„Előbb akadna össze a nyelvem, minthogy embernek nevezzem ezeket.” – Denis Avsyuk, őr
Szibéria szívében rejtőzik egy fegyház, amely még a többi, oroszországi büntetésvégrehajtási intézményt is megelőzi embertelen körülményeivel, hírhedten kegyetlen rabokkal szembeni bánásmódjával, valamint rendkívül szigorú őrizetével. Az a mondás tartja, hogy innen a rabok egyféleképpen juthatnak csak ki: holtan. Ez a Fekete Delfin.
Az 1745-ben alapított Hatos Számú Szövetségi Fegyház (ismertebb nevén a Fekete Delfin) a kazah határhoz közel, Orenburg régióban fekszik, Sol-Iletskben. Becenevét az udvarán álló, fekete delfint formáló szoborról kapta, mely a rabok keze által készült. Hírhedt mivolta abban rejlik, hogy itt őrzik a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt rabokat, köztük kannibálokat, sorozatgyilkosokat és terroristákat. A fegyházban raboskodó 700 fogoly körülbelül 3500 emberélet kioltásáért felelős, így az elítéltekre átlagosan fejenként 5 gyilkosság jut.
A fegyházból egészen napjainkig egy rabnak sem sikerült megszöknie a többlépcsős biztonsági rendszernek és fokozott óvintézkedéseknek köszönhetően. Az elítélteket bekötözött szemmel, hátrabilincselt kezekkel, derékból lenyomott felsőtesttel és leszorított fejjel vezetik be az épületbe (stressz póz – célja, hogy kimutassa az őrök azonnali felsőbbrendűségét), valamint kísérik egyik helyiségből a másikba három őr és egy kiképzett kutya társaságában annak érdekében, hogy ne kaphassanak képet az intézmény elrendezéséről és lehetetlenné váljék bármilyen szökési terv szövögetése. A kamerával felszerelt, három acélajtóval védett cellák a nap 24 órájában megfigyelés alatt állnak, az őrök negyedóránként ellenőrzik a rabokat. Egy 4,5 m2-es cellán két elítélt osztozik, a 700 rabra pedig 900 őr jut.
Szigorú napirend szerint van ébresztő és takarodó, a napi 16 óra ébrenlét alatt tilos az ágyon ülni vagy feküdni. A rabok naponta csupán egyszer, másfél órára hagyhatják el a cellájukat, amikor is egy nagyobb helyiségbe átvezetve mozoghatnak, ez idő alatt az őrök átkutatják az alvóhelyeiket esetleges tiltott, vagy szökésre utaló tárgyak után. Ebédjüket, amely levesből és kenyérből áll, a cellákban kötelesek elfogyasztani, hiszen étkezőrésszel a Fekete Delfin nem rendelkezik, ahogyan udvarral sem. A foglyok így, a ritkán engedélyezett rádióhallgatást leszámítva teljes elszigeteltségben élnek a külvilágtól, még napfény sem éri őket.
Vladimir Nikolayev, becenevén Kannibál, a Fekete Delfin egyik leghírhedtebb lakója hajlandó volt a National Geographic által készített dokumentumfilmben felvállalni arcát. Nikolayev első gyilkossága saját állítása alapján egy részeg verekedés kimenetele volt, mely után a holttestet feldarabolta, a combjából pedig evett is, a húst pedig később kenguruhúsként próbálta eladni. A férfit 1997-ben halálra ítélték, amely büntetést később 2001-ben életfogytiglanra enyhítettek.
