A kényszergyógykezelés egy állandó felügyelet melletti orvosi kezelés, amelyről mégis sokszor azért hallhatunk negatív véleményt, mivel a közvélemény általában egyfajta módként azonosítja, a büntetés elkerülésére.
Ez azonban közel sem fedi a valóságot, hiszen a kezelés egy tényleges büntetőjogi szankció,amely abban különbözik a büntetőjogi szankciórendszer másik ágától, a büntetéstől, hogy ebben az esetben a vádlottat nem elítélik, hanem beutalják. Erre az alternatívára azért van szükség, mivel büntetést csak olyan emberrel szemben lehet alkalmazni, aki beszámítási képességgel bír. Aki kóros elmeállapotú, az az említett képességgel nem bír, ebből kifolyóan csak intézkedést alkalmazhat ellene a bíróság, mivel nem büntethető. A kényszergyógykezelés egy intézkedés fajta, amely meghatározott feltételek megléte esetén rendelhető el az elkövetővel szemben. Ilyen követelmény például az is, hogy a betegre büntethetősége esetén egy évnél hosszabb idejű szabadságvesztést szabna ki a bíróság. Annak ellenére, hogy az ilyen elkövetőkkel szemben büntetés nem szabható ki, ugyanolyan
pontosan fel kell tárni az eset körülményeit, mintha az elkövető beszámítási képességgel bírna, illetve az eljárást a kóros elmeállapotú elkövetőkkel szemben is le kell folytatni. Az elmeállapot megítélése első körben a bíró feladata, azonban ebben a tekintetben ő csak laikus, csak arról tud dönteni, hogy a vádlott viselkedése kóros elmeállapotra utal- e vagy sem. Ha úgy véli, hogy a vádlott viselkedése betegségre utal, elmeszakértői vizsgálatra küldi őt. Gyakori kérdés, hogy mi történik, ha az elkövető csak szimulálja, hogy beteg, a büntetés elkerülésének érdekében. Ilyen eset ritkán fordul elő, de az elmeszakértői vizsgálaton hamar fény derül arra, hogy az alany tényleg elmezavarodott- e vagy sem. A kényszergyógykezelést ezután a bíróság rendeli el, és megszüntetéséről is a bíróság dönt, a kezelőorvos véleményét figyelembe véve. A terápiát a Btk alapján határozatlan időre rendelik el, félévenkénti felülvizsgálat mellett, a végrehajtása pedig - a büntetés végrehajtási szervezetrendszer egy tagjában - az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézményben történik. A kezelési idő általában 4-5 évet vesz igénybe, megszüntetését akkor javasolják, ha a beteg együttműködő magatartást mutatott a kezelés során, állapota tartósan kompenzált, és távozási körülményi biztosítottak. A távozás után a gyógykezelés nem fejeződik be, hiszen a pszichiáteri vizsgálatok kötelezőek a beteg számára, ugyanúgy, ahogy a felírt gyógyszerek
szedése is.
Véleményem szerint a kényszergyógykezelés egy beszámítási képességgel nem bíró elkövető számára tényleges javulást ígér, ezért ezt egy lehetőségként kéne felfogni a gyógyulásra, és nem potenciálként a büntetés elkerülésére.
