1988. december 21-én a Londonból New Yorkba tartó Pan American World Airways amerikai légitársaság Boeing-747-es repülőgépét felrobbantották a skóciai Lockerbie fölött. A merényletnek 259 áldozata volt, 21 különböző országból -köztük négy magyarral a fedélzeten, - emellett 11-en a lezuhanó repülőgép-darabok miatt vesztették életüket.
A merénylet előtt
1988. december 5-én egy arab akcentussal beszélő ismeretlen telefonáló figyelmeztette az Amerikai Egyesült Államok helsinki nagykövetségét, hogy egy Frankfurtból Amerikába tartó Pan Am légitársság járata ellen két héten belül merényletet fognak elkövetni.
A Pan Am légitársaságnak ekkor nem volt közvetlen járata Frankfurtból New Yorkba, de 1988. december 21-én egy Boeing 727-es géppel Frankfurtból Londonig tartott járat, majd Londonban a Pan Am egy nagyobb Boeing 747-es repülőgépre váltott és azzal utazott volna New Yorkba. Bár sokan visszamondták a jegyet a figyelmeztetés miatt, de még ennek ellenére is a Frankfurtból induló járatról összesen 47-en szálltak át Londonban a New Yorkba tartó Pan Am légitársaság repülőgépére.
A nyomozás első szakasza
A nyomozás hónapokon keresztül húzódott, amely során 2190 négyzetkilométernyi területet fésültek át. 1991 végéig csaknem 14 ezer személyt kérdeztek ki a hatóságok. A nyomozás során arra jutottak, hogy valószínűleg egy Toshiba Bombeat SF-16 kazettás magnóba rejthették el a bombát, amit egy Samsonite táskába tettek, a táskát pedig még Máltán adták fel poggyászként. A táskából összesen 3500 darabot adtak el és csak Közel-Keleten lehetett beszerezni.
A robbanás nyomát leginkább viselő ruhadarabokról azt feltételezték, hogy a bombát tartalmazó bőröndben lehettek. Így a továbbiakban ruhadarabok felkutatására koncentráltak a hatóságok. Megtalálták azt a boltot Máltán, ahol a gyanúsított megvette a ruhákat, a tulajdonos pedig emlékezett a vásárlóra, mert olyan darabokat vásárolt, amelyek feltűnően nem illettek egymáshoz.
Az illető férfi líbiai nyelven beszélt.
A Közel-Keleti szál
A robbanószerkezet időzített volt, amelyen a MEBO felirat volt feltüntetve. A felirat alapján eljutottak a Meister et Bollier nevű svájci céghez, akik az időzítőt gyártották, és amiből a cég húsz darabot adott el a líbiai kormánynak. A líbiai kormány kapcsolattartója Abdelbászet Al-Megrahit volt, aki líbiai hírszerzésnek dolgozott, ő intézte a robbanószerkezetek megvásárlását. A Lockerbie-merényletben ő juttatta fel a robbanószerkezetet a repülőgépre, név nélkül adta fel a csomagot Máltán a Pan Am Frankfurtból induló, London érintésével New Yorkba tartó gépére.
A nyomozás később még egy gyanúsított megtalálását eredményezte, a szintén líbiai hírszerzésnek dolgozó Al-Amin Kalifa Fimát, aki a máltai nemzetközi repülőtér helyi alkalmazottja volt ekkor. 1991-ben az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia vádat emelt és nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki a két líbiai férfi ellen, de az ország diktátora nem volt hajlandó kiadni a két gyanúsítottat.
1992-ben az ENSZ Biztonsági Tanácsa egyhangúlag elfogadott 731. számú határozata felszólította Líbiát, hogy segítsen a merénylet kivizsgálásában, ezután a kormány beleegyezett, hogy a két gyanúsítottat egy semleges országban állítsák bíróság elé. Líbia továbbiakban sem volt együttműködő, így az ENSZ Biztonsági Tanácsa újabb határozatot hozott, szankciókat alkalmazott Líbia ellen, többek között megtiltotta a külföldi gépek leszállását Líbia területén, repülőgép vagy repülőgép alkatrészeinek szállítását, illetve csökkentették a konzuli és diplomáciai képviseletet Líbiában.
A per
1999-ben a Líbia elleni gazdasági szankciók hatására az ország kiadta a két férfit, akik Hágában álltak bíróság elé. A tanács három tagú skót bíróból állt. A per 2000. májusában kezdődött és kilenc hónapon keresztül tartott. A bíróság Abdelbászet Al-Megrahit bűnösnek találta és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte, Al-Amin Kalifa Fimát pedig felmentette a vádak alól.
2009-ben Abdelbászet Al-Megrahit súlyosan beteg lett, és méltányossági okokra hivatkozva szabadon bocsátották a skót börtönből. 2012-ben halt meg.
Szintén ebben az évben vallotta be egy harmadik gyanúsított, Abu Agila Maszud, hogy ő készítette a robbanószerkezetet. A nyomozás kezdetén felmerült Maszud neve, de a hatóságok nem találták meg és azt sem tudták kideríteni milyen szerepe volt a terrorcselekményben.
2016-ban a líbiai bűnüldöző szervek letartóztatták a harmadik merénylőt, Maszud jelenleg kormányellenes forradalom letörése miatt tölti börtönbüntetését. 2017-ben Maszud bevallotta, hogy már Máltán is nála volt a bomba, az időzítőt pedig 11 órával későbbre állította be. A terv kidolgozásában Megrahit és Fima is részt vett.
Kártérítés és a Pan Am jövője
2002-ben Líbia összesen 2,7 milliárd dolláros kártérítést ajánlott fel a 270 áldozat családjának, ami áldozatonként 10 millió dollárt jelent. Ezt három részletben történő kifizetéssel teljesítették. Az első 40%-ot akkor fizetik ki, ha az ENSZ 1999-ben felfüggesztett szankciókat véglegesen eltörli Líbiával szemben. A második 40%-ot, amikor az USA feloldja a kereskedelmi embargót, az utolsó 20%-ot, amikor az USA eltávolítja Líbiát a terrorizmust támogató országok listájáról. Az utolsó feltétel csak 2006-ban teljesült.
1991. december 4-én állt le véglegesen a Pan American World Airways. A Lockerbie- katasztrófa miatt negatív közvélemény alakult ki és nem számított többé biztonságos légitársaságnak. Az elhunytak hozzátartozói 300 millió dollárra perelték be a céget.
