Az animációs filmek évtizedek óta népszerűek hazánkban, gyermekek és felnőttek körében egyaránt. Az első kisfilmekkel először az 1930 körül kezdtek el foglalkozni, a 60-as években pedig egyre több színes rajzmese film került ki a nagyközönség elé. Ebből az időszakból származnak közkedvelt meséink, többek között a Mézga család, Dr. Bubó, Frakk, a macskák réme, Kockásfülű nyúl. A mesék egyre gyorsabb terjedésével és számuk ugrásszerű növekedésével Magyarország is kitárta kapuit a külföldi alkotások előtt.
Habár a japán rajzfilmkultúra már javában virágkorát élte a képregényeik megfilmesítése folytán, a szokatlan képeknek, rajzstílusnak, idegen nyelvének köszönhetően még az egyik legnagyobb filmstúdiónak, a Studio Ghibli-nek is évekbe telt, mire filmjeik betörhettek az európai és tengerentúli tévék képernyőire.
A tokiói székhelyű stúdió 1985-ben alakult Hayao Miyazaki által, aki a mai napig az egyik legnagyobb név a szakmában, nyugdíjba vonulásának ellenére is. A stúdió alapítását évtizedes munka előzte meg, Miyazaki nem csak filmrendezésben, de képregény alkotásban is jeleskedve vívta ki magának a jól megérdemelt megbecsülést. Iso Takahata, Miyazaki alapítópartnere és a Szentjánosbogarak sírjának rendezője 1996-ban, a Walt Disney Stúdióval szerződésbe lépve kezdte meg az általa rendezett és a Ghibli Studio neve alatt kiadott filmek külföldi forgalmazását. Innentől kezdve a nemzetközi elismerés útja kikövezve hevert a japán stúdió előtt.
Napjainkban közismert tény, hogy a Ghibli filmek közül öt a tíz legsikeresebb animált film közé sorolható a világon, illetve számos Gran Prix díjat, egy Arany Medvét és egy Oscar díjat is nyertek a legjobb animációs film kategóriában a Chihiro szellemországban című filmjükért.
Totoro – A varázserdő titka
A stúdió egyik leghíresebb filmje 1988-ban, Magyarországon azonban csak 2007-ben jelent meg. A fantasy film két kislányról szól, akik vidékre kénytelenek költözni anyjuk betegsége miatt. Eleinte nehezen veszik a környezetváltozást, de apránként megjelennek előttük a ház és az erdő apróbb-nagyobb fantázialényei, hogy társaikként és barátaikként szolgáljanak. Maga a film a hangulata miatt is különlegesnek számít, ugyanis egyszerre ébreszt nosztalgiát és sugall modernséget, miközben egy olyan világot tár ki elénk, amelyben szinte már mi is azt érezhetjük, hogy Totoro és barátai valódi szereplők.
A film elsöprő sikert aratott és karakterei a japán gyerekek életének kultuszfiguráivá váltak. Minden idők 7. legjobb animációs filmjének választották. Érdekesség, hogy a címszereplő, -Totoro- a Ghibli Studio logóján is megtalálható.
A vándorló palota
Hazánkban az eredeti megjelenése után 1 évvel, 2005-ben mutatták be. A történet egy olyan alternatív királyságban játszódik, ahol szerepet kap egymás mellett a mágia és a 20. századi technológia is. A főszereplő egy Sophie nevű kalapkészítő lány, akit szerencsétlen módon elátkoznak és egy öregasszonnyá változtatnak, miután összesodorja az élet egy Howl nevű varázslóval. Sophie az átok megfordításának fáradozása alatt ismételten Howl mellé szegődik és akaratán kívül belesodródik a királyságért folytatott harcba.
A film Diana Wynne Jones könyvén alapul, amely a nemek és a társadalmi osztályok különbségére helyezi a hangsúlyt, ellentétben a filmmel, ahol a szeretet, a hűség és a háború destruktív következményei jelennek meg. Az egyik legnagyobb bevételű japán animációs filmként tartják számon, illetve érdemes említést tenni a Joe Hisaishi által komponált zenéjéről is, főcímdala a Merry-go-round of Life.
Összességében tehát mi is teszi olyan különlegessé a Ghibli filmeket?
A filmek továbbra is kézzel rajzolt tradicionális 2D-s képkockákból állnak, jellegzetes képi világuk megkülönbözteti őket a modern animációs filmek élethűbb, 3D-s technológiáitól. A történetek nem a „jó” és „rossz” köré körvonalazódnak, nincsenek hősök, vagy gonoszok, hanem valódi embertípusokat jelenítenek meg. Ennek köszönhetően üzenetük is eltér az átlagostól; előfordul, hogy a világunkban, bármennyire gyönyörű is, bánat és boldogság is előfordul, az élet nem mindig igazságos, de érdemes megélni azt annak egészében, minden nehézség ellenére. Habár a kultúránktól távol áll a japán animációs filmek ábrázolási módja, ha ettől képesek vagyunk elvonatkoztatni és legyőzzük az ismeretlentől való tartózkodásunkat, szórakoztató, érdekes, néhol elgondolkodtató, néhol mosolyra vagy épp könnyekre fakasztó történetekkel lehetünk gazdagabbak.
