büntetési rendszer alapját képező szabadságvesztés büntetésnek két fajtáját különböztetik meg: a határozott ideig és az életfogytig tartó szabadságvesztést. Az életfogytig tartó szabadságvesztésen belül is két eset különíthető el; az, amikor a feltételes szabadságra bocsátás jövőbeli dátumát az ügydöntő határozatában meghatározza a bíróság, és amikor ennek lehetőségét kizárja. Az utóbbit nevezzük tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésnek. A törvény értelmében csak olyan személlyel szemben lehet alkalmazni, aki a 20. életévét betöltötte a bűncselekmény elkövetésekor. Taxatív jelleggel meghatározott, rendkívül súlyos bűncselekmények, például népirtás, vagy terrorcselekmény elkövetőivel szemben szabható csak ki.
A hazai szabályozást több ízben is elmarasztalta az Emberi Jogok Európai Bírósága. A Magyarország által az 1993. évi XXXI. törvényben kihirdetett Emberi Jogok Egyezményének 3. cikke szerint: „Senkit sem lehet kínzásnak, vagy embertelen, megalázó bánásmódnak, vagy büntetésnek alávetni.” Az EJEB egy konkrét (Magyarország vs. Magyar László) ügyben adott állásfoglalásában kifejtette, hogy a magyar törvények értelmében nincs olyan időintervallum, amely felülvizsgálatot tenne lehetővé az elítélt körülményeiben beállott változást illetően, ezzel pedig megtagadja az elítélttől a szabadulás lehetőségét, és kiemelte, hogy 25 év után felülvizsgálat szükséges a büntetéseket illetően. Továbbá a Bíróság véleménye szerint az esetleges köztársasági elnöki kegyelem sem elégséges megoldás ebben az esetben.
A büntetés-végrehajtásról szóló 2013. évi CCXL. törvénybe új rendelkezések lettek beiktatva: 40 év letöltését követően kötelező jelleggel, hivatalból indított kegyelmi eljárás lefolytatását írja elő, és emellett élhet az elítélt a köztársasági kegyelem benyújtására vonatkozó jogával is. Ezt 2016-ban ismételten elmarasztalta az EJEB, arra való vonatkozással, hogy a megállapított időtartam továbbra is aránytalanul hosszú, és a kínzás tilalmába ütközik.
Magyarországon jelenleg 450 fő tölti életfogytig tartó szabadságvesztését (427 férfi és 23 nő), ebből pedig 72 személy a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt (71 férfi és 1 nő), a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokság Magyar Nemzet megkeresése alapján szolgáltatott adatok szerint. A hírhedtebb elítéltek között van Magyar Róbert, a Fekete Sereg nevű bűnszervezet korábbi vezetője, valamint a váci börtönben egy másik elítélttel a zárkatársukat közösen agyonverő Makula ’Ananász’ György.
Ami pedig a tész-esek mindennapjait illeti, egy 2018-ban, a Budapesti Fegyház és Börtönben készült interjúban Radván Péter főhadnagy elmondta, hogy a fogvatartottak naponta egyszer egy órát sétálhatnak, valamint zárkában végezhető munkát is folytathatnak, levelezhetnek és telefonálhatnak a kapcsolattartóikkal. Ezen kívül sportolhatnak, olvashatnak, és még társasjátékozhatnak is a zárkájukban.
