Petőfi, Vasvári, Irinyi, Jókai. Talán a legismertebb nevek a márciusi ifjak közül, kiknek történeteit, hőstetteit mind ismerjük. Március 15. története már a legkisebbek számára is ismert, de mi a helyzet a legfiatalabb hősünkkel? Koroknay Dániel az 1848/49-es szabadságharc és forradalom legismertebb diáktüzére, egy tizenéves, aki hatalmas szolgálatot tett a szabadságharc ügyének.
1849 telén, a Mádot megszállva tartó osztrák csapatok futásnak eredtek. Ebből már mindenki sejthette, hogy Klapka és serege megverték az ellenséget. Később a honvéd csapatok is megérkeztek, akiket az egész falu ünnepelt. Hegymeghy Samu főhadnagy három golyót kapott az ütközetben, ám az ezredorvos sikeresen megoperálta és életben maradt. Ekkor a falusiak fáklyákkal vonultak a háza elé. Elképzelhető, hogy Koroknay Dániel pont ekkor határozta el, hogy beáll katonának. A mádi kisdobos ekkor még nem töltötte be a tizenötödik életévét.
Koroknay Dániel a szabadságharc fiatal főágyúsának életéről kevés információ áll rendelkezésünkre. A református egyház anyakönyve szerint 1834. január 2-án született Mádon és 1848 őszén lett kisdobos. Első megvívott csatáját a szülőfaluja közelében így rekonstruálta életrajzírója, Rakó József:
„Január 22-én csapott össze a két sereg. Bodrogkeresztúron tombolt a legvéresebb csata. Az ellenfél befészkelte magát a faluba, s kétszer annyian voltak, mint a honvédek. Karsa Ferenc - ekkor még őrmester - az egyik utcai rohamosztagot vezette. Ők a pincesor felől törtek be. A másik oldalról rohanó honvéd csapat parancsnoka Hegymeghy Samu főhadnagy volt. Ő is mádi születésű. Ablakokból, padlásokról zúdult rájuk az irtózatos sortűz. Hegymeghy négy golyótól találva vágódott el. Falujától pár kilométerre vérzett szülőföldjéért. A rohamra buzdító dob ekkor még tovább pergett. Egy mádi gyerek kezében voltak a dobverők."
Rakó József Bona Gábor kutatása alapján írja, hogy a magyar honvédsereg századosi-kapitányi állományának 50,6%-a 16-29 éves, és a 16-19 év közöttiek száma 62 volt. A honvédseregbe a 18. életév betöltésétől kötelezték a fiatalokat katonai szolgálatra, mégis voltak ennél az életkornál jóval fiatalabbak is: közvitézek, altisztek, kadétok, hadnagyok, kapitányok illetve századosok is. Sokszor előfordult, hogy a seregbe jelentkezők hazudtak az életkorukról, illetve az is, hogy a sorozók során eltekintettek az életkori előírásoktól.
Harsay Ferenc százados, az ötödik hadtest 6 fontos lövegeinek parancsnoka márciusig állomásozott Tokajban, és örömmel fogadta az éles eszű fiúkat, hiszen ők gyorsan megtudták tanulni a lövegek célzási számait, beállítását, ami különösen fontos volt, hiszen egy ütközetben erre másodpercnyi idő jutott csupán. Ide indult el családja áldásával Dániel, aki ekkor még a Korotnoki nevet használta, családja később magyarosította Koroknayra magukat.
Az ifjú első nagy ütközete a hatvani csata volt, ahol az ötödik üteg rendkívül hősiesen harcolt, vörös sapka kitüntetést is kaptak, Harsay százados pedig a 3. osztályú érdemjel kitüntetést kapta meg. Koroknay Dániel ekkor lett főtüzér. Az ötödik gyalogütegről a tápióbicskei és az isaszegi csata után kaptunk legközelebb hírt, amikor a honvédsereg Vác visszafoglalására vonult fel.
Ez sikeres megtörtént, visszafoglalták Vácot, majd áprilisban is hatalmas csaták vártak Koroknay-ra és az ötödik ütegre: részt vettek a Komárom felszabadításáért vívott ütközetekben és az ácsi csatában is, mely után a honvédek rövid pihenőt kaptak. Életrajzírója szerint ekkor a fiú egy jólelkű ácsi családhoz került. A sereg elindult Győr felé május 2-án, de a fiatal főágyús olyan rosszul lett az úton, hogy az ezredorvos azonnali elszállítását rendelte el. Harsay százados engedélyt kapott rá, hogy ő vigye vissza haldokló tüzérét, ám a fiú állapota annyira kritikus let, hogy Ácsott kellett megállniuk. A kolerában megbetegedett fiút a korábban befogadó és szállást adó családja ápolta. (Egy másik forrás szerint halálos golyólövést kapott.)
A fiatal főágyús tragikus hirtelenséggel hunyt el, az ácsi család saját halottaihoz közel temette és nyughelyét még sokáig gondozták. Pedig ezzel a tettükkel sokat kockáztattak: a császári besúgók több, mint egy évtizedig járták a falut, hogy elkaphassák a fiú sírhelyének gondozóit. Később a család, vagy az ácsi hazafiak síremléket állítottak Koroknay Dánielnek, a szabadságharc gyermekhősének, kinek nevét ma általános iskola viseli. Sírkövén ez áll: „ Szüleitől távol elhunyt egy 15 éves ifjú, kit a szabadságharc elragadott áldozatul a hazának” – Korotnoki Dániel. Született Mádon, meghalt Ácson 1849 májusában.
