Június 29-én, múlt hét szerdán, 57 évesen elhunyt Böszörményi Gyula, József Attila-díjas író.
Böszörményi Gyula 1964. július 23-án született Miskolcon. Két éves volt, amikor izomsorvadásos betegséget diagnosztizáltak nála, ekkor az orvosok azt jósolták, hogy a 10. születésnapját sem sikerül majd megélnie. Ezt a jóslatot sikeresen megcáfolta. Egy 2019-es interjú során azt mesélte, hogy egy dedikálása során egy orvos odament hozzá és megkérdezte, „magának harminc éve halottnak kéne lennie, mi a fenét csinál, hogy életben van?”. Az író válasza erre a kérdésre az volt, hogy csak nem vesz tudomást a betegségéről. A tudományos válasz az lett volna, hogy az ő szervezete, ellenben más ilyen betegségben szenvedőkével, kis mennyiségben termel olyan enzimet, amely az izmok regenerálódásáért felel. A betegségét tehát nem győzte le, csak tovább tartott a küzdelme, azonban saját bevallása szerint állapota egyre inkább romlott az utóbbi években. A nehézségek ellenére viszont továbbra is nagy erővel folytatta tovább munkásságát.
Miután édesanyja nem tudott már gondoskodni róla egyedül először a hűvösvölgyi szeretetházba került, aztán két hónappal később egy debreceni egészségügyi gyermekotthonba szállították át. Itt a bentlakók nagy része értelmi fogyatékos volt, ezért kezdett el ebben az időszakban az írással foglalkozni, hogy önmagát szórakoztassa. Első publikációja tizenéves korában került sor, ami egy öninterjú volt a mozgássérültségről és a magányról, amely a Magyar Ifjúság című hetilapban jelent meg. Amíg az újság 200 forinttal honorálta írását, a debreceni intézet, amelyben tartózkodott két hét tévébüntetéssel „díjazta”, mivel a kapcsolattartási szabályokat megszegve juttatta el cikkét a laphoz. Hála annak, hogy sikerrel kiharcolta a kapcsolattartás jogát, a későbbiekben egyre többet sikerült publikálnia. Első regénye 1991-ben jelent meg Kucó címmel, azonban a kiadását követően nagy bukás lett. Böszörményi Gyula a nagy csüggedés helyett inkább elkérte a megmaradt példányokat és elkezdett feljárni Budapestre, a Vörösmarty térre, hogy maga adja el kötetét. Reggelente kiült egy padra a téren, nála voltak a könyvei, egy kólás üveg a csikkeknek és egy kartonlap azzal a felirattal, hogy: „Beszélgess velem, és vedd meg a könyvet, ha akarod”. Habár nem sok bevétele keletkezett, de figyelte a történéseket maga körül, és érdekesnél érdekesebb sorsokat ismert meg, amelyeknek egy része visszaköszön regényei lapjain.
Az első igazi sikerét a Gergő és az álomfogók című gyermekregény hozta meg 2002-ben. A sorozat második kötete 2003-ban Magyarországon az év sikerkönyve lett. Ebben az évben a Gergő-regények megkapták az Év Gyermekkönyve díjat és a Körtemuzsika-díjat is. A sorozatnak összesen öt kötete jelent meg. 2007-ben kapta meg a József Attila-díjat. Hosszú éveken keresztül főként a gyermek és az ifjúsági regények írásánál maradt. A lelkesedés művei iránt nem lankadt, sőt, csak egyre nagyobb lett. Lúzer Rádió, Budapest! regénysorozatából hangjáték is készült. Felnőtteknek szóló krimijét 2014-ben adták ki Leányrablás Budapesten címmel, miután kézirata már éveken át pihent az író fiókjában. Ez a regény az első kötete az Ambrózy báró esetei sorozatnak. Ennek az első kötetéből is jelent már meg hangjáték 2021-ben, és az író moly.hu-n bejelentette, hogy már a második kötet felvételei is befejeződtek.
Böszörményi Gyulából minden interjúja és író-olvasó találkozója során, ahogy a moly.hu-s karcaiból is, sugárzott a pozitív gondolkodás, az életigenlés és az élni akarás. Egy nagyon jó íróval és még annál is jobb emberrel lettünk szegényebbek a halálával.
Ha szeretnétek személyes szösszeneteit olvasni vagy jobban megismerni életének történetét, ajánlom figyelmetekbe a moly.hu oldalát, ahol rendszeresen írt helyzetjelentéseket, vagy éppen történeteket a múltjából.
