Legendák mindig is léteztek, szájról szájra, később feljegyzett írásos formában adták hírét az isteni csodáknak, az emberek által hihetetlennek tartott, mégis megtörtént cselekedeteknek és a legkülönfélébb – később általában szentté vált – helyeknek. A legendákban szereplő történetek valóságalapjába vetett hit az, amitől olyan csodássá válnak, hogy felkeltik az érdeklődést és megragadják a fantáziát. Olyan erőt adhat egy-egy ilyen történet a léleknek, hogy azt ésszel talán fel sem lehet fogni. A legendák éppen ezért mindig is létezni fognak.
Ideje hát körbejárnunk Johannes Anglicus (Angliai János) legendáját
A 9. századi nőpápa regéje a 13. században kapott szárnyra, amikor is egy ismeretlen francia krónikás szerző megírta történetét. Az így keletkezett legenda legelőször Martinus Polonus, a pápák és császárok életét tárgyaló krónikájában bukkant fel, majd vált széleskörűen ismertté Európa szerte. A történet arról, hogy a középkorban, IV. Leó és III. Benedek pápa között, a katolikus egyház fejeként, VIII. János személyében uralkodó pápa valójában egy nő volt, még évszázadokig szóbeszéd tárgya és a pápaság intézményének szégyene maradt.
A szóbeszéd szerint egy mainzi asszony – akit ismernek szerte a világban Johanna, Ágnes sőt Gizella névvariánssal is – férfinak öltözve Athénban tanult, majd Rómában maga is tanítónak állt. Később szerzetesként tehetsége és műveltsége révén a legmagasabb szintekig eljutott, ugyanis pápává választották 855-ben IV Leó pápa hálát követően. Erre vonatkozóan több krónika is említ információkat, például Martinus Polonus ezt írta Johannáról 1247-ben: „Ez után a Leó után uralkodott Johannes Anglicus Mainzból, 2 év 7 hónap 4 nap (…) Ez a Johannes, mint megbizonyosodunk, egy nő volt, aki (…) különböző tudományágakban oly módon tündökölt, hogy senkihez nem volt mérhető.”
Johanna lebukását azzal magyarázzák, hogy egy lateráni körmeneten, a Via Sacra-n összeesett és gyermeket szült, ezután pedig a megrökönyödött és felbőszült tömeg agyonverte. Erről Martinus Polonus így emlékszik meg: „Pápaként egy bizalmasa teherbe ejtette. A születés időpontjáról mit sem tudva megszül, amikor a Szent Péterből [a mai székesegyház elődjére utalhat] a Lateránba tartott, egy szűk utcácskában a Colosseum és a Szent Kelemen templom között, és halála után, mint mondják, itt lelt örök nyugodalmat.” Ugyanis a meggyilkolt Johannát még ott helyben, a Via Sacra szűk utcáján elföldelték, sírja fölé pedig állítólag egy kápolnát emeltek, amelyben egy asszonyszobor állt, karján csecsemővel. Később III. Benedek ezt a kápolnát leromboltatta és a szobrot összetörette, de a botrány és a szégyen miatt a pápák még évszázadokig elkerülték a helyet.
Bár a katolikus egyház megpróbálta eltussolni Johanna nőpápa alakját, homályos történelmi események utalnak a létezésére. Ismeretes ugyanis, hogy a sienai katedrálisban a pápák mellszobrai között több mint kétszáz évig látható volt egy szobor ezzel a felirattal: Johannes VIII, Femina ex Anglia, azaz "VIII. János pápa, egy nő Angliából", azonban 1601-ben VIII. Kelemen pápa rendeletére a szobrot Zakariás pápa képére alakították át. Sőt, az ellenpápa, Anastasius Bibliotecarius (III. Anasztáz) is megemlíti egy iratban: „A.D. 854 Lotharii 14, Johanna, egy asszony, Leó utódja, 2 év 7 hónap és 4 nap a hivatalban.”
De talán a legelgondolkodtatóbb és legérdekesebb bizonyíték a lateráni bazilikában található egyik pápai trón, az úgynevezett Sella Stercoraria, ami azért vethet fel bennünk kérdéseket, mert a közepére kifaragtak egy lyukat, azzal a nem titkolt céllal, hogy ellenőrizhető legyen a pápa neme – így elkerülve a botrányosnak tartott nőpápa esetének megismétlődését. A vizsgálatot egy segédlelkész végezte, majd „habet” (van neki) kijelentéssel nyugtázta, hogy a székben ülő pápa valóban férfi. Természetesen ennek a szokásnak lehetnek észszerűbb magyarázatai is – például, hogy a pápai székbe ne ülhessen körül metélt (azaz zsidó) férfi – mindenesetre ez az elmélet is jól beleillik a legenda ködös eredettörténetébe.
Egy dolog azonban bizonyos, a 17. században, VIII. Kelemen pápa rendeletére törölték a történelemből és a köztudatból a nőpápa alakját, innentől kezdve egy krónika sem tett említést Johannáról vagy történetéről. Éppen ezért sosem lesz hitelt érdemlően bizonyítható, hogy ténylegesen létezett volna az Angliai János perszónáját felöltő Johanna alakja, azonban a legenda és a közös emlékezet rendíthetetlenül hiszi, hogy a középkorban regnáló szentatyák közül az egyik pápa valójában nő volt, aki még gyermeket is szült. Sőt, az egyház minden igyekezete ellenére a történet hitelességét sokáig még a pápák sem kérdőjelezték meg, hiszen még az 1414-től ülésező konstanzi zsinat is tényként kezelte a létezését.
