Január 22-e egy különleges és jelentős nap a magyarság számára, mert ezen a napon ünnepeljük nemzetünk kulturális sokszínűségét. Ugyanakkor alkalmunk nyílik arra is, hogy nemzeti öntudatunkat erősítsük.
1989 óta ünnepeljük a magyar kultúra napját. Eredete azonban több, mint egy évszázaddal korábbra, 1823-ra nyúlik vissza, ugyanis ezen a napon fejezte be Kölcsey Ferenc a Himnuszt, a letisztázott változatán szereplő dátum szerint.
A magyar kultúra páratlansága megmutatkozik változatos jellegében, ami a több, mint ezeréves múlttal rendelkező történelmében felbukkanó számos népi hatásnak is köszönhet. Az a tény pedig, hogy itt, Európa közepén, elszigetelten, minden hányattatás, elnyomás ellenére nem csak arra volt képes, hogy fennmaradjon, hanem mintegy betont áttörő hajtásként ki is virágozzon, egyenesen lenyűgöző, és mindenképpen ünneplésre méltó.
Véleményem szerint most különösen is nagy jelentősége van ennek a dátumnak; zavaros, változékony időket élünk, és a bizonytalanság általános érzése nemcsak az emberek bőrébe ivódott be, de bizonyos értelemben az egész ország lelkét is megmérgezte. Így most, hogy annyi széthúzás tapasztalható ember és ember között, fontos, hogy kapcsolódási pontokat keressünk, amelyekre a nemzeti ünnepekről való megemlékezés tökéletes lehetőséget szolgáltat.
A nemzeti öntudat - bár mindig is meghatározó jelentőséggel bírt a magyarság számára - a minket ért történelmi csapások hatására egyre inkább nélkülözhetetlenné vált, mert bár szinte az anyatejjel szívtunk magunkba, de a történelem során mégis újra és újra harcolni kényszerültünk érte.
Ezért is vált oly fontossá a mindezen külső és belső küzdelmeinkre reflektáló, ugyanakkor nemzetünk feltámadását vizionáló, a magyarságot a világ minden sarkában összefogó himnuszunk, amely büszkén hirdeti:
„Vár állott, most kőhalom,
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.S ah, szabadság nem virúl
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvánk hő szeméből!Szánd meg Isten a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.Balsors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!”
Az idézet Kölcsey Ferenc Himnusz című verséből származik
