Gyakran hallani a címben feltűntetett mondatot fiatal iskolások szájából, amikor a szülő egy fárasztó nap után a vacsoraasztalnál teszi fel a kérdést, amit valószínűleg a legtöbben már hallottunk: „És mi volt ma a suliban?”. Általában a legtöbben ennek a kérdésnek a megválaszolását elintézik egy „semmi”-vel, vagy ha túlságosan kellemetlen az azt követő csend, akkor kiegészítik egy rövid történettel, ami éppen a fiatal eszébe jut. Sajnos a „semmi” válasza mögött gyakran húzódnak meg olyan problémák, amit a fiatalok nehezen vagy egyáltalán nem osztanak meg mással. Ennek számos oka lehet, de jelen cikkemben csak az egyiket fogom bemutatni egy pszichológus kutatási értékelése alapján, az iskolai zaklatást.
A témával kiemelkedő szakmaisággal egy svéd kutató, Dan Olweus foglalkozott éveken keresztül, melynek keretében Norvégia területén végzett felméréseket a nevéhez köthető új módszerrel, a zaklató/áldozat kérdőívvel. Ennek segítségével reprezentatív módon felmérhetővé vált (kb.130ezer diák részvételével) az iskolarendszerben előforduló zaklatás gyakorisága, továbbá a zaklató-zaklatott és a nemek közti arány is.
A kérdőív eredményei alapján megállítható, hogy ezekben az években (1983-1993) a norvég diákok 15%-a (84.000 diák) érintett az iskolai zaklatás problémakörében zaklatottként vagy zaklatóként. A norvég kutatás adatösszessége sokkoló, azonban fontos megjegyezni, hogy ez a probléma a világ összes többi iskolájára jellemző lehet. Ezt támasztja alá, hogy Olweus módszerét alkalmazva az Egyesült Királyságban, Japánban, Ausztráliában és Spanyolországban is hasonlóak az iskolai zaklatás előfordulásának arányai.
A kutatás fényt derített azon fontos összefüggésre, amely az életkor és a zaklatottak száma között húzódik meg: az alacsonyabb évfolyamokban több az áldozat, s az életkor haladtával egyre kevesebb, továbbá a diákok több mint fele állította, hogy a zaklatói idősebbek. Ez azzal magyarázható, hogy idővel a diákok többsége képes kialakítani stratégiákat, amellyel hárítani képes az őt ért támadásokat. Olweus további releváns következtetése, hogy a lányokat inkább a zaklatás közvetett formája veszélyezteti (rágalmazás, pletykaterjesztés, baráti kapcsolatok rombolása), illetve a zaklatók között több a fiú, akik nagyobb arányban fiúkat bántalmaznak. Különbséget kell tennünk közvetlen (erőszakos) és közvetett zaklatás között. Az eredmények alapján legtöbbször a közvetett zaklatás fordul elő, azonban nem hanyagolható el az erőszakos zaklatás sem, amelynek elkövetője és áldozata is legtöbbször fiú.
Az alapvető számadatok ismertetése után nézzünk meg néhány olyan tévhitet, amelyeket a kutatás empirikus adatai megdöntöttek:
„Az iskolai zaklatás a nagy létszámú osztályok/iskolák konzekvenciája.”
„A zaklatás legfőbb oka a jegyekért folytatott versenyszerű küzdelem.”
„Az áldozatok szokatlan, egyedi külső jeggyel rendelkezik.”
Az olvasóban ezek után jogosan merül fel a nagy kérdés: miért? A kutatás egyik legmeghatározóbb következtetéseit ennek a kérdésnek a megválaszolásában találjuk. Mind a zaklatott, mind pedig a zaklató érdekkörében lelhetők fel magyarázatok, amelyek összehasonlítva nagy különbséget mutatnak.
Az áldozatok között javarészt introvertált és szorongó egyének fordulnak elő, akik egy átlagos diákhoz viszonyítva sokkal kevésbé érzik magukat biztonságban az oktatási intézmény falai között. Ezek a fiatalok nehezebben találják meg az összhangot kortársaikkal és érzékenyebben reagálnak az őket ért inzultusokra, a nem megfelelő reakciók pedig erősítik a zaklatók elhatározását. Az áldozatok szüleivel készített mélyinterjúkból kiderült, hogy gyermekeik kicsi koruk óta előzékenyek és érzékenyek, ami Olweus szerint a zaklatás kialakulásában releváns tényező.
A zaklató esetében eltérő magyarázatokkal szembesülünk: ezek a személyiségek kortársaikhoz képest jobban elfogadják az erőszakot, továbbá szüleikkel és tanáraikkal szemben is gyakran agresszív magatartást tanúsítanak. Ezekben a fiatalokban alacsonyabb az empátia, továbbá erős vágyat éreznek a hatalomgyakorlásra. A kutatás eredményeinek közlése előtt népszerű nézet volt a tudományban, hogy a zaklatók alacsony önbecsülésűek, gyenge biztonságérzet és gyakori szorongás jellemző rájuk, azonban ezeket a hipotéziseket a kutatás adatai megdöntötték. Az adatok alapján 3 motiváció fedezhető fel a zaklatókat illetően: hatalomvágy, környezet iránt érzet ellenszenv, továbbá a kényszerítési cél (pl. „adj pénzt”, „adj sört”). További, a zaklatás útjára terelő tényezőket állapít meg Olweus: az elsődleges gondviselő gyermekhez való rideg viszonyulása, a gyermek agresszív viselkedéssel szembeni megengedő reakció, autoriter nevelési módszerek alkalmazása (erőszak, testi fenyítés), utolsósorban pedig a gyermek lobbanékony természete. Azon gyermekek, akik az imént felsoroltakat rendszeresen tapasztalják, elsősorban a szülők irányából, azok nagyobb eséllyel válnak zaklatóvá.
Az iskolai zaklatás nem csupán az iskolában töltött évek alatt, hanem azt követően, akár tartósan érezteti a hatását: akik másokat zaklattak, nagyobb eséllyel válnak bűnelkövetőé (kb 60%), kisebb hányada visszaesővé. A zaklatottak köre pedig az iskola befejezése után gyakran számolnak be önértékelési problémákról és erősebb a depresszióra való hajlamuk.
A megoldás egy szóban: tudatosság. Ha a tanárok és a zaklatottak tudatosan képesek az abúzushoz viszonyulni, akkor nagyobb esély látható a megelőzésre. Azokban az osztályokban, ahol rendszeres a zaklatás, csoportos foglalkozás keretében ajánlott az érintettekkel konzultálni, megismertetni őket a zaklatás fogalmával és következményeivel. A prevencióban segíthet a szünet közbeni tanári felügyelet, a zaklatottak biztatása arra, hogy beszéljenek az osztályban tapasztaltakról.
Ne feledjük, nem vagyunk egyedül! Hatalmas jelentősége van a kommunikációnak, ami történhet a tanár vagy szülő, de akár egy hivatásos harmadik személy (pszichológus, pszichiáter) irányába. Ha ismerősünk vagy kisebbik testvérünk kerül ilyen helyzetbe, biztassuk, hogy van megoldás és beszéljen ennek érdekében. Ne elégedjünk meg egy „ma nem történt semmi” -vel, ha látjuk rajta, hogy baj van, támogassuk és hallgassuk meg!
Ha zaklatás áldozata vagy, akkor a Kékvonal ingyenesen hívható 116 111 lelkisegély-vonalán kérhetsz segítséget!
