Az elmúlt hónapokban egyre többször hallunk róla, de továbbra is egy rejtély a létezése. 2021-ben a Collins szótár is ezt választotta az év szavának. Megfoghatatlan, a valóságban nem realizálható, mégis milliókat, akár milliárdokat ér. Az igazi kérdés mégis az, hogy meddig képes még nőni ez a lényegében valós fedezet nélküli kripto-buborék, és mikor fog kipukkanni.
De mi is az az NFT?
Az NFT újszerű kriptopénz, a betűszó a ’non-fungible token’ kifejezést takarja, ami szó szerint azt jelenti, hogy ’nem helyettesíthető token’. Tehát, ha megvásárolunk egy NFT-t, akkor egy olyan zsetonhoz jutunk, amiből csak az az adott darab létezik, ebből kifolyólag teljesen egyedi, s jelentősége, valamint értéke is ebben a tulajdonságában rejlik.
Polgári jogi tanulmányaink alatt megtanuljuk a ’helyettesíthetetlen’, illetve ’helyettesíthető’ dolgok elhatárolásának jelentőségét, itt jön a fejvakarás. A fizikai valóságban a kézzel fogható bankjegyek kölcsönadása, vagy cseréje esetén nincs jelentősége annak, hogy ugyanazt, vagy egy másik, az eredeti papírpénzzel csupán névértékben megegyező bankjegyet kapunk vissza a későbbiekben. Ez valamennyire érvényesül az online térben is, mert elméletileg a Bitcoin is ’fungible’, azaz helyettesíthető, hiszen csere esetén ugyan úgy Bitcoint kapunk az elcserélt kriptovalutáért (az más kérdés, hogy a bankjeggyel ellentétben a kriptopénz mögött nem áll senki, aki szavatolná annak értékét). Lényeg a lényeg: a fizetőeszköz (legyen az pénz, etherium, bitcoin, dodgecoin vagy akár a matek példákban szereplő fabatka) mindig helyettesíthető dolog lesz, egyszerűen azért, mert a forgalomban szám szerint (értékének megfelelően) vesz részt, nem pedig az adott bankjegyekre jellemző egyedi ismertetőjelek alapján. Mitől más akkor a szintén kriptovaluták közé tartozó NFT?
Ez többé kevésbé megválaszolható egy másik kérdés segítségével: MI is lehet NFT? Mondjuk nem jutunk előrébb, mert gyakorlatilag bármi lehet az: jpg kép, zene, de még akár digitális grafikai ábrázolás is, ezzel lényegében az NFT nem más, mint egy online térben létező „műtárgy” (de lehet ilyen zseton egy fizikailag létező, de digitálisan is rögzített szerzői alkotás, például egy festményről készített jpg formátumban feltöltött fénykép). S mint ilyen mű, elméletileg bárki létrehozhatja és busás áron túladhat rajta (még csak az eredetiség sem feltétel, technikailag nincs akadálya, hogy egy Petőfi versből készült NFT-t értékesítsünk). Viszont lássuk be, hogy ma már semmit sem ördöngösség lemásolni, akkor meg mi garantálja az NFT lényegét adó egyediséget? A válasz: a blokklánc.
Mint mondtam az NFT olyan, mint egy digitálisan létező műtárgy. Minden létrehozott NFT esetében a létrehozással egyidejűleg kell meghatározni, hogy pontosan mi a célja, mitől lesz az adott digitális eszköz különleges, ki az alkotója, és ki a tulajdonosa. Hasonlóan a szerzői jogvédelem intézményéhez, azzal a különbséggel, hogy egy szerzői művel ellentétben az NFT-k esetében ezeket meta-adatoknak nevezzük és voltaképpen ezek az NFT eredetiségének és tulajdonjogának igazolására szolgáló „okmányok”. Leegyszerűsítve: olyan megváltoztathatatlan adatokról van szó, amik nélkül nem létezhet egy ilyen token. Ezeket tárolják az ún. blokkláncon, az NFT-kkel együtt. A blokklánc pedig olyan, mint egy lista, mint egy közös megegyezéssel létrehozott, elosztott, digitálisan létező lajstrom, amely bárki számára hozzáférhető és ami a legfontosabb, hogy utólag nem módosítható. Ezen a digitális blokkokból álló listán bevezetett „okoszerződések” révén követhető le az átruházhatóvá vált a digitális eszközök tulajdonjoga is. Ezek alapján azonban az NFT nem is tekinthető hagyományos értelemben véve fizetőeszköznek, sokkal inkább egy újfajta alkotói irányzatról van szó.
További érdekesség, hogy az NFT-nek még csak egységes árfolyama sincs (a jóval ismertebb bitcoinnal ellentétben), mindegyik token annyit ér a piacon, amennyit adnak érte. 2021 decemberében például közel 40 millió forintért adták el a világ első, NFT-ként meghirdetett sms-üzenetét. Ezzel az NFT voltaképpen nem más, mint egy státuszszimbólum, ha viszont valóban az, akkor milyen alapon tekinthetjük kriptovalutának, ha a szó szoros értelmében önmagában nem is bír értékkel és árát a piac résztvevőinek fizetési (vagy éppen túllicitálási) hajlandósága befolyásolja? És miért fogadnánk el valamit fizetőeszköznek, ha valójában az csak egy digitálisan létező (tehát a valóságban nem realizálható) műtárgy, aminek még csak egységes, kiszámítható árfolyama sincsen?
