A brazil labdarúgó válogatott 5 világbajnoki címével a legsikeresebbnek számít, és olyan legendákat termelt ki a világnak, mint Garrincha, Ronaldinho, vagy a valaha volt legjobb játékosnak tartott Pelé. Azonban azt kevesen tudják, hogy abban, hogy a futballjuk ilyen magasságokba jutott, óriási szerepe volt a magyar-zsidó származású Kürschner Izidornak.
Kürschner Izidior, vagy magyarosított nevén Szűcs Izidor, becenevén Dori, 1885-ben született Budapesten. 1904 és 1913 között az MTK játékosa volt, jobbára hátvédet, vagy fedezetet játszott, 2 bajnoki címnek volt részese. Az első világháború idején külföldre költözött, és Nagyváradon fotóstúdiót üzemeltetett. 1919-ben visszatért az MTK-hoz, a kék-fehérek edzője lett, ahol a legendás Jimmy Hogant váltotta, akitől sokat tanult. Ezek után megfordult Németországban és Svájcban is edzőként, majd az egyre erősödő zsidóellenes közhangulat miatt a hazatérés helyett 1937-ben Braziliába költözött, ahol a Flamengo edzője lett.
Braziliában a labdarúgás népszerű volt ugyan, de a pályákon a rendezettség, a taktikai fejlődés gyerekcipőben járt, a század elején rendre Uruguay, vagy a nagy rivális Argentína nyerte a kontinens legnagyobb presztízsű bajnokságát, a Copa Americat. Az ország egyik legnépszerűbb klubja, a Flamengo nehézségekkel küzdött a háború előtti években, ezért az akkor elnök, José Bastos Padilha olyan edzőt akart a csapat élére, amely a játék angol gyökereihez való visszatéréssel biztosíthatja a dominanciájukat a Rio de Janeiroi csapatok fölött. Itt jött a képbe Kürschner.
Dori Kürschner legendás figuraként érkezett Braziliába, egy messzi keletről érkezett bölcs embert láttak benne. A Flamengonál első lépésként egészségügyi vizsgálatra küldte a játékosait, amelyen kiderült, hogy többen rendkívül rossz állapotban vannak, a legnagyobb sztár Fausto dos Santos pedig tuberkulózisban szenved, amelybe sajnos később bele is halt. Gyorsan áttért az Európában akkor már széles körben elterjedt formációra, a WM-re, amely az addig használt 2-3-5-ös felálláshoz képest jóval védekezőbb volt. A nevéhez fűződik a ponta da lancha, azaz az előretolt balösszekötő pozíciójának a feltalálása, amelyben olyan játékosok játszottak később, mint Jair, vagy Pelé. Az első idényben második lett a Flamengo, mivel a nagy rivális Fluminense lett az első, így az elnök kénytelen volt kirúgni Kürschnert. A játékról való előrehaladott gondolkodását azonban felismerték, és kinevezték a válogatott tanácsadói pozíciójába.
Az 1938-as párizsi világbajnokságon a brazilok az addigi legjobb eredményüket érték el, a csapat sztárja a Flamengo gólvágója, Leonidas volt, aki a bronzéremmel záruló tornán 3 mérkőzésen 7 gólt szerzett. Több újságíró, köztük Tomas Mazzoni is meglepve nézte a brazilok játékát, aki így írt az angolok elleni meccs után: „háromvédős rendszer! Na ez sosem fog elterjedni Braziliában!”. Nem lett igaza. A sárga-kék szerelésben játszó válogatott a Kürschner által meghonosított játékfelfogással az 1950-es világbajnokságot még elbukta az uruguayiak elleni döntő mérkőzésen, az 1954-es VB-n pedig az Aranycsapat jelentette számukra a végállomást, de 1958-ban, ’62-ben és ’70-ben egyaránt megnyerték a tornát.
Kürschner amilyen hirtelen megjelent a brazil futball világában, olyan hirtelen el is tűnt, 1939-ben a Botafogo edzője lett, de ott nem tudott sokáig megmaradni, majd 1941-ben Rio de Janeiroban hunyt el. A legismertebb Rio-i temetőben, a Sao Joao Batista sírkertben helyezték örök nyugalomra. A városban pedig szobrot állítottak a tiszteletére.
