Valahol ünnep, valahol megemlékezés, valahol említést sem tesznek róla. Minden évben, november 2-án elmegyünk a temetőbe, imádkozunk a szeretteinkért, de az eredetét mégis kevesen ismerjük. Mi is az az ír Samhain, vagy a Haitiből eredő Fet Gede? Miből erednek ezek a kulturális különbségek és hogyan is ünneplik a Halottak napját, illetve a Mindenszenteket a világ különböző tájain?
A halottak napja mára keresztény ünnep, amelyről az első feljegyzések az ókori Rómából maradtak ránk. A feralia nevű, holtak tiszteletére történő megemlékezéskor a családok összeültek, hogy vacsorával és ajándékozással tegyék meg tiszteletüket. A szentmise liturgiájába a 3. századtól került be a holtak üdvének megemlítése, majd 998-ban ülték meg először önálló ünnepként a Halottak napját. Szent Odiló clunyi bencés apát kezdeményezésére az elhunyt hívőket is bele foglalják az imába.
Hivatalos ünneppé a 14. században vált, a Halottak olvasója nevű ima pedig Jézus öt sebére emlékezve, öt tizedet tesz ki. A régi magyar népnyelvben a lölkök napjának hívták, ezzel tisztelve meg az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, tisztítótűzben lévő lelkeket.
Magyarországon tehát a Mindenszentek november 1, míg a Halottak napja november 2.-ra esik. Franciaországban, hozzánk hasonlóan a La Touissaint napot ülik meg, ami mindenszenteket jelent és csakúgy, mint minálunk, az emberek kilátogatnak a temetőbe, hogy tiszteletüket tegyék elhunyt szeretteik előtt. Sokan krizantémot tesznek a sírokra, ami a megemlékezés és a tisztelet jelképe. Olaszországban ez a szokás annyiban tér el, hogy a mise és a temetőlátogatás után, a rómaiaktól átvéve összeülnek vacsorázni és megajándékozni egymást. A közhit szerint az elhunytak is ott ülnek az asztalnál, ezért egy különleges süteményt, Fave dei morti-t fogyasztanak. Citrommal és fahéjjal készítik el, neve „halottak babjá”-t jelent, ugyanis az ókori Rómában úgy hitték, hogy ebben a növényben száll meg hajlékul a halottak lelke.
Az írek tradíciójáról is érdemes szót ejteni, hiszen az ő nevükhöz fűződik a „Halloween” kifejezés, az ír Samhain, azaz „Hallowtide” szóból. A kelta pogány gyökerekkel rendelkező gael fesztivált minden évben október 31.-én kezdődik és november 1.-én ér véget. A keresztény népekkel ellentétben a nyarat búcsúztatják. Egy gyümölcskenyeret, Barmbrack-ot fogyasztanak, amelyet citrussal, mazsolával töltenek meg, illetve apró tárgyakat, pl. gyűrűt, pénzérmét rejtenek el benne. Azt, aki a gyűrűt megtalálja, az boldogságot, vagy párt talál, aki az érmét, azt az elkövetkezendő esztendőben szerencse fogja érni
Latin Amerikában, kiváltképp Mexikóban is vidám hangulat kíséri november elejét. A Día de los Muertos kíséretében az életet, az örömöt ünneplik és vidáman emlékeznek meg az elhunytakról, így tisztelegve az emlékük előtt. Úgy tartják, hogy ezen a napon a lelkek velük, bennük szállnak meg és a mulatozással visszaadnak nekik egy keveset a földi életből. Bizonyára sokunknak ismerős lehet a jellegzetes koponya-smink és a színes viselet, de azt kevesen tudják, hogy ilyenkor egy oltárszerű építményt készítenek a családok, képekkel, virágokkal, sőt, még italokkal is megpakolva. Nem ritka, hogy az asztalnál a holtaknak is megterítenek, illetve a frissen kibontott alkoholos italok első kortyait a földre öntik.
Haiti, habár 2017-es felmérések szerint 52%-ban protestáns, 35%-ban katolikus, 11%-ban pedig vallás nélküli, a maradék 2% mégis megbújik a diagramban, ez pedig nem más, mint az afro-diaszpórikus vallás, a vodou. Nem szabad összekeverni a vodoo-val, és annak ellenére, hogy nevük hasonló, Haitiban ez az Ioa nevű lelkek tiszteletéhez kötődik. A népszerű vodoo-baba, hiába így terjedt el a köznyelvben, nem kapcsolódik a Haiti vodou valláshoz. Latin-Amerikához mérten, a Fet Gede is egy nagy visszhangú ünneplést takar, amikor is az emberek az életet és a vidámságot helyezik előtérbe. A közös táncos mulatság után az emberek a temetőbe mennek, ahol a saját asztalukról vett ételből „kínálják” meg az elhunytakat.
Ahogy megállapíthatjuk, Európa nagy része keresztény módon, vagy legalábbis imádságok, csendes megemlékezések keretében tartja a Halottak napját, míg a világ másik felén, habár más vallások hagyományai szerint, szintén az elhunytakra tekintenek vissza. Amíg pedig nem öli ki a népszokásokat az ezeket kísérő és azokat lassan elnyomó, mérhetetlen mértékű gazdasági haszon és fogyasztás, addig érdemes róluk említést tenni, tanulmányozni és még becsben is tartani őket.
