Gondoltad már úgy, hogy jó lenne kiszakadni az unalmas mindennapokból és elindulni egy utazásra? Tehetősebb emberek egyre többször választják kikapcsolódásuk helyszínéül a tengerjáró hajókat. Nem biztos azonban, hogy ezek a hajók annyira biztonságosak, mint amennyire először feltételeznénk. A luxushajókon is, mint bárhol máshol, jelen vannak a kisebb tárgyi súlyú bűncselekmények, és persze balesetek is történhetnek. Cikkemben azonban nem ezekkel foglalkozok, hanem a tengerjárókon történő nyomtalan eltűnésekkel.
A covid járvány kezdete előtt, mint a turizmus legtöbb formája, a tengerjáró hajókkal történő utazás is virágkorát élte. Ha az ilyen típusú hajók számát megnézzük a világban, azt gondolhatjuk, hogy nincs is belőlük olyan sok, összesen 323. Ezeken a hajókon azonban akár több ezer ember is utazhat egyszerre. A járvány előtt 2019-ben az utazás ezen formáját összesen 29,7 millió fő vette igénybe. Habár kisebb valószínűséggel lesz az ember egy üdülőhajón erőszakos bűncselekmény áldozata, a CLIA szerint (Cruise Line International Association) ebbe az adatba az eltűnések nincsenek beszámítva. Az utóbbi évek folyamán sokat fejlődött a biztonság a hajókon, azonban az eltűnések száma évről évre hasonló maradt. Ha az üdülőhajókon megforduló emberek számához viszonyítjuk az eltűnéseket, akkor a szám nem tűnik olyan drasztikusnak. Ami mégis sokkolóvá teszi ezt, az az, hogy olyan helyről tűnnek el az emberek, ahol kamerák sokasága figyeli őket, amely biztonsága elvileg kiemelkedő. Feltételezhető lenne, hogy egy ilyen helyről nehezen rabolják el az embert. De ha nem erről van szó, vajon miről? Lehetséges lenne az is, hogy az emberek beleesnek az óceánba felelőtlenségből, öngyilkos szándékból, vagy valaki más löki be őket a vízbe. De hogyan történhet ez meg úgy, hogy azt senki sem veszi észre, és egy kamerákkal teli hajón még felvétel sincsen róla?
A 2000-es évek folyamán több mint 250 személy tűnt el nyomtalanul üdülőhajókról. Az esetek nagy részében a nyomozás azzal zárult, hogy az adott személy feltehetően kiesett a hajóból. Érdekes azonban, hogy ezek a „kiesések” mindig pont azokon a helyen történtek, ahol nem volt kamera. A tengerjáró hajókon utazók biztonságának javítása, valamint a nyomozások sikerességének elősegítése érdekében hozta létre Kendall Carver az ICV-t (International Cruise Victims). Az egyesület létrehozásának oka pedig nem más volt, mint lánya, Merrian 2004-es eltűnése.
Merrian Carver 40 éves elvált nő volt, aki bár egyedül élt, minden nap beszélt lányával telefonon. 2004. augusztusában Merrian felszállt a Royal Caribbean hajótársaság Marcury nevezetű üdülőhajóra, hogy részt vegyen egy hét napos úton Seattle-ből Alaszkába. Az utolsó életjelet az utazás második napján adta, amikor szobaszervízt rendelt a kabinjához. Ezután többé senki nem látta, vagy hallott felőle. A hajószemélyzet egyik tagja, miután észrevette, azonnal jelentette Merrian eltűnésé a vezetőségnek, majd a következő napokon is felszólalt az ügyben. A vezetőség azonban csak annyit mondott, hogy „Törődjön a dolgával és felejtse el.” Ezáltal Merrian eltűnését a hajóról senki nem jelentette a hatóságok felé. A bejelentést a rendőrségre Kendall Carver tette meg, aki elkezdte furcsállni, hogy sem ő, sem unokája nem tud kapcsolatba lépni Merriannal. A rendőség a nő pénzügyeinek vizsgálata során találta meg a hajóútra váltott jegyét. (Merrian nem szólt sem családjának, sem barátainak az utazásáról, de ez nem volt meglepő, hiszen ismert volt a hirtelen utazásairól, amelyeket azért tett, hogy „kitisztítsa a fejét.”).
Miután megtudták, hogy Merrian a tengerjáró hajón tartózkodhat, az apja felvette a kapcsolatot a hajótársasággal, hogy megerősítsék Merrian hollétét. A Royal Carribbean-nak további három napba telt, hogy válaszoljanak. A nőt ekkor már 26 napja nem látta senki. A hajótársaság vezetősége azt állította, hogy nem volt jele annak, hogy a nő eltűnt volna. Azt állították, hogy „megszokott”, hogy az utasok hátra hagyják a holmijukat távozás után, és az is „megszokott”, hogy esetleg másik kabint kezdenek el használni, ezért nem feltételezték, hogy Merrian-nek nyoma veszett volna. Mivel sem a helyi rendőségnek, sem az FBI-nak nem volt joghatósága a hajón, Kendall Carver magánnyomozót bérelt fel, hogy nyomozzon a lánya eltűnése után. A magánnyomozó nem kapta meg a videofelvételeket a hajóról, mivel azokat „két hét után automatikusan törlik”, viszont a hajóra felszállhatott. Jelentésében azt írta, hogy a szint, ahol Merrian szobája volt, elég magasan helyezkedik el a vízszint felett ahhoz, hogy onnan beugorhasson a vízbe, vagy belökhessék őt. Mr. Carver ezután ügyvédeket bízott meg, hogy az ügy mélyérre ássanak, az ő munkájuknak köszönhetően sikerült végül két dolgozótól is vallomást szerezni. Kendall Carver a vallomásokból tudta meg, hogy egy alkalmazott többször is jelentette a vezetőségnek lánya eltűnését. Dühe fokozódott, amikor kiderült, hogy a hajótársaság vezetősége azonban figyelmen kívül hagyta az ügyet. A jelentést tevő neve sohasem került napvilágra, Merrian ügye pedig lezáratlan maradt.
Kendall Carver végső elkeseredésében beperelte a hajótársaságot azzal az indokkal, hogy eltussolták lánya eltűnését. A pert meg is nyerte, de ettől a lánya ügye nem oldódott meg. Annak érdekében hozta létre az ICV-t, hogy segítse a hasonló helyzetbe kerülteket.
