Hogy mi az, amit egy államfő nem mindig, nem minden esetben tehet meg, te viszont nagy valószínűséggel igen? Ez nem más, mint az Európai Unió területén biztosított szabad mozgáshoz való jog. Ezen ügy kapcsán több kérdés is felmerülhet, amelyek tisztázásra szorulnak. Először is, hogy lehetséges az, hogy egy közjogi méltóság szabad mozgáshoz való joga nem magától értetődő? Mely esetben, illetve ki által korlátozható e jogosultságában a köztársasági elnök? Egyáltalán: hogy jön ehhez az egészhez Sólyom László?
A 2005-től 2010-ig terjedő időszakban Magyarország köztársasági elnöki tisztét Sólyom László töltötte be. Hivatalának negyedik évében, 2009-ben, egészen pontosan 2009. augusztus 21-én a szlovákiai Révkomáromba szeretett volna elutazni, ahol Szent István szobrának avató ünnepségén vett volna részt. Augusztus 21-én azonban a szlovák Külügyminisztérium szóbeli jegyzéket közölt Magyarország szlovák nagykövetével, amelyben egyenesen megtiltotta a köztársasági elnök Szlovákia területére történő belépését. A szlovák Külügyminisztérium az Európai Unió területén biztosított szabad mozgáshoz való jogról szóló 2004/38/EK Irányelvre alapozta – mint később kiderült; tévesen – a döntését. (Bár hivatalos állásfoglalásként nem jelent meg, az augusztus 21-e egy meglehetősen kényesnek titulált dátum, hiszen 1968-ban ezen a napon szállták meg Csehszlovákiát – másik négy állam fegyveres erőivel egyetemben – Magyarország csapatai.)
Mivel Magyarország álláspontja szerint a belépést nem lehetett volna megtagadni, felkérte a Bizottságot, hogy az Európai Bíróságnak nyújtson be keresetet kötelezettségszegés miatt Szlovákia ellen. A Magyarország és Szlovákia között kibontakozott jogvita lényegét az képezte, hogy Sólyom László – magyar állampolgárságánál fogva – mint uniós polgári jogállással is rendelkező személy, az uniós polgári jogállású személyeknek biztosított, a tagállamokban való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz fűződő jogát jogtalanul korlátozták.
A Bizottság azonban kifejtette, hogy az uniós jog (amely a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogot biztosítja a tagállamok területén az uniós polgároknak) nem nyerhet alkalmazást abban az esetben, amikor egy tagállam államfője egy másik tagállamba látogat. Így a Bizottság nem tett eleget a kérésnek, ezért Magyarország úgy határozott, hogy maga nyújt be keresetet.
Az Európai Unió Bírósága végül egy sajtóközleményt adott ki a C-364/10 számú („Magyarország kontra Szlovákia”) ügyben, amelyben megállapította, hogy Szlovákia nem sértette meg az uniós jogot, amikor megtagadta Magyarország köztársasági elnökének a területére történő belépését. Ezen döntését a Bíróság azzal indokolta, hogy az a körülmény, miszerint valamely uniós polgár államfői (köztársasági elnöki) hivatalt tölt be, igazolhatja a szabad mozgáshoz való jog gyakorlásának a nemzetközi jogon alapuló korlátozását.
A közlemény végül hozzáteszi, hogy az államfői jogállás sajátos jellegű, tekintettel arra, hogy azt a nemzetközi jog szabályozza, ennek megfelelően pedig az államfő nemzetközi szinten tanusított magatartására – így például a más tagállamba való belépésére vagy külföldön való tartózkodására is – a nemzetközi jog, méginkább pedig a diplomáciai kapcsolatok joga tekintendő irányadónak. Ezen sajátos jelleg különbözteti meg tehát az államfőt az összes többi uniós polgártól, vagyis arról van szó, hogy eltérő feltételek vonatkoznak az államfő, illetve valamennyi más uniós polgárra akkor, amikor más állam területére kívánnak belépni.
