Az éhezés jelenleg az emberiség megközelítőleg 10%-át érinti naponta. 2021-ben körülbelül 193 millió ember nézett szembe valamilyen mértékű étkezési nehézséggel. Különösen igaz ez a fejlődő országokra, amelyeket a vitaminhiány is fokozottan érint. Ezekben az országokban 250-500.000 ember, főként gyermek vakul meg évente A-vitamin hiány következtében, sőt ez sok esetben a halálukhoz is vezet.
1990-ben egy repülőút során ismerkedett meg egymással Peter Beyer és Ingo Potrykus professzor. Ebből az ismeretségből született meg az ötlet egy újfajta rizs kifejlesztésére, amely képes lenne a béta-karotin, azaz az A-vitamin előanyagának előállítására. Hozzájuk csatlakozott később Peter Bramley professzor is. A Zeneca cég közreműködésével, valamint többek között az Európai Unió anyagi támogatásával kiépítettek egy kutatási hálózatot. Így jött létre később az úgy nevezett első generációs aranyrizs (GR1), amelyet 1999-ben tártak a nyilvánosság elé. 2000-ben kapta meg a szabadalmi oltalmat, kísérleti termesztésére pedig először 2001-ben az USA-ban került sor, azonban kiderült, hogy nem orvosolja a legfőbb problémát, ugyanis nagyon alacsony a béta-karotin tartalma. A növelés érdekében ezért elkezdték különböző növények génjeit vizsgálni, hogy mivel lehetne tovább növelni a béta-karotin szintet, végül a kukoricát találták a legmegfelelőbbnek. Így, a két növény egy-egy génjének cseréjével 2005-ben létrejött a második generációs aranyrizs (GR2). Ebből már egy csésze is elég a napi vitaminszükséglet több, mint felének fedezésére.
Már több országban is termesztik, például Új-Zélandon és Kanadában. A fejlődő országok ingyenesen hozzájuthatnak a technológiához, hála a technológiaengedéllyel rendelkező Zenecának. Így történelmi jelentőségű volt, amikor 2019 decemberében engedélyezték a Fülöp-szigeteken a termesztését. Azonban számos ellenzője is akad a technológiának. A környezetvédők szerint az egyik legfőbb problémája az aranyrizsnek az, hogy nagy a fizikai keveredés lehetősége, tehát nagy valószínűséggel képes „beszennyezni” más fajtákat. A radikálisabb csoportok már több aranyrizs-ültetvényt is megrongáltak.
Ami a magyar GMO-szabályozást illeti, az 1998. évi XXVII. törvény rendelkezik jelenleg a hazai géntechnológiai tevékenységről. Ennek értelmező rendelkezése szerint a géntechnológiai módosítás olyan eljárás, amely során a gént, vagy annak egy részét kiemelik és átültetik egy másik sejtbe, amelynek következtében a befogadó génállománya megváltozik. A törvény értelmében géntechnológiai tevékenység folytatása engedélyhez kötött, amelynek kiadására csak a Géntechnológiai Hatóság jogosult, az elbírálásokért pedig az Eljárásokat Véleményező Bizottság felel. A hasznosítóknak kötelessége géntechnológiai felügyelőt is foglalkoztatni, aki a törvény betartatásáért felel. Jogsértés esetén az ellenőrzésre jogosult hatóság többek között megtilthatja a módosított szervezet, vagy az abból származó termék előállítását, forgalomba hozatalát, elrendelheti a megsemmisítését.
Magyarország jelenleg inkább GMO-mentes politikát folytat, amelyet az Alaptörvény is rögzít. Jelenleg génmódosított növényfajtákat kizárólag kutatási célra engedélyeznek, de még ezt is nagyon szigorú feltételekhez kötik.
