Amelia Dyer csecsemőfarmer volt a viktoriánus kori Angliában. Az intézménynek a lényege az volt, hogy főállású pótanyák egy meghatározott pénzösszegért cserébe vállalták, hogy magukhoz veszik a nem kívánt gyermekeket, nevelik őket és gondoskodnak róluk, mindaddig, amíg nem találnak nekik nevelőszülőket. Amelia Dyer azonban tettével hatalmas vihart kavart Anglia-szerte, bébicsőszként ugyanis több száz gondozásába vett babát gyilkolt meg.
Amelia tanult nőnek számított, aki sokat olvasott és szerette a költészetet. Ápolónő volt, így kórházakban, majd különféle szociális területeken dolgozott Bristol körzetében. Egy állapotos fiatal lánytól hallott először a bébifarmokról, aki azt is elmondta neki, hogy szívesen áldozna akár húsz fontot is csecsemőfarmerre, ha tudná, gyermeke jó helyre kerül. Ekkor határozta el Amelia, hogy ezt követően mivel fog foglalkozni, és képzettségére, valamint szakmai múltjára hivatkozva hirdetéseket adott fel a Bristol környéki lapokban.
A csecsemők már a kezdeti években sem voltak biztonságban. Amelia az előre kitervelt forgatókönyvnek megfelelően az akkoriban sírás csillapítására használt ópiátszármazékkal kábította el a babákat, majd kiéheztette őket. A halott csecsemőhöz aztán kihívta az orvost, eljátszotta, hogy mennyire megtörte a baba halála, és gyászolt nagy erőkkel. Az egyik környékbeli orvosnak 1879-ben Amelia tevékenysége azonban gyanússá vált, ugyanis a gondjaira bízott csecsemők különösen magas arányban haltak meg. Ekkor eljárást indítottak ellene, de csupán gondatlanságban találták bűnösnek és hat hónap közmunkára ítélték. Ettől fogva sokkal óvatosabban végezte jövedelmező tevékenységét.
Évtizedekkel később gondatlansága azonban lebuktatta. 1896 márciusában az áradó Temze folyóból, a Reading nevű kisváros határában, egy folyami hajós kisméretű utazótáskát húzott ki, amelyben egy kislány holtteste volt csomagolópapírba tekerve. A halál oka is megállapítható volt: fojtogatás. A helyszínelés során a rendőrök felfedeztek a papír egyik sarkában egy elhalványult, de olvasható nevet és címet, amelyek Ameliához vezettek. A táskában találtak továbbá egy vonatjegyet, amit a bristoli főpályaudvaron vásároltak. Mindez azonban nem volt kellő bizonyíték arra, hogy Ameliát összekössék a bűncselekménnyel, ezért csapdába csalták. Ehhez egy fiatal nőt vetettek be, aki állapotosként jelentkezett be Ameliához, hogy megérdeklődje a csecsemőfarmmal kapcsolatos tudnivalókat. Amelia el is ment a találkozóra, ám ott a rendőrség fogadta.
A házkutatás során rengeteg babaruha, örökbefogadásokat intéző iratok, újsághirdetések nyugtái bizonyították, hogy az ápolónő sokkal több csecsemőt vett magához, mint amennyit nevelni tudott volna. A rendőrök találtak nála olyan szalagot is, amilyen a megtalált baba nyakán is volt, az anyáktól számtalan olyan levelet, amelyekben a gyermekeiket kérték vissza, a lakást pedig a rothadó hús szaga árasztotta el. Mindez elég volt Amelia letartóztatásához. A nyomozók megállapították, hogy a csecsemőfarmer már az első évektől kezdve megölte a rábízott gyermekeket, csupán a módszerei változtak az idők során.
Amelia őrizetbevételét követően a rendőrök elkezdték felkutatni az elmúlt húsz év valamennyi, nála elhelyezett csecsemőjének sorsát. Összesen ötven áldozatának a holttestét sikerült megtalálni, de számítások szerint a meggyilkolt csecsemők száma akár a 300-400-at is elérheti.
A horrorápolónő bűnperében elmeállapotára és beszámíthatatlanságára hivatkozva védekezett, tévesen, mert bár az asszonyt valóban kezelték kétszer is elmegyógyintézetben, azonban mind a két alkalommal gyógyultként, és néhány hét elteltével szabadon távozhatott. A tárgyalás nem tartott sokáig, az esküdtszék mindössze négy perc alatt döntött a bűnösségről, így alig három hónappal az őrizetbe vétele után, 1896. június 10-én Ameliát a Newgate börtön udvarán fel is akasztották.
Amelia Dyer esetét nemzetközi érdeklődés övezte. Rövidesen a brit kormány is megtette az első lépéseket a bébifarmok ellenőrzése érdekében. Az ország első gyermekvédelmi törvényét pedig egy évtizeddel később, 1908-ban fogadta el a brit parlament.
