Talán még nem is sejtjük, hogy milyen szinten változik majd meg az életünk az egyetemlátogatási tilalom hatására. Most még jól esik a hirtelen jött hosszú hétvége, de eltelik egy hét és észrevesszük, hogy nem kell beülnünk a már mondhatni bérelt helyünkre valamelyik jól ismert előadóban vagy nem nevetgélhetünk délelőtt a Fecske Presszóban a barátainkkal, sokunknak pedig itt kellett hagynia Budapest megunhatatlan forgatagát. A hirtelen ránk nehezedő unalmas hétköznapokba csempésznünk kell valami rutint, valami hasznosat, mielőtt túlságosan is beleélnénk magunkat a márciusi vakációba. A következő cikkemben olyan világirodalmi remekműveket szeretnék ajánlani, amelyek valamilyen ponton kapcsolódnak a körülöttünk zajló helyzethez, emellett örökértékű klasszikusok.
„Az évek során, ha különböző utakon is, de mindketten eljutottak ahhoz a bölcs felismeréshez, hogy másképpen nem megy: vagy így élnek együtt, vagy sehogy, vagy így szeretik egymást, vagy sehogy, mert a szerelemnél nincs nehezebb dolog ezen a világon.”
Gabriel García Márquez élete egyik legmeghatározóbb műve, a Szerelem a kolera idején egy olyan klasszikus, ami az olvasó szeme elé tárja egy olyan életen át tartó szerelem történetét, amiben ma talán reménykedni sem merünk. A Nobel-díjas író regényében Kolumbia vadregényes tájaira kalauzol minket, ahol szemünk előtt bontakozik ki a még szinte gyermek Fermina Daza és a reménytelen romantikus Florentino Ariza szerelme. A fiatalok boldogsága azonban nem teljesülhet be, mivel a jómódú hajadon kezét már másnak ígérték. Így alakul ki egy majdnem ötven évig tartó szerelmi háromszög, ahol a közben megöregedő Fermina Daza haláláig hűséges marad férjéhez, a nagy tiszteletnek örvendő Urbino doktorhoz, viszont ez idő alatt sem feledkezik gyermekkori szerelméről. Florentino Ariza pedig egy egész emberi életet szánt arra, hogy visszaszerezze a lányt, akibe beleszeretett az Evangéliumok terén és öregségükre egyetlen célja beteljesül. Márquez regénye a legegyszerűbb, mégis legemberibb szerelmi történet, ami mindenről mesél nekünk; egy különleges korszak, egy színes és számunkra vad világ, az emberi élet minden szépségével és szörnyűségével. A történet végén pedig a legszkeptikusabb olvasók is felteszik magukban a kérdést; vajon rájuk is vár- e egy ehhez hasonló, mindent felülíró szerelem?
„Az ember természetesen mindig megkísérelheti, hogy elfordul a nyilvánvaló igazságtól, eltakarhatja a szemét, de az igazság oly szörnyű erős, hogy végül mindent legyőz.”
A pestis című mű Albert Camus francia író és filozófus alkotása, amely egy ismeretlen algériai kisvárosban kitört, fiktív pestisjárványt mutat be. A könyv különlegességét az adja, hogy Camus éveken át tartó kutatómunka által alkotott meg egy olyan valósághű, csontig hatolóan naturalista atmoszférát, ami akaratlanul is életre kell az olvasó előtt. A Pestis nem csak a precízen kidolgozott orvosi leírások és a járvány lezajlásának realisztikus bemutatása miatt letehetetlen olvasmány, hanem azért is mert bemutatja a különböző emberi magatartásformákat az ilyen tragikus élethelyzetekben. A mű során megismert karakterek más-más értékrendet képviselnek, különböző módon próbálnak életeket menteni, illetve túlélni. A szereplők közül leginkább Rieux doktor emelkedik ki, aki bár tudja, hogy nem szállhat szembe a halállal, mégis reménytelenül harcol ellene, hiszen az emberi lét értelme a küzdelemben rejlik. Camus munkásságra nagy hatással volt a német megszállás, így az oran-i pestisjárvány szimbolizálja a fasizmus szörnyűségeit, Rieux doktor és társai pedig a megtört, de még megmaradt ellenállást. A mű legfőbb mondanivalója, hogy a rossz és a halál mindig is jelen lesz az emberiség életében, de az író állítja, hogy az ilyen szörnyű időkben mutatkozik meg a bennünk rejlő szeretet és kitartás.
