Másodfok

Nincs menekvés az oknyomozó újságíróknak

Péller András

2019. május 08. - Másodfok

Bár az újságírói szakma hatalmas változásokon ment keresztül az elmúlt évtizedekben, azt még mindig el lehet mondani, hogy ennek a sokszor könnyűnek és nyugodtnak tűnő hivatásnak a gyakorlása sem fenékig tejfel. Erre jó példa Mexikó, hiszen a közép-amerikai országban nem életbiztosítás újságírónak lenni. Az elmúlt 6 évben több mint 35 zsurnalisztát öltek meg a tequila hazájában. Mexikóhoz hasonló veszélyzónának tekinthető Mianmar, ahol hosszú időre rács mögé kerülhet az, aki rossz helyen szaglászik. A Reuters hírügynökség két munkatársa ezt a saját bőrén tapasztalta meg, amikor egy oknyomozásuk miatt hét év börtönre ítélte őket a ranguni bíróság 2017-ben. A vád államtitkok megszerzése volt.

free_the_journalist.jpg

A Pulitzer-díjas Wa Lone és kollégája, Kyaw Soe Oo oknyomozó újságírókként a rohingja kisebbség elleni atrocitások után kutakodtak. Egész pontosan tíz rohingja férfi és fiú meggyilkolása ügyében folytattak nyomozást az észak-mianmari Arakán államban. Az ügy háttere az a fegyveres konfliktus volt a térségben, ami miatt 2017 augusztusában majdnem 700 ezer rohingjának kellett elmenekülnie otthonaikból, amikor a mianmari haderő támadást intézett ellenük. Az Egyesült Nemzetek „az etnikai tisztogatás iskolapéldájának” nevezte az eseményeket. A mianmari katonai erő nyilatkozata szerint két haderő közötti összecsapásokról volt szó, a civil lakosság pedig nem volt célpont. Fontos látni, hogy a többnyire buddhista Mianmaron belül a rohingja közösség az ország legnagyobb muszlim népcsoportja, központjuk pedig az érintett Arakán állam. A rohingja menekültek a szomszédos Bangladesben kerestek menedéket.

Az egyértelműen látszik, hogy a helyzet igen bonyolult és az elítélt újságírók bátorságának bizonyítéka, hogy bele mertek nyúlni ebbe a „darázsfészekbe”. Állításuk szerint csapdába csalták őket a nyomozásuk során. Az ügy felgöngyölítéséhez a helyi rendőrségtől igényeltek és kaptak hivatalos iratokat. Utólag tudták meg, hogy ezek a dokumentumok államtitoknak lettek minősítve. Állítólag az iratok között voltak olyan feljegyzések, amik a hadsereg rohingja lázadók elleni hadműveleteiről szóltak. A két oknyomozó újságíró elfogása azért is gyanús, mivel közvetlenül azután, hogy a rendőrségtől átvették a dokumentumokat, egy rajtaütés során őrizetbe vették őket.

Wa Lone és Kyaw Soe Oo egyszer már fellebbezett a több éves börtönbüntetésük ellen, azonban a ranguni fellebbviteli bíróság ezt elutasította. Fellebbezésüket ezután a mianmari legfelsőbb bírósághoz is benyújtották, de ez a próbálkozás sem járt sikerrel. A bíróság tagja, Soe Naing nyilatkozata szerint a két zsurnalisztának le kell ülnie a kiszabott hét éves büntetést. Érdekesség, hogy Mianmar elnöke, Vin Mjin a délkelet-ázsiai ország hagyományos újévi ünnepsége alkalmából 9500 fogoly szabadon bocsátását rendelte el, azonban a Reuters munkatársai nincsenek az amnesztiát kapottak között. Az országban a buddhista naptárat használják, annak is a burmai szabályait, ami azt jelenti, hogy Mianmarban az újévet a Gergely-naptár szerinti április 17-én ünneplik.

A londoni székhelyű Reuters a világ egyik legnagyobb hírügynöksége. Fő profilja szerint a médiát látja el hírekkel. Az ügynökséget a 19. század közepén alapította Julies Reuter német üzletember. 

Ne maradj le hasonló tartalmakról,
kövess minket Facebook-on!

A bejegyzés trackback címe:

https://masodfok.blog.hu/api/trackback/id/tr5214801382

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szepipiktor 2019.05.09. 16:33:14

Mondjuk jó lett volna megtudni, hogy mi a lényeg?
A példák távoli, extrém történetek (mindig volt ilyen a történelemben, tehát valami igazolás llennének a példák?).
És abban az országban, ahol nyoma sincs a hiteles újságírásnak, az oknyomozónak meg végképp semmi - hiszen nálunk alap apolitkia oldalak seggének fényesrenyalása, azok kiszolgálása és a kollaboráció -, tehát ez is a kérdésemet generálja.
Valami statisztikai alapszámok kelllenének, az újságírók száma és a lehallgattatottak aránya.
Mert mondjuk 1 millió újságíróból még 100 galád módon korlátozott sem jelenti az oknyomóz újságírók végét...
Csak ha ezt valami helyi aktualitáshoz szeretnénk felhasználni.
süti beállítások módosítása
A PPKE JÁK HALLGATÓI LAPJÁNAK BLOGJA