Napjaink felgyorsult világában, a sok új inger hatására egyre ritkábban tekintünk vissza az elmúlt száz évet megelőző történelmi időkre. Felmerülhet a kérdés, hogy ugyan miért is lenne erre szükség, hiszen „már elmúlt, megváltoztatni nem lehet, miért kellene róla beszélni”. Álláspontom szerint a történelem az egyik legcsodálatosabb útmutató az élethez, lehetőséget teremt arra, hogy megértsük a jelenet és olykor válaszokat ad bennünk felmerülő kérdésekre. Ezen felül talán a legfontosabb, hogy tanulhatunk belőle, eldönthetjük mi az, amit semmiképp nem szeretnénk a múltban történtekhez hasonlóan megélni és melyek azok az értékek, amikre igenis vágyunk és azt kívánjuk, hogy ne csupán múlt legyen, hanem lehetőség a jövőre nézve. Ehhez azonban közelebbről is meg kell ismerkednünk a történelemmel.
V. Ferdinánd 1847 novemberében nyitotta meg az utolsó rendi országgyűlést, különleges módon, magyar nyelven. A Habsburgok támogatását élvező kormány programja került szembe az Ellenzéki Nyilatkozattal, melyet az 1847 tavaszán megalakult Ellenzéki Párt fogalmazott meg. Minimális többséggel Kossuth Lajos javaslata győzedelmeskedett, azonban a Habsburg hatalmat bíráló ellenzéki egység hamar megingott. Az ezt követő közel fél évben több kérdésben felirati vitákra került sor. Ezen vitákat jelentősen befolyásolta az ebben az időben Európában zajló forradalmi hangulat, különös tekintettel az itáliai és a francia területekre, Párizsban megbukott a monarchia és kikiáltották a második Francia Köztársaságot. Kossuth Lajos március 3-i felirati beszéde komoly jelentőséggel bírt, ugyanis németre fordítva az osztrák területeken is terjedni kezdett és tekintettel arra, hogy a felirat az örökös tartományoknak is alkotmány követelt, komoly népszerűségnek örvendett. Március 13-án Bécsben, ezt követően március 15-én Pesten is forradalom tört ki. Március 17-én Batthyány Lajost bízták meg kormányalakítással, majd április 11-én törvényben fogadták el a – már az utolsó rendi országgyűlésen felmerült – sajtószabadságról, a nemzetőrség felállításáról, a városok rendezéséről és a vallásszabadságról szóló rendelkezéseket. Ezek az úgynevezett Áprilisi törvények. Ezt követően – és részben ennek hatására – júliusban összeült az első magyar népképviseleti országgyűlés, melyen rendelkeztek egyes szabadságjogokról és az országgyűlés évenkénti üléseiről, az országgyűlés helyszíne pedig Pest lett.
Bár az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után az új, a magyar nemzeti értékeket erősen elnyomó kormányzat e törvényeket visszavonta, az utolsó rendi országgyűlés és az európai nemzetek többségében egyre erősödő szabadságvágy történelmi jelentőségűvé nőtte ki magát, hiszen alapot teremtett a magyar közjogi fejlősének, valamint az 1867-es kiegyezésnek. Ebből következően elmondható, hogy az utolsó rendi országgyűlésnek – valamint az ott megfogalmazott gondolatoknak – 172 évvel megnyitása után is érdemi jelentősége van, így talán nem túlzás azt mondani, hogy a történelem velünk él a jelenkorban.
