„Döbbenet telepedett november 6-án, vasárnap este a rádióhallgatókra, televíziónézőkre – az ország egészére –, amikor elhangzott a hír: szombaton a késő éjszakai órákban ismeretlen tettesek betörtek a budapesti Szépművészeti Múzeumba, s hét, ott kiállított nagy értékű festményt tulajdonítottak el.”

– Népszava, 1983. november 9.

1983. november 5., szombat. A Szépművészeti Múzeumban éjszaka három őr teljesít szolgálatot, akik 20 órakor kezdett épületbejárásuk után - mellyel 21 órára végeztek - egészen éjfélig a régi képtárral szemben lévő szolgálati helyiségben tartózkodtak. Ekkor kezdték meg az újabb ellenőrzést, és észlelték, hogy 7 festmény - köztük Raffaello Esterházy Madonnája -, összesen akkoriban 1,5 milliárd Forint értékben eltűnt.

Három évvel korábban a Szépművészeti Múzeum külső tatarozás miatt felállványozásra került. A régi képtárban ideiglenesen telepítettek egy riasztót, ám annak egyik szenzora a betörés előtti nyáron elromlott, mígnem novemberre az egész rendszer üzemképtelenné vált. A betőröknek minden adott volt: az állványon felmászva könnyedén bejutottak az ablakon keresztül a biztosítatlan helyiségbe, a kedvezőtlen látási viszonyok miatt a helyszíni szemle csak másnap reggel kezdődhetett meg, s a nyomozókutya a Gundel étterem parkolójánál tovább nem tudta követni a nyomot. A tettesek azonban meglehetősen elővigyázatlanok voltak, a helyszínen sok mindent otthagytak, többek között egy Olaszországban gyártott csavarhúzót, zöld-fehér-piros vezetőszálú kötelet és ujjlenyomatot, lábnyomot is. 

November 6-án a közvélemény a híradóból értesült a történésekről, a bűnügy azonnal nemzetközi érdeklődés központjába került. Sok lakossági bejelentés érkezett, sőt egy zsaroló levélben 6 millió Forintot követeltek a képekért cserébe, azonban gyorsan kiderült, hogy egyik sem nyomravezető.

November 10-én százhalombattai zsilipnél egy gyanús tartalmú zsákot halásztak ki a vízből, melyben lécdarabokat, üvegvágót, és az Esterházy Madonna acél hátlapját találták meg. A zsák ugyanúgy olasz gyártmányú volt, mint a csavarhúzó, amit a múzeumnál találtak, ezért az olasz kapcsolat felderítése elengedhetetlenné vált. Az eredetileg állati takarmány tárolására készített erős szövet zsák miatt első körben a környékbeli állattartók, Magyarországon tartózkodó teherhajók, kamionok ellenőrzése kezdődött meg.

A rendőrség több ezer, november 1-10. között Magyarországon tartózkodó olasz állampolgár adatait gyűjtötte össze, míg végül két hét alatt, november 23-ára 50 főre csökkentette a gyanúsítottak számát. A nyomozás 2 gyanús határátkelésre futott ki, október 14-én Hegyeshalomnál kettő, november 4-én Letenyénél pedig három olasz állampolgár lépte át a határt. A korábban érkezett, Renato Marangoni által vezérelt banda a bűntettig jól kiismerte magát Budapesten, először a Németvölgyi úton, majd az Elnök utcában, s végül a Labanc utcában bérelt lakást. Ezutóbbiban a később Magyarországra érkezett, Giancomo Morini által vezetett 3 fős csoport is lakott.

Az Interpol római irodája nem sokkal ezután tájékoztatta a magyar rendőrséget két nápolyi camarra (bűnszervezet) tagról, akik feltehetőleg részt vettek a bűntényben. Tanúvallomások és a helyszínen talált ujjlenyomatok alapján gyorsan kiderült, hogy az országba lépett olaszok közül többen hamis útlevéllel és álnévvel érkeztek, béreltek lakást.

Ezt követően a nyomozás váratlan fordulatot vett, december elején a rendőrség egy eltűnésre lett figyelmes: a kiskorú, olaszul jól beszélő, olasz ismerősökkel rendelkező Jónás Katalin szocialista államokba érvényes útlevelével együtt november 9-én, 4 nappal a betörés után eltűnt. A rendőrség határellenőrzésén december 5-én akadt fenn, amikor Bukarestből Budapestre tartott. Kihallgatása során kiderült, hogy Jónás Katalin a második hullámmal Magyarországra érkezett bandavezér szerelme, aki azt ígérte a lánynak, hogy hamis útlevéllel Romániából továbbszökteti, s feleségül veszi. Romániába érve azonban megtudta, szerelme áll a képlopás mögött, illetve, hogy a megrendelő egy görög személy. Mindezek mellett egy noteszt is találtak nála, benne az öt olasz nevével, és egy eddig azonosítatlan monogrammal, ami kapcsán vallomása ellentmondásokba ütközött. Végül bevallotta, az álnév mögött két magyar, Kovács Gusztáv és Raffai József áll.

December 15-én a két férfit őrizetbe vették, míg Kovács mindent tagadott, és emellett 33 napon át ki is tartott, Raffai 4 óra kikérdezés után vallott. A rendőröket Törökbálint határába vezette, ahol nejlonzacskókba bugyolálva az egyik kép volt elásva, amit a magyarok biztosíték gyanánt maguknál tarthattak.

Raffaiék az olaszokkal október közepén egy szórakozóhelyen ismerkedtek meg, s nem sok kellett, míg újdonsült barátaik felvetették a képlopás ötletét, a magyaroknak 10 ezer dollárt ígérve. Az őrök éjjeli tevékenységét több napon keresztül tanulmányozták, a bűntett napján 21 órakor érkeztek meg a múzeumhoz, ám a nagy forgalomra való tekintettel végül késve, csak 22:30-kor tudták megkezdeni a bűncselekményt. Egy részt kivágtak az ablaküvegből, ami miatt egyikőjük megvágta a kezét, így levenni kényszerülte kesztyűjét, ezzel ujjlenyomatokat hagyva a helyszínen. A képeket egyszerűen leemelték a falról, az állványzaton szétszedték, majd azon át zavartalanul távoztak. A Labanc utcai lakásban elcsomagolták a zsákmányt, a maradék kereteket egy zsákban a Dunába dobták, végezetül az olaszok gépkocsival Letenye felé elhagyták az országot.

Morini mindeközben a terv szerint már november 7-én megérkezett Görögországba, hogy átadja megbízójának a képeket, de január 5-ei letartóztatását követően beismerő vallomást tett. Egy héttel később vádat emeltek a feltételezett orgazda, Eftimiosz Moszkahlaidesz görög milliomos ellen, ám ő tagadta, hogy bármi köze is lenne az ügyhöz: konkurenciája lejárató tevékenységeként magyarázta a történeteket.

Január során az olasz banda többi tagját is elkapták, s végül egy hajnal négykor beérkezett névtelen telefonos bejelentés alapján a képeket Panagia Tripiti kolostor kertjében, egy zöld bőröndben találták meg. Január 25-én az összes műkincs visszaérkezett Magyarországra, restaurálásuk haladéktalanul megkezdődött. Mind súlyosan sérültek szétszerelésük, szállításuk és tárolásuk során, a legsúlyosabbakat az Esterházy Madonna szenvedte el: a festmény fatáblája a rázkódás és ütések hatására függőlegesen megrepedt. Az esetet követően Garas Klára, aki 1964 óta volt a Szépművészeti Múzeum főigazgatója, lemondott tisztségéről és nyugdíjazását kérte. Saját nyilatkozata szerint erkölcsileg felelősnek érezte magát a történtekért. 

Március 16-án a Fővárosi Főügyészség vádiratot adott ki a magyar elkövetők ellen. A tárgyalások áprilisban kezdőtek, minek végezétül Kovácsot 12 év fegyházra, Raffait 7 év börtönre, Jónás Katalint pedig 6 hónap felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték. Olaszországban Morini 4 év 6 hónapot, a banda többi tagja 4 és 9 hónap elzárást kapott. A Görögországban megrendelőként gyanúsított személyt terhelő bizonyítékok hiányában nem büntették meg.

Ne maradj le hasonló tartalmakról,
kövess minket Facebook-on! 

A kép forrása: Fortepan, Szabó Ferencné