A világ több országában léteznek fiatalkorú elkövetők reintegrálása érdekében létesített ún. boot camp-ek. Ezek általában rövidtávú (90-180 nap időtartamú), katonai kiképzéshez hasonló programot szolgáltató táborok, melyekben a fiatalok mentorok felügyelete alatt állnak.
Legfőbb céljuk a fiatalkorú elkövetők viselkedésének, hozzáállásának megváltoztatása annak érdekében, hogy ne váljon belőlük különös, többszörös vagy erőszakos többszörös visszaeső. Ezt úgy igyekeznek elérni, hogy a folyamatos megfigyelés alatt tartott fiatalokat kitüntetik amennyiben valami jót csinálnak, ha viszont megszegik a boot camp szabályait, megbüntetik őket. További célja a boot camp-eknek, hogy a börtönök túltelítettségét próbálják enyhíteni, illetve azon dolgoznak, hogy az ott tartózkodó elkövetők viselkedését, iskolai teljesítményét javítsák.
Az első fiatalkorúak részére létrehozott tábor az amerikai Lousiana-ban működött 1985-től. 2009-re az Egyesült Államok mintegy 11 tagállama csatlakozott a kezdeményezéshez és összesen 51 ilyen tábor működik. Ezek elsősorban bűncselekmények és vétségek elkövetőinek vannak fenntartva, azonban léteznek privát táborok is, ahova szülők beadhatják egy meghatározott időtartamra problémás gyermekeiket. Csekély számban, de előfordulnak oktatási intézmények által alapított táborok is az iskolai szabályokat megszegő tanulók részére. Alapvetően három jellegű modell létezik. Elsősorban az ún. rehabilitációs modell, amely az elkövető társadalomba való beilleszkedését hivatott elősegíteni. Másodsorban, a katonai gyakorló modell, amely a fegyelmezettség elérésére orientálódik, akár bántalmazás árán is. Végül, de nem utolsó sorban az oktató modell, amely az iskolai teljesítmény jelentős javítását és csoportterápiát hivatott biztosítani.
Hogyan telik a résztvevők egy napja? A tábor egy beiktatási ceremóniával kezdődik, ahol a játékszabályokat közlik a résztvevőkkel. A szabályszegés következményei, a mentorok és őrök irányában elvárt magatartás és a program célja is terítékre kerül. A fiatalok mindvégig kötelesek követni a szigorú napirendet, melyben fontos helyet foglal el a korán kelés, a napi fizikai munka, testedzés, egyenruha viselete és a szervezett terápiákon/programokon/órákon való részvétel. A sikeres részvételért dicséretben részesülnek és egy záró ünnepséggel búcsúztatják a reményeik szerint megjavult fiatalokat, akiket gyakran a későbbiekben is ellenőriznek.
Az Egyesült Államok mintájára Ausztrália, Kanada és Új Zéland is átvette ezt az alternatív intézményt. Az első ausztrál boot camp 1995-ben nyitotta kapuit 16-21 éves fiatalok részére az amerikai táborok által nyújtott programokat átvéve. A rendszernek azonban nem sikerült meghonosodnia történelmi és kulturális okokra visszavezethetően. Kanadában az első tábor Ontarioban nyílt 1971-ben. Az elkövető a börtön alternatívájaként választhatja a részvételt, de ez a lehetőség csupán 18 éven aluli fiatalok számára áll fenn. Új Zélandon 1971-1981 között léteztek boot camp-ek. A 2000-es évek elején hasonló, magánvállalkozásban működő intézményeket létesítettek kábítószeresek részére.
A boot camp-ek árnyoldala, hogy sok tábort kritizálnak az alkalmazott extrém erőszak miatt. Az emberi jogok sérülnek, a gyermekek egyes esetekben maradandó testi és lelki sérülésekkel küzdenek a programot követően, illetve körülbelül 40 boot camp-ben történt halálesetről tudunk. Ezen kívül, mivel nincs hatósági kontroll sok a szexuális visszaélés a mentorok és őrök részéről.
