Karunk oktatóját, Tahyné Dr. Kovács Ágnes tanárnőt kérdeztük a protokoll fontosságáról, a környezetvédelem jövőjéről és a hála fontosságáról!
A Tanárnőt a Pázmány JÁK hallgatói több oldaláról ismerhetik, hiszen tanított tárgyai a környezetjog, a közigazgatási jog és a protokoll területeit érintik. Honnan jött ezeknek az irányoknak szeretete?
A Pázmány Péter Katolikus Egyetemmel Piliscsabán indult a kapcsolatom. 1994 őszén a meglehetősen kezdeti kialakulás harcait vívó Bölcsészettudományi Karon. Harmadik olyan bölcsész évfolyamban (magyar-német szakos hallgatóként), amelynek nem volt saját könyvtára. Ugye ezt kimondani is abszurd. Akadálynak mégsem bizonyult. A szovjet laktanyák átépítéséről egészen éles emlékeim vannak. Olyan egymásra utaltság érvényesült az oktatók és hallgatók között, ami akaratlanul is felidézte az universitas eredeti értelmét. Izgalmas volt, különleges. És folytatódott 1995-ben, amikor indult a Jog- és Államtudományi Kar, vitán felül állt, hogy szeretnék itt tanulni. Évekig jártam haza hetente-kéthetente vonaton Sopronba és vissza-visszatérő téma volt a régi osztálytársak, ismerősök körében, hogy hogyan lehet egy olyan egyetemre, karra járni, aminek még nincs meg az akkreditációja? És különösen: hogyan lehet ennyire lelkesen járni egy ilyen felsőoktatási intézményben? Értéket kaptunk.
Agrármérnök, erdészmérnök felmenőim erősen hatottak rám, így hallgatóként a Környezetjogi és Versenyjogi Tanszéken hallottak fogtak meg leginkább. A környezetjog számos területének van közös metszete a közigazgatási joggal. Az etikett és igazságügyi protokoll pedig már inkább abból adódik, hogy időközben magam is szülő lettem, egy kicsit a gondoskodó tyúkanyó, aki szeretné az arra kíváncsiakat útravalóval ellátni.
Hogy látja, mennyire „szorulnak rá” napjaink hallgatói a társas érintkezés írott és íratlan szabályainak elmélyítésére?
Mindannyian rászorulunk.
Az irodaautomatizálási, az elektronikus kapcsolattartási korszak után elérkezett a harmadik korszak, amelyet a szakirodalom szerint a „virtualizáció” vagy a „mesterséges intelligencia” korszakának nevezhetünk. Ennek lényege az, hogy a technológia kilép a segítő, hatékonyságnövelő szolgai szerepkörből, és behatol olyan területekre is, amelyeken eddig egyáltalán nem volt jelen, és megváltoztat olyan dolgokat is, amelyeket eredetileg, a technológia kitalálásakor nem állt szándékában megváltoztatni az adott technológia feltalálójának.
Bár a technika fejlődése, az élet legkülönfélébb területeinek automatizálása, a mesterséges intelligencia térhódítása éppen a társas kommunikációval megy szembe, annak feleslegességét sugallja, mégis a társas érintkezés funkciói olyan erővel hatnak az emberekre, amely hatások egy része a tudatalattit célozza, más része pedig tökéletesen helyettesíthetetlen bármilyen más módon.
Mit gondol, mennyire vevőkészek karunk hallgatói a protokoll világára?
Minden félévben nagy számú érdeklődő, nyitott és felkészült Hallgatóval találkozom. Most az online oktatás révén kicsit nehezebb ezt lemérni és érzékelni, de sokan vannak azok a Hallgatóink, akik komolyan veszik elhivatottságukat, aminek egy icipici szeletét adhatja a protokoll ismeretek elsajátítása is.
Mit tanácsolna a hallgatóknak, milyen nézőponton keresztül nézzék a protokollt?
Engedjék meg, hogy felidézzem Giorgio Armani egy mondását, amikor arról kérdezték, mi a különbség a divat és a stílus között. Azt válaszolta, hogy a minőség. De nem a ruha, nem a textil minősége. Hanem a gondolaté, amivel azt kiválasztjuk. Véleményem szerint ez nem csupán a viseletre igaz, hanem a viselkedési formánkra is. A hogyan olykor hangsúlyosabb az élet számos területén, mint a mit.
És akkor hogyan? Hát szeretettel. Egész egyszerűen szólva: amit szeretettel teszünk, az szokott sikerülni.
Úgy tudjuk, hogy a Tanárnő élete jelentős módon kapcsolódik a karitatív tevékenységhez, mondana erről többet?
Inkább nem. Olyan sokat kaptam már életem során, hogy ha százszor születnék sem tudnám meghálálni.
Mivel motiválná a hallgatóságot a jótékonykodásra? Mit adhat ez az embernek?
Mindenkinek mást mond egy jó hang a szívében. Az a fontos, hogy azt a hangot hallja és kövesse. Ez az út annyiféle, ahány ember él a Földön. Jónak lenne sokféle módon lehet, és fontos, hogy ez is az időben ölt formát. Jószívűnek lenni jó, de még jobb azoknak, akik meg is tudnak maradni folyamatosan jószívűnek. Ez a nehezebb, de hosszú távon megéri.
Hogyan látja a Tanárnő a környezetjog mai helyzetét? Hogyan tud az eligazodni, aki nem a napi politika szemüvegén keresztül kíváncsi e jogterületre?
A legelterjedtebb, ami a környezetvédelemről a politikában évtizedek óta sokat hangoztatott, az a külföldön és zöld körökben is gyakran használt dinnye metafora. Én sosem gondolok így a környezetvédelemre. Fontosabb és értékesebb ügy annál, minthogy előítéletektől hajtva pártálláshoz kössük. Véleményem szerint egy közös cél lehet: megfelelő szabályozás révén a teremtett világot megóvni.
Miután a hétköznapi társadalmi diskurzusban a dinnye metafora lejárt, a klímakatasztrófa lett a fősodorban az új nagy „világvallás” elképzelésének része. Mert érzékelhetően kirajzolódik a világban egy fősodor valláspótlék, aminek utópisztikus emberképe a tudományos fejlődés terméke. Egy olyan "woke" ideológia, amire a kiábrándult társadalmak kaphatók. Középpontjában az egyén saját vágyai kielégítésére koncentrálva áll. A meghirdetett cél a társadalmi igazságosságért folytatott harc, ami álruháit váltogatja. Eszköze az identitás, ami szintén változtatja formáit. Ez az ideológia szubjektív igazságokra épít, amit gyakran cserélget.
Azt mondtam valláspótlék: ugyanis összejöveteleit tüntetések formájában tartja, végítélet doktrínája pedig a klímakatasztrófa. Mi nem így gondolkodunk, a klímakatasztrófáról sem. Fontos, hogy a Hallgatóink nyitott szemmel járjanak és olvassanak, hogy felismerjék milyen forrásokból tudnak szellemileg valóban táplálkozni. Ez az információ áradatban nem könnyű…
Hogyan javasolja a Tanárnő a környezetjog befogadását, megközelítését, illetve hogyan látja a fenntartható fejlődés magyar és európai irányait?
Aki érdeklődik a környezetjog iránt, arról feltételezhető, hogy nyitott szemmel jár és korábban is érték olyan élmények, amelyek meghatározó módon ebbe az irányba sodorták.
Nagyon nehéz helyzetben vannak a mai diákok. Az információ dömpingben folyamatos éberséget kíván meg az, hogy egy-egy félrevezető vagy eszközként használó narratívának ne essenek áldozatául.
Ami a tantárgyat illeti, a környezetjog jogi tantárgy. És mint ilyen, megmutatja, milyen jogi eszközökkel lehet hatást gyakorolni a társadalomra és tagjaira. Abban viszont lényegesen eltér más jogágaktól, jogi tantárgyaktól, hogy az embernél, a társadalomnál nagyobb körben hat. Időben is, tudniillik hatással van a jövő generációk életére is, és térben is, hiszen egy hatás gyakorlása egészen nagy koncentrikus köröket vethet újabb hatások révén: bolygónkon minden mindennel összefügg.
A környezetjog területén az egyes jogintézmények kialakulásának tanulmányozása érdekes és tanulságos lehet Hallgatóink számára is, hiszen ők azok, akik a múlt tapasztalatait be tudják építeni a jövő formálásába. Ezzel együtt bízunk abban is, hogy a korábbinál előbbre mutató gyakorlati, technikai és jogi megoldásokat is alkotnak majd. Nem vagyok pesszimista. A stockholmi ENSZ konferencia óta eltelt ötven évben sokat formálódott az emberek gondolkodása és igaz, hogy még többet kellene. De ez nem lehetetlen. A kérdés az, hogy a „tovább tart”-tal kifutunk-e az időből?
Az európai és a magyar környezetjogi jogalkotásban is érzékelhető volt az 1970-es évektől egyfajta fellendülés, ami talán a 1990 és 2000 közötti időszakban volt a zeniten. A környezeti katasztrófák mellett más katasztrófák lettek hangsúlyosabbak, így most egyhelyben topogás, visszaesés tapasztalható a környezetjogi jogalkotásban. Ugyanakkor bízom benne, hogy ez olyan jogalkotási zenit volt, ami nem egyszeri.
Mi az, amit szívesen elmondana magáról, ami a formális előadási keretek között nem derül ki a Tanárnőről?
Ez nagyon figyelmes kérdés, köszönöm szépen. Aminek ki kell derülni, ki szokott a formális előadásokon is, egyebekben nem szeretek magamról beszélni.
Mit gondol, mi az Ön oktatói sikerének titka? Mik, milyen kvalitások segítik a munkájában?
Sütő András mondta egyik interjújában, hogy az ember idővel kérdezőből kérdezetté öregszik.
Ez az interjú-lehetőség nagyon megtisztelő, azonban messze nem érzem azt, hogy kérdezetté öregedtem volna vagy sikeres lennék oktatóként. Élmény az, ha érdeklődő, gondolkodó hallgatókkal találkozunk. Kis sikerek vannak, egy jól sikerült szakdolgozat, kutatás, gyakorlat, valaki elkezd érdeklődni egy felvetett téma iránt, komolyan elkezd kutatni.
Hogyan éli meg a Tanárnő a jelenléti oktatás korlátozottságát, az online létet?
Sajnálom, hogy a Hallgatóink értékes diákéveinek egy része a bezártságban telik, ugyanakkor azt is gondolom, mindenért hálásnak kell lennünk, azért is, hogy ez a járvány egy olyan korban ért bennünket, amikor lehetőségünk van online érintkezésre. Hiszen gondoljuk el, mi lett volna a 70-es években egy ilyen pandémia esetén?... A diákok rugalmasak és ez a nehezített pálya arra edzi őket, hogy az élet viszontagságaihoz még edzettebben érkezzenek. Biztos vagyok benne, hogy hosszú távon ez is a javukra válik.
Mit tanácsol lélekerősítőnek azoknak, akiket megviselt a mostani karantén helyzet?
A hála megfogalmazása sok mindenen átsegít…Ebben is gyakorlat teszi a mestert. Aki ennél elszántabb vagy komolyabb választ várna, annak Placid atya túlélésre szánt négy szabályát javaslom, az egy komolyan tesztelt módszer.
Mit üzenne azoknak az elsőéveseknek, akik nem ismerhették meg igazán milyen is az Egyetem és az egyetemi élet?
Nyagassák a mentorukat kérdésekkel.
Mit gondol, jövőre visszaáll a rend és újra húsvér diákokkal beszélhet a kamera helyett?
Minden napnak a maga baját kell megoldania. Jóslásokba kár bocsátkoznunk. Fel kell készülnünk arra az esetre is, ha igen és arra az esetre is, ha nem.
Villámkérdések
Tanulni vagy tanítani?
Tanulni!
Vidék vagy főváros?
Vidéki főváros.
Lemondani a húsról vagy csomagolás mentesen vásárolni?
Lemondani a húsról.
Bicikli vagy autó?
Is-is!
Magány vagy társaság?
Is-is!
Köszönjük a beszélgetést Tanárnőnek!
