Interjú Dr. Andrási Dorottya Tanárnővel, karunk Római jog oktatójával.
Köszöntöm az Ítélet nevében Andrási tanárnőt. Mivel sok hallgatót tanított már, ezért arra vagyok kíváncsi, hogy indult az oktatói pályája a tanárnőnek?
Először is nagyon köszönöm a megkeresést, számomra nagyon megtisztelő. A pályám kettős indíttatású volt. 1993-ban végeztem a Szegedi Tudományegyetemen magyar-latin szakon és utolsó évesként már a jogászképzésbe is bekapcsolódtam: forrásolvasási órákat tartottam a római jogi tanszéken. Ezzel párhuzamosan végeztem tanulmányaimat a jogi szakon, ahol 1995-ben szereztem meg a diplomámat. Ez a kettős kötődés később is megmaradt. A diplomamunkámat jogtörténetből írtam, emellett két tanárom (Dr. Balogh Elemér, aki a témavezetőm volt és Dr. Jakab Éva, aki a mai napig a Római Jogi Tanszék vezetője) segített abban, hogy megismerkedjek Dr. Zlinszky Jánossal. Ő még akkor alkotmánybíró volt, és az új egyetem létrehozását tervezte, így kerültem Budapestre, Zlinszky János mellé.
Így mondhatjuk, hogy Tanárnő a Pázmány Egyetem újraindulása óta tanít.
Igen. Az 1995/1996-ös tanév volt az első tanévünk. Akkor még a Ménesi úti épületben voltunk. Akkor én még megbízott oktatóként dolgozhattam csak, mert a jogi diplomámat 1995 őszén kaptam kézhez. A rákövetkező évtől kezdve, amióta Egyetemünk újraalapításra került - mostmár 25 éve - akkortól kezdve itt dolgozom.
Miért a Pázmányon helyezkedett el Tanárnő?
Vidéki egyetemre jártam. A vidéki egyetemeken egy sokkal szorosabb tanár-diák kapcsolat volt. Kevesen is voltunk: 150 hallgató volt abban az évfolyamban, ahol én végeztem. Így nagyobb lehetőség volt arra, hogy a tanárok megismerjék a diákokat. Annak ellenére, hogy budapesti születésű vagyok, egyetem után munkát keresni kapcsolatok nélkül sokkal nehezebb volt. Egyedül a Ganz-Ansaldo merült föl, akiknek kifejezetten olyan jogászra lett volna szükségük, aki jól beszél olaszul. De végül úgy döntöttem, hogy az egyetemi munkát választom.
És hogyan lett Tanárnő a római jog oktatója?
Nem száz százalékig szabad döntés volt, mivel Zlinszky János professzor úr a Római Jogi Tanszéknek volt a vezetője, és ő egy beszélgetés után eldöntötte, hogy én most mellette fogok dolgozni. A tanszéki struktúrában Professzor úrnak főleg a latin nyelvtudásomra volt szüksége, - amit elsősorban a római jogi óráknál lehet kamatoztatni. Abban az időben viszonylag kevesen végeztek az egyetemeken, akik olyan szinten tudtak latinul, hogy azt az oktatásban is használni lehessen. Nekem így volt egy helyzeti előnyöm, amiből én később próbáltam volna egy kicsit kitörni, de a professzor úr ragaszkodott hozzám, így hát lassan a tárggyal is összeszoktunk.
Sokfelé hallani manapság, hogy megkérdőjelezik a római jog súlyát a jogi oktatásban. Mi az, amit a mai kor embere tanulhat a római jogból, a rómaiak életéből? Miért annyira fontos?
Ha ezt a kérdést kettéválasztjuk, akkor a római jog egyrészt egyfajta propedeutika, tehát a polgári jogi tárgyak alapozó tárgya. Ha lehántjuk róla ezt a réteget, akkor egy olyan árutermelő társadalom képét kapjuk, amelynek komplett gazdasági, társadalmi, jogi berendezkedése mintaként szolgált a későbbi társadalmak számára is. Ebből a szempontból talán az a fontos, hogy a jogi kultúra és a közigazgatás egy nagy birodalom sikeres, tartós működéséhez vezetett. Ez iránymutató lehet a későbbi korok embere számára, a hétköznapokban és a politikai közéletben is.
Ha jól értem, akkor a jogászok, - mint a társadalom mérnökei - számára a római jog olyan modell, amin keresztül megismerhetjük, hogyan is működik a társadalom.
Igen. A római jog ad egyfajta szemléletet, gondolkodásmódot. Az akkori társadalmi viszonyok között ez egy nagyon fejlett struktúrát jelentett. Egy olyan gondolkodásmódot, ami később a ius commune-t, az európai közös jog alapjait is adta. Éppen ezért ennek a mai napig örökösei vagyunk.
Olvastam, hogy Tanárnő több tudományterületen is mozog. Melyeket emelne ki közülük? Milyen tudományos munkát végez az Egyetem mellett?
Amikor elkezdtem a pályát, akkor nagyon sokáig a filológiai kutatásokban mélyedtem el. Az utóbbi 10-15 évben váltottam. Ennek az volt az oka, hogy öt évig vendégtanárként dolgoztam 1997-2002 között a Zágrábi Egyetemen, egy nemzetközi pályázat keretén belül. Így volt alkalmam megtanulni egy szomszédos ország nyelvét. Ott magyar kultúrtörténelmet, régi magyar irodalmat, történelmet tanítottam külföldieknek idegen nyelven. Ez segített abban, hogy saját környezetünk, a Kárpát-medence jogi kontextusát is megértsem. Az utóbbi időben kapcsolattörténeti kutatásokkal foglalkozom. Emellett időnként hagyományos klasszikus szövegfilológiai témájú cikkeket is írok.
Ha jól tudom, ezen túlmenően sokat tesz a magyar nyelvért is.
Igen, van egy társaság, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága, amelyben 2002 óta választmányi tag vagyok. Emellett fontosnak tartom, hogy a nyelvi kultúra, ami a jogászképzésnek is alapja, minőségi legyen. Kari szinten a Kazinczy Ferencről elnevezett Szép Magyar Beszéd versenyeket is én koordinálom. Igyekszem részt venni abban, hogy olyan hallgatókat válasszunk ki, akik Karunkat méltóan tudják képviselni, akár országos porondon is.
Egy jogász tudjon elegáns gondolkodás mellett szépen beszélni.
Igen, ez fontos dolog.
Korábbi beszélgetéseink során kiderült, hogy a Tanárnőnek nagyon fontos a közösség. Hogyan tudja ezt megélni a hétköznapokban?
A közösség a legősibb kortól kezdve nyilvánvalóan az ember legszűkebb családi körét jelenti. Az ókoriak úgy tartották, ha ép egy családi közösség, akkor a társadalom is ép sejtekből épül fel. Azt szerencsés dolognak tartom, hogy itt a munkahelyemen is összeállt egy olyan közeg, ami hátteret, biztonságot nyújt az embernek. Olyan irányban, olyan célokért próbálok dolgozni, ami nemcsak a katolikusoknak, hanem mindenkinek, aki ebben az országban él és egyetemen tanul, segít, hogy megismerkedjen ezekkel az értékekkel, ismeretekkel.
Mit tanácsolna a mostani diákoknak, milyen értékekre figyeljenek oda?
Talán a legfontosabb képességek, adottságok között elsőként azt tudom említeni, hogy az ember az őt ért kritikát jól tudja kezelni, rugalmas legyen, ha kell akkor vonja le a következtetéseket belőlük. Legyen képes alkalmazkodni az emberi kapcsolatok, emberi tettek megítélésében - hiszen egy jogász ezekkel foglalkozik. Továbbá, mindennek az alapja a megfigyelés: az emberi viselkedés szakmai szempontú elemzése. Az egymásra figyelés pedig a mindennapok alapja legyen: ha egymásra odafigyelünk, akkor tudjuk kísérni a folyamatokat. Így nem szenvedő tárgyai, hanem alkotó részesei lehetünk a világnak. Azt gondolom, hogy a fiatalságnak most pontosan ebben helyzetben nagyobb szüksége van az iránymutatásra. Ha van egy irány, amint el tudunk indulni, akkor menet közben olyan élmények érnek, amely ezt a közösséget összekovácsolja.
Köszönöm szépen Tanárnő!
