A halálbüntetést, mint büntetési formát már az emberiség történetének kezdetétől alkalmazták. Az őskorban Hamurapi törvényoszlopain fedezhetjük fel az első írásos emléket, amely szerint huszonöt esetben alkalmazandó kivégzés. Az ókori Egyiptomban, Mezopotámiában, majd az európai társadalmakban is megjelennek e büntetési mód legkülönbözőbb fajtái. Az ókori Rómában a királykor idején az állam elleni bűncselekmények elkövetése miatt szabták ki ezt az ítéletet.
Ezekben az időszakokban a végrehajtás legkegyetlenebb formái voltak jellemzőek, ilyen például a karóba húzás a keresztre feszítés, illetve az ókorban találták fel a kivégzések történelmének talán legborzalmasabb találmányát, a bronz bikát, ami ahogyan a neve is sugallja egy teljes egészében bronzból készült bika volt, amelybe az áldozatot belefektették és a lángoló tűz fölé tették ahol kínhalált halt. Azonban nemcsak a büntetés módja miatt volt
kegyetlen hanem, hogy ezt a folyamatot sokszor látványosan nézők előtt hajtották végre. A középkorra átkanyarodva két jellemző megvalósítása volt a kivégzésnek az akasztás, amivel a közembereket büntették illetve a lefejezés, amellyel a nemeseket sújtották, általában a végrehajtások óriási tömeg előtt történtek, egy-egy ilyen alkalomkor a helyi lakosok összegyűltek és végignézték az elítéltek haláltusáját.
A középkorban jelent meg az inkvizíció, amelynek a jellemző kivégzési formája a máglyahalál volt. Az újkorban is tovább folytatódott az a tendencia, amely alapján a legsúlyosabb bűncselekmények következménye e büntetési
forma volt, viszont egyre erősödtek azok a hangok a kor nagy gondolkodói munkásságai által, hogy az emberi életet nem szabad az államnak elvennie. Az első igazán nagy fordulatot Beccaria olasz író Bűntett és Bűnhődés címen íródott műve jelentette, amelyben kifejti, a halálbüntetés igazságtalanságát. A halálbüntetés, mint intézmény azonban továbbra is létezett, ám használatát, már kevesebbszer rendelték el, mint a középkorban.
A 19. században egyre több ország döntött e szankció eltörlése mellett például: Hollandiában, Portugáliában. A 20. század első felében létrejövő fasiszta illetve kommunista diktatúrák azonban ezt a folyamatot megfordították és újra visszaiktatták a kivégzéseket a jogrendbe legjellemzőbb végrehajtási formája a golyó általi halál volt. Azonban a második világháború lezárása után, e folyamatok 180 fokos fordulatot vettek és Európai nyugati országai sorra törölték el a halálbüntetést, köszönhetően az Európai Uniónak, amely megköveteli minden tagjától, hogy ne hajtsanak végre kivégzéseket a tagországok területén.
A Szovjetunió bukása után a keleti blokk államai is sorra kiiktatták a büntetési nemek közül a halálbüntetést, Magyarországon az alkotmánybíróság 1990-ben törölte el. Azonban napjainkban is vannak olyan országok ahol élnek a halálbüntetéssel jelenleg ez 56 ország, jellemzően a modern diktatúrákban, mint például Kínában vagy Észak Koreában, illetve afrikai és arab országokban. Az USA egyes államaiban is alkalmaznak még kivégzéseket amelyeket jellemzően ezt méreginjekcióval vagy villamosszékkel hajtanak végre.
