Azerbajdzsán és Örményország között 2020-ban kiújuló konfliktus már hosszú évtizedek óta húzódott a két ország között. Az összetűzés a Hegyi-Karabah területe miatt bontakozott ki. A Kaukázus déli részén fekvő terület hovatartozásának kérdése súlyos, fegyveres összecsapásokhoz vezetett.
1921-ben a szóban forgó térséget megszállta a Vörös Hadsereg és elkezdődött a szovjetizálás. A politikai erőviszonyok megváltozása miatt a Hegyi-Karabahot, ahol túlnyomórészt örmények éltek, Azerbajdzsánhoz csatolták, de továbbra is saját autonómiával rendelkezett. Mindkét ország elégedetlen volt a változásokkal, de a Szovjetunió fennállása alatt ezek a negatív indulatok nem törhettek felszínre.
1987-ben kezdett elmérgesedni a két ország viszonya. Karabah aláírásgyűjtést szeretett volna kezdeményezni, hogy a területet visszacsatolják Örményországhoz. A kezdeményezéshez a szovjet vezetőség beleegyezése kellett volna, de a vezetőség nem reagált az indítványukra. Az év végén Karabah északnyugati részén tüntető örményeket az azeri katonák fizikailag bántalmaztak. Ekkor Hegyi-Karabah referendumot írt ki, amelyen a lakosság fele vett részt és abban a kérdésben kellet dönteniük, hogy Azerbajdzsánhoz vagy Örményországhoz szeretnének csatlakozni.
1988. februárjában nyilvánosságra hozták a referendum eredményét, a szavazók többsége Örményországhoz való csatlakozás mellett döntött. Hegyi-Karabah vezetése így továbbította a kérést a Szovjetunió és a két ország Legfelsőbb Tanácsához, de ismételten nem kaptak visszajelzést a Szovjetuniótól. Ezt követően Karabahban az azeriak rátámadtak az örményekre. Azerbajdzsán Sumqait nevű városában pedig három napon keresztül folytak az örmények elleni támadások, bármilyen hatósági beavatkozás nélkül. 1988. június 15-én az örmény tagköztársaság Legfelsőbb Tanácsa határozatban kimondta, hogy a Hegyi-Karabahot átveszik. Június 17-én az azerbajdzsáni tagköztársaság Legfelsőbb Tanácsa ugyanúgy határozatban elutasította a terület átengedését. A válságot tetőzte a Hegyi-Karabah júliusi nyilatkozata, mely szerint csatlakoznak Örményországhoz és kiválnak Azerbajdzsánból. Az országok közötti feszültség miatt több mint 200 ezren kényszerültek elvándorolni.
1988. decemberében hatalmas földrengés volt Örményországban, több tízezren vesztették életüket. A természeti katasztrófa okozta helyzetben a szovjet vezetés próbálta orvosolni a politikai válságot, miután egyre inkább súlyosbodott a helyzet, katonai erőket küldtek a térségbe. Letartóztatták az azerbajdzsáni nacionalista csoportokat, amik szervezetten támadtak rá az örményekre, illetve a Hegyi-Karabah vezetőségétől elvonta az irányítást. De a helyzet továbbra sem stabilizálódott, az örmények további határozatban is kijelentették a Hegyi-Karabah országukhoz csatolását, amit a másik ország nem fogadott el. 1990. januárjában Baku nevezetű városban házról-házra jártak az azeriek, hogy megtisztítsák az azerbajdzsáni várost az örményektől. Egy héten keresztül folytatódott az öldöklés, a hadsereg csak ezt követően avatkozott be. A Szovjetunió 1991-es összeomlása után Azerbajdzsán és Hegyi-Karabah is kikiáltotta a függetlenségét. A fegyveres összecsapások 1992-tól 1994-ig tartottak, ami moszkvai fegyverszünettel zártak le. A fegyverszünet előtt Azerbajdzsán mintegy 20%-a került az örmények kezébe, de a megállapodással ez visszaszorult 16%-ra. 1994-ben létrejött a Karabahi Köztársaság, amit Örményország sem ismert el.
2016-ban újabb határháborúk kezdődtek a területen, amik mintegy négy napig tartottak, de ezek lényegesebb változás nélkül lezárultak. 2020. szeptembertől ismét elindultak a határok átrendezéséről szóló harcok, amelyek Azerbajdzsán győzelmével értek véget. 2020. november 10-én moszkvai egyezménnyel minden harci tevékenységet felfüggesztettek. Azerbajdzsán visszaszerezte azt a hét régiót, amik a korábbi harcok során az örményekhez kerültek, így az 1990-es években elvesztett területek nagy része visszakerült Azerbajdzsánhoz. A megállapodással Oroszország a rend fenntartása érdekében katonai csapatokat telepített be a térségbe, de a határsértésekre 2021 tavaszán is volt példa. Vajon az egyezmény és az orosz katonák bevonulása elég lesz ahhoz, hogy a továbbiakban a két ország békében megférjen egymás mellett?
