Előző írásomat a büntetőjogi változások ismertetésével folytatnám. Ezek a módosítások elsősorban a Btk. állatkínzás és a tiltott állatviadal szervezése büntetőjogi tényállását érintik.
Eszerint súlyosabban büntetendő, ha az állatkínzást nagy nyilvánosság előtt követik el – amely magába foglalja azt is, ha valaki online közvetíti tettét -, mint ahogy az is, ha az állatkínzást az állattartástól való eltiltás hatálya alatt követik el, vagy ha 2 éven belül azután, hogy állatkínzás, tiltott állatviadal- szervezés miatt korábban már elítélték az illetőt. Nem csak a tiltott állatviadalokat szervező személy, hanem az azon résztvevő is bűncselekményt követ el, tette vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, ezzel remélhetőleg csökkentve az ilyen jellegű rendezvények iránti keresletet. Súlyosabb büntetésre számíthat az, aki különös visszaesőként szervez tiltott állatviadalt, vagy vesz részt azon. Különös visszaesés szempontjából hasonló jellegű bűncselekmény az állat pusztulását okozva elkövetett természetkárosítás, az állatkínzás, a tiltott állatviadal szervezése, a veszélyes állat, illetve veszélyes eb tartásával kapcsolatos kötelezettség megszegése. 1-5 évig büntetendő annak a személynek a cselekménye, aki méreggel, vagy állat elpusztítására alkalmas csalétek kihelyezésével, több védett állat életét veszélyeztetve követi el a természetkárosítást, ill. az az állatkínzó, aki méreggel vagy állat elpusztítására alkalmas csalétek kihelyezésével több gerinces állat pusztulását okozza.
Mivel mai napig elterjedt megoldás, hogy a közterületre piszkító, egyébként gazdás állatoknak azok egészségkárosodását, halálát okozó csalétkeket tesznek ki önjelölt kisbírók, ill. a szomszédjogi vitákat is sok helyen még az azt kiváltó állatok megmérgezésével igyekeznek megoldani, megnyugodhatnánk, hogy az új szabályozás ezeket az anomáliákat is meg fogja szüntetni. Ugyanakkor, ha jogalkalmazói szempontból, gyakorlatias megfontolással nézünk rá ezekre az ügyekre, akkor be kell látnunk, hogy a korábbi szabályozás is biztosított megfelelő szankciórendszert, a jelenség ténylegesen azonban nem tűnt el, hiszen annak bizonyítása, hogy ki tette ki a mérget a kutyafuttatóban, erdőben, szomszédban, utcán, ill. a mérgezett állat hol nyalta fel a számára kihelyezett mérgező anyagot t, igencsak nehézkes.
A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény, valamint a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény módosítása az állat elkobzását és lefoglalást érintő eljárás szabályait érintette.
Hogy milyen hatással lesz az állatok jólétére a jogszabályi környezet változása, még nem tudhatjuk. A hatályos jogszabályok megfelelő keretet és biztonságos alapot biztosítanak ahhoz, hogy hazánkban az állatvédelem be tudja tölteni szerepét, azonban önmagában kevés az igazi változáshoz. Azokat az embereket, akik hanyagságból követnek el állatkínzást – pl. tartósan láncon tartják kutyájukat, ezáltal okozva visszafordíthatatlan egészségkárosodást az ebnek – nem fogja visszatartani a jogellenes magatartástól sem az állatkínzás büntetési tételének, sem a kiszabható állatvédelmi bírság mértékének megemelése, hiszen nincsenek is tudatában annak, hogy jogsértést követnek el. A várva várt változásnak tehát fontos része lenne a felelős állattartásra való nevelés is, egészen gyermekkorban elkezdve, hiszen, ha a gyerek hazamegy, hatással lehet a szüleire, nagyszüleire – noha a felnőtteket nehezebb tanítani, a megszokott viselkedésmódoktól eltéríteni. Sok olyan ember van, aki ugyan szereti az állatait, ennek ellenére hidegvérrel vízbe fojtja azok újszülöttjeit a nem kívánt szaporulat miatt, hiszen generációk óta ezt az eljárást használják, felmenőitől ezt tanulta meg.
Nem elhanyagolható kérdés a hatóságok érzékenyítése és az ilyen ügyekkel foglalkozó ügyintézők számának növelése sem. Az önkormányzatok zöménél általában egy ügyintéző foglalkozik az állatvédelmi ügyekkel, aki ezen kívül még számos más igazgatási ügyet is visz. A kormányhivatalok, rendőrségek ügyterhe is jelentős, így hiába van meg a megfelelő jogszabályi környezet, kérdéses, hogy mennyire lesz hatékony a jogszabályok betartatása.
Korai lenne tehát messzemenő következtetéseket levonni az állatvédelmet érintő jogszabályok szigorításából, az állatokbarátoknak és állatvédőknek azonban talán mégis reményt adhat, hogy a jogalkotás igyekszik növelni az állatok biztonságát és jólétét.
