A milwaukee-i kannibál néven elhíresült Jeffrey Lionel Dahmer történelmünk legismertebb sorozatgyilkosai közé tartozik. 1978 és 1991 között 17 férfit ölt meg rendkívül abszurd és meglepően kegyetlen módon. Sokak szerint Hasfelmetsző Jack óta nem kísértett e földön hozzá hasonló gyilkológép. 
Dahmer 1960-ban látta meg a napvilágot Wisconsin államban, majd 8 évvel később Ohióba költözött családjával, ahol minden kezdődött. Eleinte energikus, boldog és normális gyerekként volt jellemezhető, de testvére születése és a költözés után 180 fokos fordulatot vett viselkedése: rendkívül visszahúzódóvá, zárkózottá vált. Tinédzserkorára érdeklődése - a barátok és az iskola helyett – az állattetemek vizsgálata és az ivászat felé fordult.
Egy gimnazista társa, John „Derf” Backderf 2012-ben megjelent életrajzi novellája („My friend Dahmer”) – amit egyébként 2017-ben meg is filmesítettek - elsőkézből tárja fel az amerikai sorozatgyilkos fiatal éveit. Empatikus hangvételű írásában magányos fiatalemberként emlékezik vissza Jeffrey-re, aki nyilvánvalóan belső démonokkal küzdött. Az ifjú Dahmer mindent megtett egy kis figyelem érdekében - amit sajnos szüleitől nem igazán kapott - így „barátai” biztatására és szórakoztatására gyakran bizarr viselkedést tanúsított: eljátszotta az iskola folyosóin, hogy epilepsziás rohama van, illetve úgy tett, mintha agyi bénult lenne egy bevásárlóközpontban.
Az áldozatok
Első áldozatára az érettségit követő nyáron bukkant, amikor is szülei épp válófélben voltak, így egyedül hagyták családi otthonukban. Ez egy megfelelő alkalomnak bizonyult Dahmer számára, hogy fejében oly rég óta tengő sötét gondolatait végre véghez vigye. Steven Hicks autóstoppos balszerencséjére épp Dahmer állt meg kocsijával, aki felajánlotta, hogy menjenek vissza hozzá sörözni. Azonban miután Hicks elérkezettnek látta az időt a távozásra, Jeffrey leütötte, a testét pedig feldarabolta, elégette és maradványait szétszórta.
Legközelebb csak 9 év elteltével csapott le második halálos áldozatára, Steven Tuomira, de mielőtt újra gyilkolt volna, számos férfit erőszakolt meg. 1982-ben és 1986-ban még le is tartóztatták szeméremsértés miatt, azonban csak próbaidőre ítélték. Tuomi meggyilkolására egyébként elmondása szerint nem emlékezett, tudatát elhomályosító erős felindulásból ölhette meg áldozatát.
Második célpontja után 1988-ban kettő, 1989-ben egy, majd 1990-ben négy embert ölt meg. 1991 nyarán végül az ad hoc jellegű gyilkosságok heti rendszerességűvé váltak.
Az elkövetési magatartás- és ami mögötte felsejlik
Dahmer mindegyik áldozatával hasonlóan beteges módon végzett. Modus operandija szerint melegbárokban szedte fel a férfiakat, akiket bedrogozott, megerőszakolt, majd megfojtott és nekrofíliát követett el. Sokszor azonban még mielőtt végzett volna velük, „zombivá” változtatta őket, azaz lyukakat fúrt a férfiak koponyájába, majd sósavat vagy forró vizet öntött agyukra, azt remélve, hogy így engedelmes partnerévé tudja őket tenni. Végül halott áldozatait feldarabolta és néhány testrészüket formaldehidben tette, illetve koponyájukat trófeaként megtartotta. Az sem volt ritka, hogy áldozatait megfőzte és megette. Több interjúban úgy nyilatkozott, hogy ezzel a volt célja, hogy valamilyen módon örökre áldozataival maradjon.
A felderítésekről
Megtévesztő személyisége, szerencséje és a bűnüldöző szervek óvatlansága tették lehetővé, hogy 13 évig nem hozták összefüggésbe személyét ezekkel a cselekményekkel.
Letartóztatása előtt az egyik „zombi” állapotban lévő áldozatának még sikerült is megszöknie, aminek láttára a járókelők értesítették a rendőrséget. A manipulatív Dahmer azonban meg tudta győzni a rendőröket, hogy csak azért van rossz állapotban vendége, mert többet ivott a kelleténél…
2 hónappal később Tracy Edwards már szerencsésebb volt és sikerült kijutnia mielőtt bármi baja eshetett volna. Az utcai rendőrökhöz szaladt, akik visszamentek vele Dahmer lakására. Az átkutatás után vérfagyasztó bizonyítékokra bukkantak: lelakkozott koponyák, üvegekben tárolt emberi belső szervek, levágott végtagok és 74 darab fénykép, ami megörökítette a borzalmas atrocitásokat.
Végül miután fény derült Dahmer tetteire sok kritika érte a milwaukee-i rendőrséget. Néhányan azzal magyarázták, hogy ennyi ideig megúszta, mert a homoszexuális és a kisebb etnikai csoportokkal – leginkább afroamerikai, ázsiai, latin – kapcsolatos bűntettek alacsony prioritásúak voltak a nyomozók szemében, ami sajnos a mai napig jellemző.
Bűn és bűnhődés
A 2 hétig tartó tárgyalás után 1992-ben több mint 900 év börtönbüntetésre ítélték „a kannibált”. Két évvel később egyik börtöntársa - miután tudomására jutott, hogy mit művelt Dahmer – agyonütötte. A helyzet iróniája, hogy egy hasonló súlyzó okozta Jeffrey Dahmer vesztét, mint amilyet ő is használt legelső áldozata életének kioltására.
Ne maradj le hasonló tartalmakról,
kövess minket Facebook-on és Instagram-on!
