Az Egyesült Királyság, és az ott élő népek története megannyi háborút, viszályt és egyéb érdekességet adott tanulmányozásra a történelem tudósoknak. Ezek közül az egyik legérdekesebb a skót felkelés, és annak vezetője: William Wallace.
Wallace 1270-ben, más források szerint 1276-ban született Elderslie-ban, Glasgow közelében, köznemesi családban. Gyerekkoráról nem sokat tudni, még születési helye sem biztos. Először 1297-ben említik a források, amikor megtámadta Lanark városát, miután 1296-ban kitört a háború a skótok és az angolok között. Tekintsük át ennek előzményeit!
Bár 1249 és 1286 között III. Sándor skót király sikeresen megőrizte országa függetlenségét, a folyamatos angol beolvasztási törekvésekkel szemben, azonban az összes gyermekét túlélte. Halála után egyetlen egyenesági örököse, a 4 éves unokája, Margit került a trónra, aki eljegyzést kötött I. Edvárd angol király fiával, a későbbi II. Edvárddal. A király garantálta, hogy ha az esküvőt később megtartják Skócia függetlensége megmarad. Margit azonban 8 éves korában meghalt, így a skótok uralkodó nélkül maradtak. Örökös hiányában a skótok elkövették azt a hibát, hogy meghívták I. Edvárdot, hogy döntse el ki legyen az uralkodó. A választottja, John Balliol 1296-ban letette a hűbéresküt az angoloknak.
Ezek után Edvárd elfoglalta a határvárost, Berwick-Upon-Tweedet, majd a dunbari csatában győzelmet aratott. A király Berwickben fogadta 2000 skót nemes hűbéresküjét, majd elvitette a híres Végzet Kövét a scone-i palotából, azt a követ, amelyen a skót királyokat koronázták. Ezek az események, illetve az angolok elleni szívből jövő utálat Wallace-t is tettre késztették.
Lanark városának elfoglalása után Wallace meggyilkolta a helyi sheriffet, majd további kisebb sikerek után, egyre növekvő sereggel a háta mögött a híres Stirling-hídi csatában legyőzte a jóval nagyobb angol sereget. A sikere, és növekvő népszerűségének hatására a közben trónjától megfosztott Balliol kinevezte a „királyság védelmezőjének”.
A háború további időszakában Wallace tudva, hogy nyílt csatában nem lenne esélye Edvárd serege ellen, arra kényszerítette az angolokat, hogy Skóciában egyre beljebb hatoljanak, mindent elpusztítva maga mögött. Ezt 1298-ig tudta folytatni, amikor a falkirki csatában a skótok vereséget szenvedtek. Wallace ekkor lemondott pozíciójáról, és utódja, Robert Bruce békét kötött az angolokkal.
1302-ben Wallace, folytatni kívánván a felkelést Franciaországban tartózkodott azért, hogy segítséget találjon, sikertelenül. 1303-ban visszatért, és mivel nem volt hajlandó elfogadni a békét, I. Edvárd vérdíjat tűzött ki a fejére. 1305-ben sikerült Glasgowban elfogni, majd Londonba vitték, és felségárulás vádjával bíróság elé állították. A vádakra így reagált: „Nem árulhattam el Edvárdot, mivel soha nem voltam alattvalója.” Halálra ítélték.
1305 augusztus 23-án az ítélet kihirdetése után meztelenre vetkőztették, nyakánál fogva egy ló farkához kötve húzták végig a piactéren, majd mielőtt megfulladt volna kasztrálták, kibelezték, és elégették előtte a beleit. A beszámolók szerint ekkor még életben volt. Ezek után lefejezték, felnégyelték, a fejét pedig arra a helyre tűzték ki, ahová később öccsének, Johnnak a feje is került. Mindössze 35 évet élt.
Az életéből készült film, a Rettenthetetlen 5 Oscar-díjat, illetve rengeteg kritikát kapott. A történészek azzal támadták, hogy nem a valóságot ábrázolja. A rendező, Mel Gibson, azt nyilatkozta a kritikákra reagálva, hogy William Wallace egy igazi középkori szörnyeteg volt, és azért kellett belőle szerelmes lovagot csinálni, hogy valaki kíváncsi is legyen a filmre.
