Ahány börtön, annyi börtönkörülmény. Összességében elmondható, hogy a büntetés-végrehajtási intézményekben uralkodó állapotok igen széles spektrumon mozognak világszerte. Vannak olyan országok, ahol elítéltnek lenni tulajdonképpen nem is olyan szörnyű, sőt! A Norvégiában található haldeni börtön például olyan kényelmi funkciókkal van felszerelve, mint hangstúdió, jogging pálya, minihűtő, plazma tv, ráadásul az őrök még fegyvert sem hordanak maguknál. Általánosságban azonban, a világ legtöbb börtönében koránt sincsenek ilyesfajta luxuskörülmények. A továbbiakban három olyan börtönnel fogunk megismerkedni, ahol a kegyetlenség nem ismer határt.
La Sabaneta (Venezuela)
A latin-amerikai börtönök egyik univerzális jellemzője, hogy nagy részük rendkívül túlzsúfolt. A La Sabanetaban sincs ez másképp: 700 férőhelyen 3700 delikvensnek kell osztoznia. Ez a túlterheltség pedig azt eredményezi, hogy egy őrnek 150 fegyencet kell felügyelnie egyszerre, ami miatt könnyen megeshetnek erőszakoskodások, börtönlázadások. A legnagyobb ilyen zavargás 1994-ben történt, amely során 108 rab vesztette életét.
A börtönőrök egyébként korántsem rendelkeznek olyan moralitással, mint például a norvég haldeniben dolgozók. A korrupció által uralt intézmény lehetővé teszi, hogy az őrök „kivételes” bánásmódban részesítsék azokat, akiknek van egy kis pénze és hatalma: ők megkapják az ágyakat, míg mások függőágyakon kuporognak a sarokban.
Bang Kwang (Thaiföld)
Ázsia egyik legelrettentőbb börtöne 1933-ban nyitotta meg kapuit a legveszélyesebb elkövetők előtt, akik 25 évtől életfogytiglanig terjedő büntetést kaptak, vagy akik halálbüntetésükre vártak. Eredetileg minden frissen bekerült rab 3 hónapon keresztül vasbéklyóhoz volt láncolva, ami teljes mértékben lekorlátozta őket mozgásukban. 2013-ban eltörölték ezen embertelen eszköz használatát, ám nem mindenki számára; a halálbüntetésre ítéltek továbbra is lábuknál fogva vannak leláncolva.
A börtön egyik jellegzetessége az ún. „chit rendszer”, amely szerint, ha a fogoly és konyhán dolgozók közt jó viszony alakult ki, egy tál rizs és néhány zöldség jár ingyen. Minden másért fizetni kell, ami lehetővé teszi a gazdagabbak számára, hogy börtöntársaik közül néhányat szolgájukként kezeljenek ételért cserében.
Az embertelen körülményeket csak tovább súlyosbítja a börtönőrök kegyetlen viselkedése: sok betegtől megtagadják a megfelelő ellátást és a mentálisan zavart, idősebb lakókat gyakran megverik.
Rikers börtön (Amerikai Egyesült Államok)
A fentiekben bemutatott börtönöktől eltér a New York államban található büntetés-végrehajtási intézet, de csak abban a tekintetben, hogy itt azok „szállnak meg”, akik rövidebb idejű büntetést kapnak, vagy akik esetleg ítéletükre, átszállításukra várnak. Talán éppen ezért meglepő az ellenük elkövetett kegyetlenség mértéke.
Például egy 2010-ben letartóztatott 16 éves fiatal 3 évet várt ítéletére, aminek letelte után végül felmentették, hiszen bebizonyosodott ártatlansága. Az itt eltöltött évek alatt többször esett át fizikai, lelki, szexuális bántalmazáson, ami szabadulása után öngyilkossághoz vezetett. A börtönön belül is előfordul azonban, hogy saját kezükkel vetnek véget életüknek az itt raboskodók, főleg az őrök ok nélküli erőszakoskodásai miatt. Ezt több, az internetre kikerült videofelvétel is tudja bizonyítani.
Összességében a szabadságvesztés büntetés célja, hogy kifejezze azt a joghátrányt, amit az elkövető büntetendő magatartása megkíván, az elkövető viselje cselekedetének jogi következményeit. Mindez azonban nem járhat az ember alapvető jogainak, méltóságának sérelmével még egy büntetés-végrehajtási intézetben sem. Ha ugyanis ez az intézmény és alkalmazottai nem mutatnak megfelelő példát a fogva tartás során, hogyan is várhatnánk el, hogy a másik nagyon fontos cél - a bűnelkövetők reintegrációja a társadalomba - megvalósuljon?
