Ahogy közeledik október vége, november eleje, megjelennek a mécsesek, koszorúk, gyertyák, az utcákon kis asztalokkal az árusok. A rendőrség felhívja figyelmünket arra, hogy fokozottan figyeljünk egymásra és értéktárgyainkra, számítsunk forgalmi torlódásra, rendőri irányításra. Emberek ezrei vonulnak ki ilyenkor a temetőbe, hogy rendbe rakják elhunyt szeretteik sírjait, amely olykor napokat felölelő országjáró kirándulássá növi ki magát. Halottak napja és Mindenszentek ünnepe. Honnan származnak és mit ünneplünk?
Mindenszentek ünnepe, Mindszent - november 1.
Latinul Festum Omnium Sanctorum, a megdicsőült Egyház ünnepe. A katolikus hagyomány az összes üdvözült lélek napjaként tartja számon, míg a protestáns felekezetek az elhunytakról való általános megemlékezésként.
A Mindenszentek ünnepét azonban nem mindig november 1-jén ünnepelték. A keleti egyházakban a IV. században még a Pünkösd utáni első vasárnapon emlékeztek meg az összes vértanúról, Szíriában május 13-án, az örményeknél a Szent Kereszt felmagasztalása utáni 10. vasárnapot követő szombaton, a koptoknál pedig október 13-án ünnepelték a szenteket. Az ortodox egyházban a mai napig a Pünkösd utáni első vasárnapon van a Mindenszentek ünnepe.
A nyugati egyházban a Mindszent hagyománya Szent IV. Bonifác pápa templomszentelésével kezdődött, amikor 609. május 13-án a Szűzanya és az összes vértanúk tiszteletére Rómában felszentelte a Pantheont, majd ennek évfordulóját kezdték el Mindszentként ünnepelni. III. Gergely pápa idején a Mindszent ünnepe átkerült május 31-re, s a „Szent Szűz, minden apostol, vértanú, hitvalló, s a földkerekségen elhunyt minden tökéletes igaz ember” emléknapjává alakult át. Az ünnep november 1-jére történő áthelyezése már IV. Gergely pápa nevéhez fűzödik, aki engedélyezte Jámbor Lajos frank császárnak a Mindszent hivatalos ünneppé nyilvánítását, így 835-től már az egész birodalomban ünnepelték. Az ünnep elterjedésében szerepet játszottak a clunyi bencések is. Mindenszent estéje azonban már minden halott estéje, a Halottak napjának vigíliája, ezért sokan ekkor mennek ki a temetőbe szeretteik sírjához és gyújtanak gyertyát halottjukért.
A népi hagyományban ez a nap általános dologtiltó napnak számított, ezért például a földmunka, a répa, a krumpli elvermelése, a varrás, a mosás, a takarítás, a meszelés, az élelmiszerek télire való eltétele tilos volt. Talán ezt a népszokást tükrözi vissza a 2000. január 1-jén hatályba lépett Munka Törvénykönyv-módosítás is, amelynek köszönhetően 2000 óta november 1. munkaszüneti nap, így békében és szeretetben tudunk hitünknek megfelelően ünnepelni.
Halottak napja - november 2.
A keresztény hit szerint a Halottak napja a tisztítótűzben szenvedő lelkekről való ünnepélyes megemlékezés napja, amely fokozatosan a halottakra való általános megemlékezéssé alakult át.
A halottakról való gondoskodás már az ősidőktől fogva minden kultúrában megtalálható jelenség volt. Az ókori Rómában például a parentalia, az elhunyt szülőkről való megemlékezés időszaka volt február 13 és 21. között (utolsó napját hívták feraliának). Noha a parentália mindig a Vesta-szüzek vezényelte ünnepléssel kezdődött, családi ünnepnek számított: a hozzátartozók az elhunyt sírjánál összegyűltek, gabonát és bort ajánlottak fel halottjaik lelkének.
A keresztény egyházban a Halottak napjának ünneplése Szent Odilo clunyi apát nevéhez fűződik, akinek kezdeményezésére már nem csak a szentekről emlékeztek meg Mindszentekkor, hanem az összes halottról is Halottak napján. Először 998-ban ünnepelték a Cluny apátság alá tartozó bencés falvakban, majd a clunyi bencések által széles körben elterjedt, míg végül a 14. század elejétől az egész katolikus egyház átvette.
A régi népnyelvben hívták még „lölkök” napjának és lelkeknek emlékezetének is. A Halottak napjához és annak vigíliájához nem csupán a gyertyagyújtás népi hagyománya társul, hanem az alamizsnaosztás és a harangozás szokása is. A szegények és koldusok számára készített ételeknek számos, tájanként eltérő változata van, például Szedegen mindenszentök kalácsa, vagy kúdúskalács, Tápén kúdústuborék, Csíkdelnén Isten lepénye vagy halottak lepénye. A harangszó célja pedig a hiedelem szerint az, hogy annak időtartama alatt a lelkek ne szenvedjenek a tisztítóhelyen, hanem pihenjenek meg. A Halottak napján meggyújtott gyertyák a halottakért égnek, hiszen a tűz megtisztulást hozhat számukra. Az ezen a napon tartott gyászmisék pedig az életről és feltámadásról szólnak, így téve teljessé ezt az ünnepi időszakot.
Az örök világosság fényesedjék az elhunytak lelkének!
