2010-ben az UEFA felismert egy problémát, amely a nemzetközi labdarugó közösséget kívánta átformálni. Ez a probléma nem más, mint a hatalmas tőke injekciók, amelyet klubok, illetve szövetségek kapnak, illetve szereznek. Ennek következtében a fociban elkezdtek egyre nagyobb szakadékok keletkezni. Gondoljunk csak bele, mennyire extrém, hogy két manchesteri csapat több pénzt fizetett játékosok játékjogáért -így turbózva védelmüket-, mint hazánk az állampolgárai védelmére. Ebben a cikkben arra keresünk választ, hogyan próbálja fékezni egy nemzetközi szervezet, hogy bizonyos esetekben a futball többet érjen számos ország által megtermelt gdp. -nél!
Ahhoz, hogy a fociban lezajló pénzügyekről érdemben lehessen értekezni, számba kell venni, honnan és hova folyik a pénz. De talán mielőtt ezt megtennénk, nézzük meg, mennyit ér egy klub, illetve mekkora összegekben gondolkodunk, amikor a „nyugat-európai foci-ra” hivatkozunk. Az említett manchesteri klubokból talán a City-vel, azaz Manchester City-vel lehet a legjobban modellezni a cikkünkben leírtakat. Jelenleg a City-nek az értéke a Forbes szerint 3,4 milliárd euró, azaz 1,2 billió HUF (ez körülbelül a 2019-es járvány előtti magyar gdp. 6,8%-a), amely összeggel a legnagyobb klubok között van. A csapatot egyetlen személy, Mansour Sheik által tulajdonolja. Ez a már elképzelhetetlenül hatalmas érték is csak a hatodik helyre lenne elég a futball világ legértékesebb klubjaiból álló listán, pláne nagy érvágás lehet az arab üzletembernek, hogy a Glazer család által tulajdonolt Manchester United szomszéd megelőzi őket a listán.
Nem nehéz kiszámolni, hogy akár az említett tizes lista klubjai vagy akár egy rangosabb liga mennyit ér: a 20 legnagyobb európai klub lenyomja a magyar gdp-t. Ha bevételt nézünk a City évente 800 millió euró bevételt könyvel el és körülbelül 1 milliárdot költ el. Ezek a bevételek nagyrészt reklám, média források, de nem elhanyagolható a például angol első osztály megnyeréséért kapott több mint 120 millió font, illetve Leroy Sané szélsőért kifizetett több mint 80 millió bajor euró. Ha az olvasó azt hinné, hogy ezek az összegek nagyon kiugróak, bizony állíthatom, hogy ezek az összegek kiválóan illeszkednek a futball világ trendjébe. Jack Grealish angol középpályás nem régen érkezett a klubba. A futballista 100 millió fontért (ebből a pénzből egy évig lehetne fedezni a Magyar Országgyűlés költéseit, vagy a magyar komplett kórházi adósságok egészét) érkezett, keresetével könnyen beférne a hazai, de akár az amerikai legfelsőbb 0,1%-ba (heti 20 millió forint). Ezzel az összeggel azonban Lionel Messi nem érné be, az argentin ugyanis 180 milliót visz haza hetente (nem kell sajnálnunk azonban, az argentin szuper tehetséget, ez ugyanis csak a teljes keresetének felét teszi ki, ami a reklámokból, prémiumokból és social media-s megjelenéséből jön össze).
Itt tehetjük fel a kérdést, hogy „Mi is ezzel a probléma?”, hiszen a futball az egyetlen dolog, amit többen néznek világszerte mint 4 milliárdan, Riótól Tokióig, Fokvárostól a Feröer szigetekig, láthatjuk a focipályán vagy utcán focizó sportolókat. 2013-ban a Bayern München- Borussia Dortmund összecsapást (Bajnokok ligája döntő) láthatták a világon mindenütt először közösen tv-ben. Sőt, 2014-óta a világbajnokság megrendezése nagyobb biznisz, mint az olimpia. De, aki a social media-ban otthon van, nem egy meme-t lát, ami arról szól, hogy az emberek mennyivel jobban érdeklődnek az EB iránt, mint az ötkarikás játékok iránt. Az UEFA azonban, mint legfelsőbb futballszerv a klubbajnokságokat illetően, úgy látta, rosszat tehet a sportnak a túlzott tőkebehatolás, így hoztak egy új, könnyen leírható szabályt. Ne költs többet három év alatt, mint amennyi elállítasz! Ami mindaddig, amíg nem megyünk be a részletekbe, nem tűnik túl nagy elvárásnak. Hiszen ezek cégek, amelyek a kapitalizmus szellemében a profitot hajtják. Tehát, ha ezt alapvetésnek vesszük, akkor nem nehéz elképzelni, hogy ezt betartják a tulajdonosok. Azonban van három faktor ilyenkor, amit nem veszünk számításba és ezzel választ kapunk az „Én, hogy lehetek nyereséges, ha a cégem veszteséges?” kérdésre.
Egyrészt egy jó focicsapat olyan, mint egy presztízs termék: ha igazán gazdag vagy, arra költöd a pénzt, amire csak szeretnéd. Hát milyen jól hangzik az, hogy „- Hé nem akarunk talizni a meccsen? Játszik a csapatom. -Úgy érted, amelyiknek szurkolsz ugye? Ugye az a csapat, akinek szurkolsz?” Másrészt a bennünk lévő marketinges is támogatna, ha a portfoliónkra egy csapat tulajdonlása is felkerül, hiszen így nagyobb lenne az „értéke” a személyének. A legfontosabb harmadik elem pont az, ami a háború megnyeréséhez kell, ez pedig nem más, mint a pénz. Ez úgy értendő, hogy ha kinyit egy üzlet és fejleszti magát, hogy majd később nagy és jövedelmező lehessen, bizony sok évbe telik. Ugyebár az idő pénz, tehát aki nem várna, az gyorsan költ, ami a foci jelenlegi működése alapján még nagyobb előny, hiszen nem elég a nagy stadion, a jó játékosok, a jó trénerek és személyzet, a jó bajnokság, hanem ennek megtartása, fenntartása és mindenekelőtt utánpótlás szükségeltetik.
A top Európai csapatok nagyrésze organikusan fejlődött évek küzdelme alatt kovácsolódva és rengeteg hullámvölgyet megjárva. Erre talán a legjobb példa, a - németekre jellemző szigorú és precíz pénzügyi szabályok közt felnővő és javarészt külföldi nagytőkétől mentes - Bayern München bajor együttes. Értékében még mindig nagyobb a Citynél, bár szakemberek véleménye és a trendek alapján ez hamarosan változni fog. Tehát az említett szabály – amit a sajtó pénzügyi (financial) fairplaynek hív - megfogja a csapatokat és nem engedi, hogy hirtelen nyíljon ki olló csapat és csapat között. Tehát nem az aránytalanság a gond, hiszen azok a sikeres csapatok, amelyek több évig munkával, tehetséggel és szerencsével küzdötték fel magukat, és aki nem bírta a tempót, az eligazolt, vagy kiszállt a piacról. Tehát célhoz illő szankciók társulnak a büntetésekhez, mégpedig pénzügyi büntetések, és átigazolási embargók. Azonban sok kritika érte ezeket az embargókat, főleg a pénzügyi büntetést, mi szerint a nagy pénzes embert nem lehet kis pénzzel büntetni. De az embargó tényleg hatásosnak bizonyult. Hiszen pénz azt nem válthatja ki. Vagy mégis? Ismerkedjünk meg a játékos amortizáció fogalmával.
Amikor egy játékos igazol (egy csapat megszerzi valakinek a játékba engedési jogát) átigazolási díjat fizet a korábbi klubnak, illetve gyakran a játékosnak egy aláírási díjat (signing fee) is kifizetnek. Természetesen nem minden igazolás vétel, ismerjük a kölcsön és a kölcsönvételi típusú eladásokat (de ezekről majd másik cikkünkben). Tehát már két összeg felkerül a költésekhez, amire rájön a bér, egyes prémiumok és a játékos oldalán fellépő egészségügyi, felszerelési, edzéssel kapcsolatos és egyéb kiadások. Végül pedig nagy összeget emészt fel egyes játékos szerződésének meghosszabbítása, illetve módosítása.
Vegyünk például egy 50 millió euróért igazolt játékost, aki 500 ezer euró igazolás díjat kapott és 50 ezres fizetése van (éves szinten ez 2,6 millió), egyéb költségei évi 5 millió euró. Így összességében évi 13,7 millió-ba kerül a klubnak a játékos, ha öt évre ír alá. Ez azért van így, mert vannak folyamatos és vannak egyszeri költések. A folyamatokat folyamatában, az egyszeri költéseket az évekre leosztva számolják el. Tehát, ha 2 év után 34-ért eligazol a játékosunk, a klub nyert 22,6 millió eurót, hiszen három év költést megspórolt. Most gondolom sokan a fejükhöz kapnak és nem értik, hogy a józan matek miért nem működik, de még nem gondoltak bele a bevételi oldalba. A legtöbb csapatnál ugyanis a játékosokat eredményeket szállítanak, továbbá marketing terméket is hoznak. Trófeát nyernek, mezt lehet velük eladni, és reklámokba tehetik őket. De persze előfordul, hogy valaki csak azért fog a csapatnak szurkolni, mert kedvence ott játszik. Ezt hívhatjuk Ronaldo effektusnak is. Ugyanis történt az 2018-ban, hogy Ronaldo 100 millióért távozott Madridból Torinóba. Az Öreg Hölgy (a torinói Juventus csapat beceneve) rengeteg pénzt költött, de marketing és brand értéke egy hónap alatt visszahozta (102 millió euró) a kiadást.
Tehát elmondható, hogy bizony nem nehéz megfelelni a pénzügyi fairplaynek, de ahogy korábban írtam, a tulajdonosoknak néha pénze van és nem ideje, így szívesebben költenek el több pénzt gyorsabb eredményekért. Talán ez a „Miért van a futball-ban ennyi pénz?” kérdés másik válasza.
