Hawaii-t, a csendes-óceáni szigetcsoportot ma már mindenki az Egyesült Államok részeként ismeri, s ez a tény az idei évben különös hangsúlyt is kap majd. A Hawaii-szigetek ugyanis pont idén 60 éve vált az Egyesült Államok tagállamává. Ebből az alkalomból tekintsük át a szigetcsoport idáig vezető – korántsem szokványos – útját! Milyen jogi gondolkodás volt jellemző a térségben? Hogyan érte el önállóságát, majd miért lett mégis az USA része?
A Hawaii-szigeteket James Cook kapitány fedezte fel 1773-ban, s megbízója, Lord Sandwich után Sandwich-szigeteknek nevezte el. A szigetcsoport történetében kiemelkedő szerepet játszik a Kamehameha királyi dinasztia, amely 1795-től uralkodott Hawaii-on, s csaknem száz éves regnálásuk alatt jelentősen hozzájárultak a szigetek állammá szervezéséhez, alkotmányos szerkezetének kialakításához. A folyamatot I.Kamehameha király (1810-1819) indította meg azzal, hogy 1810-ben egyesítette a Hawaii-szigeteket, ezáltal egységes királyságot hozván létre.
Első nagy királyuk emlékét a hawaiiak ma is élénken őrzik. Számos szobor és intézmény emlékeztet a szigetcsoport egyesítőjére. A királyság megalakítása után csaknem harminc évig rendszerezett jogi szabályozás nélkül működött. Azonban e tény korántsem jelenti a jogrendszerben való gondolkodás hiányát – Hawaii-on ugyanis egy egyedi, az angol common law-hoz hasonló jogrendszer működött. Alapjait az ősi kapu (taboo) és a (törzs)vezetők, királyok évszázados gyakorlata képezi.
De mi is az a kapu?
Nem más, mint egy ősi hawaii magatartási „kódex”, amely minden életviszonyt lefedett – jelen volt a vallás, a politika, sőt, a férfi-női szerepek terén is. Meghatározta, milyen viselkedési formák betartásával járulhat valaki az uralkodó elé, de külön része ( ’Ai Kapu) vonatkozott az étkezésre. Férfiak és nők nem étkezhettek együtt, illetve bizonyos ételeket (pl.: banán, kókusz, bizonyos halak) csak nők fogyaszthattak. A kapu rendszernek 1819-ben II.Kamehameha király (1819-1824) vetett véget, amikor az egyik ünnep alkalmával egy asztalhoz ült a királyi udvar női tagjaival, s megosztotta velük ételét. Az alkotmányos államforma létrehozatalának első jelentős lépcsőfokát a III.Kamehameha király (1825-1854) által 1839-ben kiadott Jogok nyilatkozata jelentette. Az okirat Három osztályba sorolta a földbirtoklási jogokkal felruházott embereket: az első csoportot a kormány tagjai, a másodikat a politikai vezetők, míg a harmadikat az őslakos bérlők képezték.
Ám a Nyilatkozat nem csak a földbirtokra terjedt ki, hanem az élethez, szabadsághoz, szabad szerzéshez való jogokat is magában foglalta. A legnagyobb jelentőségű jogi aktus azonban 1840. október 8-án érkezett el. III. Kamehameha király kiadta az első hawaii alkotmányt, melyben önként lemondott bizonyos kizárólagos hatásköreiről.
Három nagy osztályát különböztette meg a monarchiának: a királyt, a törvényhozó és a bírói hatalmat. Ezzel itt is megvalósult a hatalmi ágak szétválasztása. A törvényeket a király, a Nemesek Háza és a Képviselőház együttesen alkotta. A király képviselte a kormány tagjait, a Nemesek a vezetők osztályát, a Képviselőház pedig az őslakos bérlőket. Az alkotmány kijelentette, hogy tudomásul veszi és megvédi az 1839-es Jogok nyilatkozatában foglaltakat. Meg lettek határozva az egyes kormányzati ágak feladatai is, valamint a három társadalmi osztály közti jogokat és kötelezettségeket. Az ország belső fejlődését az ipar és a kereskedelem fejlesztésével kívánták előmozdítani. Az alkotmányt 1851-ben felülvizsgálták és később több ízben módosították.
Ellensúlyozandó a külföldi befolyás érvényesülésének lehetőségét Hawaii-on, a király küldöttségeket indított az Egyesült Államokba és Európába, hogy ismertessék el az állam függetlenségét a világ főbb hatalmaival. Így történt, hogy 1842 decemberében az Egyesült Államok, 1843 decemberében pedig a brit és francia kormány is kimondta, hogy függetlennek ismerte el a szigetországot: „Őfelsége Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királyságának királynője, és Őfelsége a francia király, figyelembe véve, hogy a Sandwich-szigeteken létezik egy olyan kormány, amely képes biztosítani a külföldi nemzetekkel való kapcsolatok szabályszerűségét, úgy ítélte meg, hogy helyes kölcsönös módon elismerni a Sandwich-szigeteket független államként; valamint soha nem vehetnek birtokba sem közvetlenül, sem a Protektorátus címén, vagy bármely más formában olyan területeket, melyek ezen állam territóriumába tartoznak (...)” Az függetlenség elismerésének eredményeként Hawaii olyan államokkal kötött szerződéseket és egyezményeket, mint például Belgium, Franciaország, az USA vagy Svédország.
A Hawaii királyság jogállása ezzel rendeződni látszott, s így hozzáláthattak saját alkotmányos jogrendszerük kialakításához. 1845-ben a törvényhozás megbízta az igazságügy-minisztert, hogy teljes körű és átfogó szabályozást dolgozzon ki a végrehajtó és a bírói hatalom számára, felvázolván eljárások formáit és módjait. A három, e témában született törvény Organikus Törvények néven vált ismertté. 1847-ben kapott megbízást William L. Lee, a legfelsőbb bíróság elnöke a büntetőtörvénykönyv elkészítésére, melyet 1850-ben fogadott el a király. E büntetőtörvénykönyv az angol common law elveit vette át. 1854-ben lezárult egy szakasz a Hawaii Királyság történetében: III.Kamehameha király elhunyt. Utóda a még eletében örökösének kinevezett Alexander Liholiho lett, aki 1858-ban polgári törvénykönyvet készíttetett. Kiemelendő még az 1874-től uralkodó David Kalakaua király, aki kereskedelmi szerződést kötött az Egyesült Államokkal a cukoripari termékek vámmentességével, valamint Pearl Harbour-rel kapcsolatban. Ennek értelmében a hawaii cukortermékek vámmentességet élveztek az USA-ban; az amerikaiak pedig szabad behajózási jogot kaptak a kikötőbe, illetve javítóállomásokat is fenntarthattak ott. Hawaii már idáig is jelentős gazdasági növekedést produkált, melyet ezen egyezmény csak fokozott.
Hawaii utolsó uralkodója 1891 és 1893 között új alkotmányt kívánt kiadni, amely azonban sértette volna a cukorültetvényesek jogait. Az ültetvényesek – összefogva az Egyesült Államok néhány diplomáciai illetve katonai alkalmazottjával - lemondásra kényszerítették a királynőt, s átvették a hatalmat. Még 1893-ban benyújtották az annexiós szerződést az Egyesült Államok Szenátusának, ám az még nem tehetett elfogadó nyilatkozatot az exkirálynő által benyújtott, annexió-ellenes petíció miatt, melyet több, mint 21 ezer hawaii írt alá. Azonban a spanyol-amerikai háború miatt az Egyesült Államok a helyzet gyors rendezésére volt kényszerülve, így 1898-ban unilaterális szerződéssel annektálta a szigetcsoportot. 1900-ban az Organic Act nyilvánította Hawaii-t amerikai felségterületté. Új kormányt neveztek ki (az amerikaival összehangolva), az USA alkotmányát pedig kiterjesztették a szigetcsoportra is. Amikor a japánok 1941. december 7-én megtámadták Pearl Harbourt J.B. Poindexter hawaii kormányzó statáriumot hirdetett, valamint felfüggesztette a habeas corpus szabályát. A statáriális állapot egészen 1944-ig fennmaradt.
A legfelsőbb bíróság később megállapította, hogy az Organic Act nem rendelkezett katonai törvényszékekről, így a hawaii statáriumot sajnálatosnak és a szabadságot megsértőnek nyilvánították.
1959-ben döntő pillanat érkezett el a hawaiiak életében. Márciusban Eisenhower elnök lehetővé tette Hawaii számára, hogy tagállami szintre emelkedjen. A népszavazáson a csatlakozást támogató szavazatok elsöprő győzelmet arattak, így 1959 augusztus 21-étől a szigetcsoport hivatalosan is az Egyesült Államok 50. tagállamává vált.
Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy habár Hawaii jelentős fejlődést, illetve előnyöket köszönhet amerikai tagállami voltának, a hawaii nyelv és kultúra őrzése éppúgy fontos részét képezi az ottaniak életének. Az odalátogató turistákat pedig garantáltan magával ragadja az ottani különleges atmoszféra, a hawaii és az amerikai kultúra ötvözete.
