A világ egyik legrettegetteb és legrégibb bűnszervezete a jakuza, ami a XX. század második felére az egyik legnagyobb alvilági szervezetté nőtte ki magát. Hogyan lehetséges, hogy napjainkban mégis az összeomlás szélére került az egykor több mint 180 ezer főt számláló bűnbanda?
A jakuzák története a XVII. század elejéig vezethető vissza. A szigetország alvilágát eleinte szerencsejátékosok, utcai árusok, később pedig lecsúszott, csavargóvá vált szamurájok alkották, akik ebben az időszakban váltak gazdátlanná, a huszadik század második felén pedig, létrejött még egy alcsoport, a gengszterek csoportja. A második világháború ideje alatt az erős katonai uralom a legtöbb jakuzát katonai szolgálatra besorozta, ahol rengetegen meghaltak, így később újjá kellett szerveződniük. Kihasználva a háború utáni gazdasági növekedést, egyre jobban beépültek a gazdasági és politikai életbe, ezzel még inkább megerősödve.
A jakuza szervezeti felépítése a japán társadalomhoz híven rendkívül szabályozott. Kizárólag férfiak kerülhetnek be a hierarchikus rendszerbe és minden újonnan bekerült tag, a ranglétra legalján kezdi meg munkáját. A csoportok főleg drog, és– embercsempészettel, prostitúcióval, valamint védelmi pénzek szedésével foglalkoznak. A japán maffia klánokra oszlik fel, a saját területükön szigorú rendet tartva, minden klán tiszteletben tartja a másik területét, ellenkező esetben véres bandaháborúk alakulnak ki a klánok között. A legismertebbek, a Jamagucsi-gumi, a Sumiyoshi-Rengo és Inagava. A külső ismertetőjeleik között általában az egész testet borító tetoválás, a csonka bal kisujj, a fekete zakó, napszemüveg és fehér ing szerepel. A közhiedelemmel ellentétben a bal kisujj utolsó percének levágása nem a csoport tagságának feltétele, hanem azokon alkalmazzák, akik engedély nélkül akarnak kilépni a “családból” és egyfajta büntetésként szabják ki. További bűnök elkövetéséért, további percek levágását követelik, amit egy rongyba csavarva át kell nyújtani a klán vezetőjének a bocsánatkérés jeleként. Súlyosabb bűn esetében a jakuza saját magát szúrja hasba és miután úgy vélték eleget szenvedett, lefejezik.
A büntetés módjából is látható, hogy mennyire merev kereteknek is kell megfelelniük a tagoknak a család felé. A jakuza sikeressége többek között ezeknek az alapoknak köszönhető. A szigorú szabályok mindegyik csoportnál másképpen mutatkozik meg, vannak, akik saját környékükön nem engedik a kábítószer terjesztést, vagy a kisebb bűnöző egységek működését. Még a 90-es években is növekedő alvilágra, a japán társadalomban még egy romantikus, megengedő kép élt a bűnözőkről, akik a saját módszerükkel tartanak rendet Japán utcáin. Viszont, a jakuza hatalma, az utóbbi két évtizedben egyre inkább gyengülni látszik, amely számos okra vezethető vissza. Köztudott, hogy Japán a világ egyik leggyorsabban elöregedő társadalma. A 126 milliós fős lakosság harmada 60 év felett van és az arányuk egyre csak növekszik. A jakuzák fele napjainkban meghaladta az 50. életévét, kevesebb mint 5 százalék a húszas éveiben, 14 százalék harmincas éveiben jár. Egyre kevesebb fiatal akar csatlakozni a bűnözőkhöz, ami utánpótlás hiányhoz vezet. A 90-es évek után felnövő fiatalok sokkal nehezebben vehetők rá, hogy a jakuza tagjai legyenek. Már nem vonzóak azok az értékek, amelyek korábban, a könnyű pénz vagy a luxusautók megszerzése.
De nem csak a népesség idősödése vagy a társadalom elfordulása miatt kerültek veszélybe a bűnszervezetek, egyre nagyobb nyomás nehezedik a bűnözőkre mind a kormány, mind a hatóságok által. Még az 1990-es években is létezett egy hallgatólagos megállapodás a kabinet és a bűnbanda között, miszerint a szervezetek szabadon működhetnek ameddig informálják a hatóságokat a kisebb bűnöző csoportokról és biztosítják a külföldi turisták biztonságát Japánban. Miután kiderült, hogy több jelentősebb vállalatnak a csődje is az alvilághoz köthető, 1995-ben a kormány egy szervezett bűnözés elleni törvényt hozott meg, amelynek jelentős hatása volt a jakuza visszaszorításában. Akit elkapnak nagyon hosszú börtönbüntetésre számíthat, továbbá a japán börtönök fölöttébb szigorúak, a rabok spártai körülmények között élnek és később senki nem alkalmaz börtönviseltet. Az elmúlt évtizedekben a japán gazdaság stagnál, így ez a szervezet bevételeit is csökkentette, már nincs akkora gazdasági és politikai hatalma a szervezeteknek, mint régen. Emellett napjainkban már követhető minden olyan vállalkozás, aminek korábban bármilyen köze volt a jakuzához. Az ilyen körökben mozgó egyének nem nyithatnak bankszámlát, és biztosítást sem köthetnek.
Lényegében a hierarchia csúcsán lévő személyért vállalt kockázat már nem kifizetődő. A túlzottan veszélyes életmód mellett, a hosszú börtönbüntetés, a társadalomból való kitaszítás és az alapvető jogok csorbulása, nem hat kedvezően a jakuza létszámára.
