„Bárcsak nem egész nap a telefonom nyomkodnám!” „Holnaptól elkezdem olvasni azt a könyvet, amit a múltkor vettem magamnak.” „Mától nem eszek édességet.” Nap mint nap merülnek fel bennünk olyan ötletek, amikkel a saját életünket szeretnénk megreformálni, helyesebb mederbe terelni. Ezen fellángolásaink azonban ritkán vezetnek hosszútávú eredményre. Cikkemmel ahhoz próbálok segítséget nyújtani, hogy a mai naptól fogva ez másképp alakuljon.
Mindenekelőtt a legcélszerűbb az, ha definiáljuk a szokás fogalmát. Ez azért lényeges, mert a szokást olykor nehézkes lehet a rutintól elhatárolni. A szokásokat apró döntések alkotják, amelyeket meghozunk, valamint olyan tevékenységek, amiket minden nap megteszünk, ezzel szemben azonban a rutin automatikus cselekvés, amelyre nem kell nagyobb figyelmet fordítanunk. A szokás és a rutin közt a lényeges különbség tehát abban áll, hogy a szokás kialakításakor igenis nagy figyelmet kell fordítanunk az adott cselekvésre.
A szokás kialakítása alapvetően három fázisra bontható: kiváltó okra, cselekvésre, jutalomra. Például eldöntöm azt, hogy mostantól rendszeresen látogatni fogom a lakóhelyem közelében található edzőtermet. Ennek a kiváltó oka lehet az, hogy az egyik barátom finoman jelezte, hogy kezdek túlsúlyossá válni. Cselekvés az, amikor valóban megjelenek a teremben és edzek, ezt követi pedig a jutalom, amely szinte bármi lehet, amit akként élünk meg.
Az egyértelmű, hogy a jutalomnak valamilyen olyan pozitív eseménynek kell lennie, amely okozati összefüggésben van azzal, hogy elvégeztünk egy adott cselekvést. Véleményem szerint azonban bizonyos esetben nem olyan rendkívül egyszerű detektálni azt, hogy mit is tekinthetünk jutalomnak, ezt pedig az edzéssel kapcsolatos példámmal szeretném jobban szemléltetni. Tegyük fel, hogy azt mondom magamnak, hogy csak akkor nézhetek meg egy epizódot a kedvenc sorozatomból, ha előtte elmentem és megmozgattam a testemet. Ez ideig óráig akár működhet is, azonban egy idő után szinte biztosan megspórolom majd a mozgást, és bele-belekacsintok majd a sorozatomba. Jutalom lehet azonban az is, hogy amikor lépcsőzök négy emeletet, nem kell utána öt percet üldögélnem a lépcsőn, hogy összeszedjem magam, vagy az is, hogy magabiztosabb vagyok, jobb a közérzetem. Úgy gondolom, hogy a szokások kialakítása során az utóbbi jutalomra kell koncentrálnunk, nem pedig az előbb említettre. Szokásokat úgy alakíthatunk ki eredményesen, hogy nem arra koncentrálunk, milyen kényelmes tevékenységet végezhetünk majd, ha elvégeztük azt a cselekvést, amelyet szokásossá akarunk tenni, hanem azt, hogy mit ad nekünk, mit fejleszt rajtunk az a tevékenység, amelyet szokássá kívánunk fejleszteni.
És hogy miért is fontos mindez? Mert természetünkből következik a kérdés, hogy „Meg tudom-e ezt csinálni?”, és a nehézség nem feltétlenül abban rejlik, hogy egyszer meg tudjuk-e csinálni, hanem abban, hogy minden nap meg tudjuk-e csinálni. Hogy bármi történjen is mindennapjaink során, meg tudjuk-e minden nap csinálni, amit célként kitűztünk magunknak. Mindezt akkor is, ha nem látjuk az értelmét vagy az eredményét az adott pillanatban, napon, héten, vagy hónapban.
Láthatjuk tehát, hogy a szokások lényege a konzisztens cselekvés. Az, hogy az adott tevékenység elvégzését nem attól tesszük függővé, hogy van-e kedvünk ahhoz, hanem legbelül tudjuk, hogy nekünk ezt meg kell csinálnunk, bármi is történjen, és ezt nem azért tesszük, mert a cselekvés végeztével majd leülhetünk egy tál pattogatott kukoricával megnézni egy filmet, hanem azért, mert tudjuk, hogy mentálisan és fizikálisan szintet léptünk a cselekvéssel. Ezt pedig akkor leszünk képesek meglátni, ha megértjük, hogy az út még az eredménynél is nagyobb jelentőséggel bír.
