Bizonyára sok mindenkinek ismerősen csenghet a 2014-ben bemutatott film, amelyet hazánkban továbbra is a nagysikerű jogi témájú filmek között tartanak számon. Az itthoni pozitív fogadtatás ellenére világszerte igen vegyes kritikákat kapott, a fantasztikus színészi játék ellenére is.
A David Dobkin által rendezett film két főszereplőjét Robert Duvall és Robert Downey Jr testesíti meg, egy feszült dinamikájú apa-fia kapcsolatot jelenítve meg a képernyőn.
Hank Palmer (Robert Downey Jr) egy jól kereső, népszerű ügyvéd Chicago-ban. Magánéleti problémáit nem csak a tőle elhidegült feleségével való viszonya, hanem elhunyt édesanyjának halálhíre és közelgő temetése is okozzák. Hank hazatér Carlinville, Indianába, hogy a családjával legyen az elkövetkezendő nehéz hetekben. Ám ahogy peregnek a szemünk előtt a filmkockák, úgy gördül fel előttünk is a történet; Hank apja, Joseph Palmer, a város mélyen tisztelt és szeretett bírója, bizony nem fogadja nagy szeretettel a fiát. Közöttük ugyanis évtizedek óta tartó harag és sértettség van. Hank karrierében apja nagy szerepet játszott, így a városban tartózkodása alatt meghallgatja a bíró egyik tárgyalását, ahol annak hiányos memóriájára, majd később egy tárgyi bizonyítékra is felfigyelve – gyanakodni kezd annak viselkedésére.
Miután Hank korábbi párkapcsolata is a középpontba kerül és tudomására jut egy számára megrázó ténynek, úgy dönt, otthagyja a várost. Egészen addig, amíg kénytelen nem lesz visszafordulni, ugyanis apját gyilkossággal gyanúsítják.
A tárgyaláson súlyos bizonyítékokat találnak és a bírót emberöléssel vádolják meg. Egy kezdő, tapasztalatlan ügyvédet jelölnek ki számára és miután a munkája érdemtelen, Hank veszi át apja védőügyvédjének a szerepét. Ahogyan Hank felderíti az igazságot, úgy enyhül fokozatosan a köztük lévő feszültség is. Azonban az ügy mögött több áll, mint amit elsőre gondolnánk és Hank kénytelen választás elé állni, melyik irányba indul tovább az ügy kapcsán? A jogi szabályok által kikövezett biztos, stabil úton, vagy a képlékeny, kanyargós ösvényen, ami az apjával való hullámzó kapcsolatát jelenti?
A film egy érdekes koncepciója mind az általunk jól ismert jogi procedúráknak, mind a bonyolult és kacifántos családi viszonyoknak, amik szintén a mindennapjaink részei. Nem csak a történet lendületessége, vagy az esetleges jogi hibák/különbségek keresése miatt élvezetes film, hanem ezzel egy időben képes belehelyezni minket Hank szerepébe és elgondolkodtat; mi is az, ami az életben örök, állandó és mi a múlandó? Többet ér vajon a mások által lefektetett szabályrendszer, vagy jobb egy röpke pillanat, ami után a szív évek óta epekedik?
Akkor tudja az ember, hogy jó filmet látott, hogyha azon kapja magát, hogy a benne felmerülő kérdéseken még napokkal később is elgondolkodik. A bíró egy pont ilyen film.
