A mindennapjaink során sokszor mondjuk egy eseményre, hogy „traumatizált” minket. A valóság ugyanakkor gyakran mást takar. A depresszióhoz hasonlóan, az emberek gyakorta nem a megfelelő pszichológiai jelentésük szerint használják a fogalmakat az őket érő történésekkel kapcsolatban. Mikor beszélhetünk traumáról? Mi válthatja ki? Mi a PTSD, melyet napjainkban egyre többször hallunk? Végső soron, hogyan kezelhető? Ezen kérdések megválaszolása a korántsem olyan egyszerű; a különböző szakirodalmak is kisebb-nagyobb módon eltérő válaszokkal szolgálnak.
A trauma – az orvostudományi jelentése mellett – egy negatív, általában tragikus élmények hatására kialakult érzelmi állapot. Egy olyan stresszes és kellemetlen élmény, amely hosszantartó hatással van az adott személy érzelmi és mentális jólétére.
Amikor becsapódik egy rakéta a szomszéd utcában, ennek hatására megszólalnak az autóriasztók, majd a szirénák, végül az emberek sikolyai. A háború során elvesztett a családtagok, a barátok. Az emberi lét kérdésessé válása, a menekülés. Ezek mind-mind olyan tragikus események, amelyek a háború utáni békeidőben – amennyiben nem kerültek feldolgozásra – árnyékot vethetnek a hétköznapokra: az évekkel később megszólaló autóriasztó, a felcsendülő sziréna, egy emlékkép az elvesztett barátokról.
De a trauma keletkezhet békésebb körülmények között is, nem csak háborúban. Például, ha egy alsóosztályos kislány rossz jegyet visz haza, és az indulatos, alkoholista apja emiatt leszidja őt, csapkodja az ajtókat, földhöz vágja a poharát. A kisgyerek úgy érzi ő a világ legrosszabb embere, csalódást okozott az általa leginkább szeretetteknek. Évekkel később, a már felnőtt nő egy rossz jelentést készít. A főnöke durván kioktatja, és emlékképként beugrik neki a gyermekkori trauma. A gyermekkori trauma hatására az elszenvedő nem úgy reagál ezen cselekményekre, mint egy teljesen „egészséges” ember. A feldolgozatlan traumák tudat alatt jelen vannak, és egy hétköznapinak tűnő cselekmény is képes felszínre hozni őket, ezzel stresszhelyzetbe helyezve a személyt.
Megoldás a traumák feldolgozására, ha az incidenseket racionálisan közelítjük meg. Nyilván ez roppant nehéz, elvégre a velünk kapcsolatos eseményeket nehéz mentesíteni a szubjektív elemektől. Az autóriasztó nem azért szólalt meg, mert egy rakéta csapódott a közelébe. Racionalizálni kell a történéseket, ezáltal sokkal könnyebben megismerhetőek. Nem szabad úgy kezelni, mintha minden a személyes sérelmünkre irányult volna. Szerencsére, megfelelő szakmai segítséggel a tartós hatású, kifejlődött PTSD is kezelhető: trauma-központú pszichoterápiával, gyógyszerekkel, illetve csoportos támogatással.
Poszttraumás stressz zavar/poszttraumatikus stressz szindróma – PTSD
A „shell shock” volt az egyik első leírása a trauma jelentésének. Az I. világháborúban ezzel a fogalommal illették, ha valaki bombázás után sokkos állapotba került, és ez később rémálmokat okozott számára.
A PTSD olyan pszichológiai rendellenesség, amely traumatikus események személyes tapasztalatából vagy azok szemtanúságából származik. Egy amerikai felmérés szerint az embereknek kb. 7-8%-ánál diagnosztizálnak PTSD-t. Ez sokkal alacsonyabb, mint azoknak a száma, akiknél traumát állapítottak meg. A PTSD kialakulásának miértjeit nem tudjuk biztosra mondani. Az esemény utáni extrém stressz, a társadalmi támogatottság teljes hiánya, a rendkívüli félelem, meglévő egyéb mentális egészségi problémák (depresszió, szorongás, szerhasználat stb.), mind növelik a PTSD kialakulásának esélyeit. Ezen rizikófaktorok legfőképp a katonáknál, a leszerelő veteránoknál gyűlnek össze.
- R. R. Tolkien az I. világháborúban szolgált a nyugati fronton. Részt vett a háború egyik legvéresebb csatájában, a somme-i csatában. A bajtársai elvesztése, illetve a háborúban közvetlenül megtapasztalt borzalmak traumatizálták őt évekre. A háborúban látottak feldolgozására kezdett el könyveket írni. A műveiben többször feszegeti a háborút, az emberi sorsok kérdését, a bajtársak elvesztését.
A popkulturából példának hozható John Rambo, vagy akár az egyik legismertebb szuperhős, Batman is. Bruce Wayne kiskorában egy olyan traumatikus élményt élt át, ami egész életére hatással van; a szüleit hidegvérrel megölték a szeme láttára. Ennek hatására Bruce egy önbíráskodó igazságosztóvá válik, aki a trauma feldolgozását a bűnözők rács mögé juttatásában látja.
A PTSD 4 fő tünete a DSM-5 szerint:
- események újra átélése, flashbackek, rémálmok,
- a kiváltó eseménnyel kapcsolatos szituációk kerülése,
- erős szívverés, koncentráció és alvászavarok,
- túlzott bűntudat, türelmetlenség, félelem, szégyenérzet, a korábban kedvelt dolgokban már képtelen örömet lelni.
Sokáig a pszichológusok a PTSD-t egyfajta félelem-alapú kondicionálásnak gondolták. A megtapasztalt negatív élmények, „büntetések” olyan sebet ejtettek a személyen, hogy a további életében megtesz mindent annak érdekében, hogy ezt az élményt elkerülje.
Később azonban rájöttek, hogy nem feltétlen kell „félelemnek” lennie a PTSD kialakulásánál. Egyfajta erkölcsi sérülést állapítottak (moral injury) meg, amelynek alapja az erkölcsi értékek megszegése. Egy amerikai harcászati drónoperátor 6 éven át dolgozott a közel keleten. Idejének nagy részét egy bunkerben töltötte, a képernyők mögött, tehát nem a saját létbiztonságán aggódott, nem félt, viszont ugyanúgy előjöttek a PTSD szimptómái - a rémálmok és a depresszió - mint egy katonánál.
Miért van az, hogy a traumát elszenvedők egy része képes továbblépni, és nem szenved PTSD-t? A pszichológiában ritkán lehet törvényszerűségekről beszélni; a legtöbb dolog személy és körülményfüggő. A rizikófaktorok eltérőek. Valaki tehát emocionálisan sebezhetőbb, mint a mások.
Poszttraumás növekedés, előnytalálás – Post traumatic growth
Kimutatták, hogy egyesek pozitívan kerülnek ki a traumából. Tolkiennal is ez történt; rengeteg veszteséget és borzalmat élt át a harcmezőn. Azonban ezen élmények segítségével képes volt megalkotni a könyvében olyan törtneteket, képeket, amit más írók nem.
Az egyik ember, akit kiskorában bántalmaztak, később keményebb lesz az élet adta akadályokkal szemben, míg a másik egy életre traumatizálódik.
Függőség
A trauma és a függőség kéz a kézben járnak. Amerikai kutatások szerint 10 veteránból 2-3 szerfüggő, illetve a függőségekkel kezelt nők fele átélt valamilyen traumát: szexuális erőszakot, bántalmazást vagy zaklatást.
A függőket gyakran stigmatizálják, mint olyan hedonistákat, akik nem tudnak magukon uralkodni. A helyzet azonban sosem ilyen egyszerű; az emberek gyakran kényszeresen cselekednek vagy használnak különböző szereket. Ez egyfajta tudatalatti reakció a stresszre, a múltbéli traumákra.
A pszichológia segít a pácienseknek, hogy feltegyék a kérdést maguknak, amit Tolkien feltesz az olvasóinak, amikor Frodo képtelen visszatérni a megszokott életébe, s így szól: „Hogyan fonjuk újra a régi élet fonalát? Hogyan folytatod tovább, ha a szíved mélyén kezded megérteni, hogy nincs már visszaút? Vannak dolgok, amikor az idő sem képes helyrehozni, olyan túlságosan mély sebek, amelyek hatalmukba kerítenek.”
