Idén volt 110 éve, hogy 1912 május 9-én született Ottlik Géza, Kossuth- és József Attila- díjas író és műfordító. A huszadik század legnagyobb magyar írója, legalábbis szerintem mindenképpen.
Ottlik talán azért vált kedvencemmé, mert gimnáziumi magyartanárom szívéhez különösen közel állt és mivel személyesen is ismerte rendkívül hitelesen tudott mesélni róla. Ottlik Géza sokoldalúságát, érdeklődési körének tagságát bizonyítja, hogy az irodalmon kívül érdekelték a természettudományok, a matematika, az atlétika, valamint a bridzs is.
Régi nemesi családba született késői gyermekként, apja második házasságából. A családi hagyományokat követve katonának szánták. Először a kőszegi katonai alreáliskolát, majd a budai katonai főreáliskolát végezte el. A katonai neveléstől egy életre elment a kedve, az Iskola a határon című önéletrajzi indíttatású regényét a kőszegi évei ihlették.
1930-ban érettségizett. „Magyar–francia–matematika szakra akartam beiratkozni, ki is töltöttem a nagy barna íveket, de a tanárképzőben figyelmeztettek, hogy ez együtt nem megy, húzzam ki a matematikát. Vitatkozni próbáltam, még csak nem is válaszoltak, persze; mire dühömben kihúztam a magyart és a franciát” - írja a Félbeszakadt beszélgetés című prózájában. A Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem matematika-fizika szakán tanult. Tanára, a híres matematikus Fejér Lipót óriási hatással volt rá: „Kívülállónak nem lehet elmondani, hogy milyen volt Fejér Lipót. Óriás volt. Földöntúli vigasztalás a puszta lénye. Aki nem ismerte, az valamit nem tudott a világról, és sohasem is fogja megtudni.” - emlékezett vissza Ottlik évtizedekkel később.
Egyetemi évei alatt újságíróként dolgozott. 1931-ben a Napkeletben jelent meg első írása. 1933-tól a Budapesti Hírlap bridzsrovatának szerkesztője lett. A rovat hamarosan rendkívül népszerűvé vált. Később megjelent a Kalandos hajózás a bridzs ismeretlen vizein című kötete, amelynek érdekessége, hogy a szakkönyvi műfaj és a prózai előadásmód keveredik benne. Ottlik a bridzs nemzetközi szaktekintélyévé vált.
1939-ben a Nyugat közölte egy elbeszélését, A Drugeth-legendát. Ezt a megjelenést pályafutásának egyik fontos mérföldköveként élte meg, ezt a Vallomások a Nyugatról című kötetben írt sorai támasztják alá: „Babits azt üzente: tetszett. Ezzel befogadtak a Nyugat munkatársának. Nagyobb dicsőség soha nem ért. Ma is féltékenyen óvom az irodalomtörténeti skatulyában a helyemet, mint a Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozó elbeszélő”
A háború alatt légoltalmi szolgálatra osztották be. Tartalékos tisztként üldözötteket segített. Többek között Vas István, zsidó származású költő is nála vészelte el a nyilas időket. Embermentő tevékenységéért a Világ Igaza címmel tüntették ki, ezzel azonban soha nem dicsekedett.
A háború után a magyar szellemi élet megreformálását tűzte ki céljául írótársaival, a Nyugat újraindításával. A Rákosi korszakban kiszorultak az irodalmi életből. Ottlik Gödöllőre költözött és rengeteg művet fordított. „Megbénult az egész magyar irodalom. Mindnyájunknak abból kellett megélnünk, hogy fordítani kezdtünk, fordításokat vállaltunk. Ezt tette a Nyugat egész második és harmadik nemzedéke” - emlékezett vissza az író egy interjúban.1956 után visszatért. Ebben az évben jelent meg a Hajnali háztetők című kisregénye. Az Iskola a határon 1959-ben, a Minden megvan című elbeszélő kötet 1969-ben jelent meg. Végül 1990-ben hunyt el Budapesten.
Sokan egy regényes írónak tartják, ezzel lehet vitatkozni, az azonban nem kérdés, hogy fő műve az Iskola a határon című regény. A mű alapváltozata 1948-ban készült el Továbbélők címen, de az író visszavette a kiadótól és még tíz évig dolgozott rajta, tökéletesítette mielőtt ténylegesen kiadta volna. Ennek a regénynek az elolvasását meleg szívvel ajánlom mindenkinek.
Ottlik Géza mély lenyomatot hagyott a magyar irodalom szívében. Írói pályafutása hatással volt Esterházy Péter íróra, aki Ottlik 70. születésnapja alkalmából kézzel, 250 óra alatt lemásolta az Iskola a határon teljes szövegét egy 57x77-es rajzlapra. Ebből az ötletből kiindulva 2015-ben hét kortárs író és költő újfent lemásolta Ottlik bizonyos műveit.
