Másodfok

Megbízhatunk a memóriánkban?

Pankó Evelin

2019. május 29. - Másodfok

Kevesen tudják ugyan, de már 6 éve folyamatban van egy kutatás, amellyel akár hatalmas áttöréseket is elérhetünk a tudományban. Ugyan nem fejlesztésekről és feltalálásokról van szó, csupán vizsgálatokról. 2013-2023-ig az agykutatás évtizedéről beszélhetünk Európában.

Sokan úgy gondolják, hogy a memória olyan, mint egy adatrögzítő eszköz. Lementünk, majd előhívunk és lejátsszunk információkat abban az esetben, ha kérdésekre szeretnénk válaszolni, vagy képeket szeretnénk azonosítani. Több éves pszichológiai munka támasztja alá, hogy ez nem igaz. A memóriánk építő jellegű, újrateremthető. Olyan, mint a Wikipédia. Odamehetünk, megváltoztathatjuk, mint ahogy más is megteheti ezt. Ekkor kerülhet szóba a téves memória kutatása és a konstruktív memória vizsgálata.
A legtöbb téves memóriával összekapcsolható szituáció a pszichoterápia egy bizonyos módjához köthető. Ugyanis a hamis emlékek elültetése az emlékezetben később is hatást gyakorolhatnak az emberre, ami befolyásolhatja a viselkedést sokkal azután, hogy az emlék keletkezett. Ezzel kapcsolatban etikai kérdések merülhetnek fel, mint például: Mikor kellene használnunk ezt az emlék-technológiát? Meg kell tiltanunk valaha a használatát? Ugyanakkor sajnos a terapeuták nem tudnak etikusan hamis emlékeket ültetni a páciensek emlékezetébe, még akkor sem, ha ez esetleg a beteg javára válna. 

Sokan persze becsben tartják az emlékezeteiket, tudva, hogy az fejezi ki az identitásukat, kik ők, honnan jöttek. Ugyanakkor az emlékeink megannyi valótlanságot is tartalmazhatnak. A világ tele van félrevezető információkkal, mint például a média tudósítás, ekkor kap az elménk lehetőséget a befolyásolásra. Persze attól, hogy valaki állít valamit és azt magabiztosan teszi meg, csak attól, hogy sok részletet mond, csak attól, hogy érzelmeket visz a mondanivalójába, attól még nem azt jelenti, hogy az valós információ. Éppen ezért nem tudunk megbízhatóan különbséget tenni valós és hamis emlékek között, ekkor független megerősítésre van szükségünk.

A memóriánk olyan, mint a szabadság. Törékeny dolog. Nagyon könnyen téves útra terelhet minket és sok problémát okozhat döntésképességet igénylő szituációkban. A legismertebb ilyen helyzet egy amerikai férfival történt, akit tévesen ítéltek el, összekeverve egy nemi erőszakot elkövető személlyel. Ugyan nem a bíróság, hanem az áldozat személyes meggyőződése alapján hozták meg az ítéletet, aki tévesen keverte össze az elkövetőt az ártatlan emberrel többszöri összehasonlítás alapján. Ezt bizonyítja azt, hogy stresszes szituációkban sokkal befolyásolhatóbb az elménk, ugyanakkor hamis emlékeket is táplálhatnak abba.

Sok módszer áll rendelkezésünkre a memóriánk fejlesztésével kapcsolatban és számtalan könyv és film játszik el azzal a gondolattal, hogy mire lennénk képesek, ha az agykapacitásunk egészét használni tudnánk. Így tehát reménykedhetünk, hogy 2023 végére az agytudomány számos hasznos információval tud majd szolgálni számunkra.

Ne maradj le hasonló tartalmakról,
kövess minket Facebook-on!

A bejegyzés trackback címe:

https://masodfok.blog.hu/api/trackback/id/tr8814834946

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csakférfi 2019.05.30. 05:07:37

"Meg tudna-e javítani egy biológus egy rádiót?” címmel. A cikk apropója az volt, hogy sok tízezer cikk és évtizedes kutatás ellenére, a programozott sejthalállal (apoptózissal) foglalkozó kutatók tulajdonképpen még mindig nem látták rendesen, hogy miképp is szabályozott a folyamat, vagy, hogy mi pontosan a szerepe benne a nagyon sokak által tanulmányozott p53 fehérjének. "
...
...
Lazebnik következtetése elég lesújtó volt: ott és akkor esélye sem lett volna a biológusnak megfejteni, hogy valójában miként is működik egy egyszerű táskarádió-szerkezetű jelátviteli útvonal.
...
"Ennek ellenére Jonas és Kording következtetése hasonló kicsengésű, mint másfél évtizede Lazbeniké volt: mindent bevetve sem lennénk képesek megérteni a CPU működését a jelenlegi technológiákkal. Pontos kapcsolati rajzot készíthetnénk (melyik transzisztor, melyik másikkal kapcsolódik), sok mindent tudnánk végül arról, hogy ki kivel tüzel egyszerre, de a mikrochip működésének alapvető logikáját aligha tudnánk magunkévá tenni. És pont ez az egyik ok, ami miatt (is) sokan szkeptikusak a Human Brain Projecttel kapcsolatban."

sciencemeetup.444.hu/2016/08/14/kerdeses-hogy-mai-kutatasi-modszereinkkel-megerthetjuk-e-az-agy-mukodeset

2023....?
Túlzott elvárások!
Mire megyünk azzal ha "mindent tudni fogunk"?
Talán eszünbe jut.....nem tönkre tenni egymást és a környezetünket.

steery 2019.05.30. 11:54:23

Az Anon című sci-fiben (még nincs szinkronizálva) egy olyan társadalmat mutatnak be, ahol mindenki fejében van egy nanoszámítógép, ami állandóan online és az ember által érzékelt élményeket rögzíti (valahol egy szerveren). A látott, hallott, szagolt, stb. élmények így bármikor visszanézhetők, újra lejátszhatók, lassítva, kinagyítva megnézhetők a részletek. És az emlékek megoszthatók másokkal, de nem szerkeszthetők és nem törölhetők. Ez lényegesen pontosabbá teszi a tanúvallomásokat, a rendőri nyomozást (mert a zsaruk persze hozzáférnek bárki emléktárához), így elvileg nincs bűnözés. Gyakorlatilag viszont van, mert a csibészek kitalálták, hogyan hekkeljék meg a rendszert és így, kvázi láthatatlanul a kollektív nagy testvér számára, bármilyen bűncselekményt simán elkövethetnek és a saját emlékeiket törölhetik, szerkeszthetik, a mások emlékeit átírhatják, hogy úgy tűnjön, a kiszemelt balek volt a tettes. Plusz a szemmel látott világra a számítógép ráilleszt egy kiterjesztett valóság réteget is, azaz az utcán szembejövő embereket a rendszer valós időben azonosítja és a fejük fölött megjeleníti egy szövegbuborékban a nevüket, a velük kapcsolatos fontos tudnivalókat, amiket eltároltunk. Vagy a rendőrségi körözést: így mindenki látja az utcán menekülő tettest, mert "a feje fölé van írva" a körözvénye.

wega 2019.05.30. 14:49:36

@csakférfi:
Elolvastam a linkelt cikket és a végén figyelemre méltó konklúzió olvasható:
" A Harvard Business Review-ban pár hete jelent meg egy cikk, aminek pont az a lényegi mondanivalója, hogy a programozók és mérnökök a biológusok mentalitását használva kellene teszteljék alkotásaikat, hogy hamarabb felismerjék/megértsék, hogyan romolhatnak el a dolgok azok működése közben, és ezekre előre felkészülve sokkal robusztusabb rendszerek készülhetnének."
(Valahol itt van az a bizonyos és szőrös csupaszív négylábú elhantolva.)

Egy kicsit nem úgy kellene gondolkodni, ahogy épp megszoktuk, mondhatjuk azt is, ahogy rászoktunk. Teljesen más arcát mutatja ugyanaz a "valóságos" világ.

Tapasztalati tény, hogy ilyenkor szoktak (lehet) FELFEDEZNI valamit.

És ha már a gondolkodásról van szó.
Azt tudja-e valaki, hogy azt hogyan csináljuk? Merthogy mi csináljuk, ugye elvárható lenne, hogy tapasztalni is tudjuk. De a helyzet az, hogy erre "helyből" nem vagyunk képesek, csak az eredményét (ti. gondolat) látjuk, a folyamatot nem.

Miért törődünk bele, hogy ezt nem tapasztalhatjuk? A tudósok miért nem kutatják ennek az okát, keresik a választ rá?
Megelégszenek azzal, ha CSAK gondolkodnak.

Egyet tudok érteni a "Túlzott elvárások!" kijelentéssel, bár más aspektusból is.
Rémisztő az a szakadék, ami -már csak a "hardver" vonatkozásában is- a MOS6502 processzor és az emberi agy bonyolultsága között van, és nehezítésként a "szoftver"-ről (lásd fenn) nem is akarunk tudomást venni.
Így valóban elég nagy kihívásnak tűnik a dolog.
süti beállítások módosítása
A PPKE JÁK HALLGATÓI LAPJÁNAK BLOGJA