Április 10-12. között 18 év eltelte után egyetemünk lesz a XXXIV. OTDK Állam- és Jogtudományi Szekció házigazdája, ahová az ország különböző jogi karairól érkeznek hallgatók és oktatók. E jeles alkalomból készült ez az interjú Kurunczi Gábor és Varga Ádám kari TDK titkár helyettesekkel.
Nagyon sokan vagyunk, akik szeretnének minél értékesebb munkaerőként kikerülni az egyetemről, ami nem csak a diplománk jegyétől függ, hanem hogy mennyi pluszt teszünk le az asztalra tanulmányaink során.Önök hogyan értékelik, mi mindent adhat a hallgatónak egy TDK/OTDK versenyen való szereplés?
Kurunczi Gábor: Véleményem szerint rengeteget. Egy TDK dolgozat elkészítése egyfelől felkészíti az embert arra, hogy hogyan kell kutatni, hogyan kell elmélyülten egy témát feldolgozni, és egy alapos mindenre kiterjedő munkát elkészíteni. Bármilyen területen is helyezkedik el egy végzett jogász, munkájának jelentős részét teszi majd ki az ilyen jellegű kutatómunka. Emellett egy sikeres OTDK szereplés minden területen előnyt jelent. Akár ügyész, akár bíró, akár ügyvéd akar lenni valaki, vagy épp a közigazgatásban kíván elhelyezkedni, plusz pontot fog jelenteni az OTDK szereplés a pályázata során, és ez különösen igaz egy OTDK-n elért helyezésre.Varga Ádám: A jogászi hivatás lényege, hogy érvelünk és az álláspontunkat ütköztetjük másokkal. Ki kell állnunk az igazunkért, de egyúttal tanulnunk is kell a jobbító szándékú kritikákból. A TDK erre is kiválóan készíti fel a hallgatókat.
Mik a tapasztalatok, egy TDK dolgozat elkészítése mennyiben segíti az oktató - hallgató közti kapcsolat kiépítését?
KG: Tapasztalataink szerint nagymértékben hozzájárul a kollegiális kapcsolat kiépítéséhez. Emellett az oktató számára segítséget nyújt ahhoz is, hogy a tehetséges hallgatókat felkutatása, akik később a szakmában is kamatoztathatják az így szerzett tapasztalataikat.
VÁ: Sokszor van olyan érzésem az egyetemi munka során, hogy a hallgatók tartanak az oktatóktól. Sokan úgy érzik, hogy még a véleményük megfogalmazásához is engedélyt kell kérniük. Pedig az egyetem nem erről szól. Mi itt mind kollégák vagyunk, egyetlen közösség tagjai, egymás tevékenységéből épülünk. Az oktató is ember, ráadásul olyan ember, akit az inspirál, ha tehetséges hallgatókat segíthet elindulni a jogászi hivatás rögös útján. A TDK nagyon sokat segít abban, hogy ezeket az előítéleteket letörjük. Mindig öröm megélni, ahogy közösségé kovácsolódnak a diákkörben tevékenykedő hallgatók. Még jobb érzés, amikor rájönnek, hogy az oktatónak sincs mindig feltétlenül igaza, amikor megértik, hogy nekik nem parancsokat kell végrehajtaniuk, hanem párbeszédet folytatni egymással.
Az oktató – hallgató közti kapcsolat mellett hogyan építi az OTDK az egyetemek közötti kapcsolatot? Milyen hosszútávú lehetőségeket nyújt?
KG: Azon hallgatók, akik részt vesznek egy OTDK-n nem csak versengenek más egyetemek hallgatóival, hanem a tagozati üléseken, és a kísérőprogramokon kapcsolatokat is építhetnek leendő kollégáikkal. Fontos, hogy ne vetélytársat, hanem kollégákat lássunk egymásban, akik segíteni tudják egymást. Erre aztán a későbbiekben is lehet alapozni.
VÁ: Sajnos viszonylag kevés olyan alkalom van, ahol a különböző egyetemek hallgatói egymással is kapcsolatba kerülnek. Az OTDK viszont ennek nagyon jó terepe. Aki nem volt még OTDK-n, valószínűleg el sem tudja képzelni, hogy mennyire jó hangulatban szoktak telni a közösségi rendezvények. A verseny előtt sokszor a vetélytársat látják egymásban a hallgatók, aztán a találkozáskor már sokkal inkább a sorstársat, ami nagyon nem ugyanaz. Nagyon jó kollegiális, sokszor baráti kapcsolatok születnek ezekből a találkozásokból.
Senki sem kételkedik abban, hogy egy ilyen volumenű verseny szervezése milyen nagy feladat. Volt-e olyan része a szervezésnek, ami kihívás elé állította a szervezőket?
KG: Az OTDK megszervezése komoly csapatmunkát igényel. Mindenkinek maximálisan ki kell vennie benne a részét. Meg kell találni, hogy mely feladatért ki lesz a felelős. Csak intenzív kommunikációval, és szorosan együttműködve lehet megszervezni egy ilyen volumenű rendezvényt. Természetesen több kihívással is találkoztunk, a szervezés során, de együtt mindenre meg tudtuk találni a megfelelő megoldást.
VÁ: Sokszor van esténként hazaérve az az érzésem, hogy ma már újabb feladat, újabb kihívás nem lesz. Aztán elkövetem azt a hibát, hogy megnézem az e-mailjeimet… Mindig van valami új, valami váratlan. Ahogy közeleg a verseny, úgy ezek szaporodnak és olyan apróságok is előjönnek, amire pár héttel korábban nem is gondoltunk volna. Az ügyvezető elnök és a titkár (a mi esetünkben titkárok) személye jobban előtérben van ugyan a szervezés során, de valójában egy 8-10 fős operatív szervezői csapat viszi a hátán az előkészületeket, ahol mindenkinek megvan a maga szerepe. Nagyon jó kollégákkal dolgozunk együtt, ahol mindenki nagyon ért a saját feladatához. Egy ilyen remek csapatban pedig nem nehéz minden kihívásra megoldást találni. Hajt minket az a vágy, hogy a Pázmány jó vendéglátó szeretne lenni. 18 évente kerül sorra rendezőként egy egyetemi kar, ezért nagyon nagy felelősség ezt a rendezvényt megvalósítani. Azt szeretnénk, ha ez a pár nap a tudomány ünnepe lenne és ezért mindent meg is teszünk.
Tudjuk nagyon jól, hogy számos kiváló TDK dolgozatot adtak elő karunk hallgatói és nagyon nehéz lehetett eldönteni, hogy melyik jogágból kik és hányan juthatnak ki az országos fordulóra. Mely tagozatban képviselteti magát a legnagyobb számban az egyetemünk?
KG: A közjogi (alkotmányjog és közigazgatási jog) témák, illetve a polgári jog, valamint a büntetőjog tradicionálisan népszerű terület egyetemünkön a TDK dolgozatot írók körében, és ezeken a területeken szoktuk a legjobb eredményeket is elérni. Jelenleg hat alkotmányjogi és hat polgárijogi dolgozatot neveztünk, emellett öt büntetőjogi dolgozatot is indítottunk. De ebben az évben a pénzügyjogi terület is népszerű volt a hallgatóink körében.
VÁ: Ehhez azt kell látni, hogy azok a témák, amelyeket sok féléven keresztül és részletesen hallgatnak az egyetemisták, arányaiban óhatatlanul több versenyzőt vonzanak (más egyetemekről is).
Vannak-e esetleg olyan tagozatok, amelyekben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem minden alkalommal eredményesen szerepel az OTDK-n?
KG: Szerencsére azt mondhatom, hogy igen. Ilyen pl. az alkotmányjogi, közigazgatási jog, polgári jog, vagy épp a jog- és állambölcselet.
VÁ: Az igazán nagy dolog az, hogy szinte minden témában tudunk jó versenyzőt küldeni az OTDK-ra. Ráadásul tradicionálisan erősek vagyunk például a korábban említettek mellett versenyjogból, jog- és állambölcseletből, médiajogból, polgári eljárásjogból is.
Az elmúlt évek tapasztalataiból, mennyire jellemző, hogy egy TDK/OTDK-n már részt vett diák újra elindul a versenyen?
KG: Erre azt a jogászi választ tudom adni, hogy „attól függ”. Sokszor előfordul, hogy egy hallgató már másod-, vagy harmadéves korában elkötelezett lesz a TDK iránt, így a tanulmányai alatt akár két OTDK-n is el tud indulni. Tapasztalataink szerint, akit egyszer magába szippant az OTDK világa, hangulata, az szeretne ebben minél többször részt venni. Sok olyan hallgatóval is találkozni, aki először opponensként vesz részt egy OTDK-n, és két év múlva már versenyzőként méretteti meg magát. Azon hallgatók, akik azonban csak negyed- vagy ötödévesen (pl. a diplomamunka elkészítése során) kerülnek kapcsolatban a TDK-val csak egy OTDK-n tudnak szerepelni.
VÁ: Idén még fordított helyzet is előfordul: van olyan hallgatónk, aki most újabb dolgozat megírására nem vállalkozott, de opponensként ezúttal is velünk tart a versenyre.
Végezetül arra lennék kíváncsi, hogy mire számítanak, milyen eredményeket ér el az egyetem?
KG: Nem szeretnék jóslatokba bocsátkozni, de remélem, hogy a pázmányos hagyományokat követve idén is sok jó eredményt tudnak elérni hallgatóink az OTDK-n, már csak azért is, mert a „hazai pálya” remélhetőleg „doppingolni” fogja őket.
VÁ: Én sem szeretnék jóslásokba bocsátkozni, bár titkos favoritjaim vannak. Nehéz is lenne egyébként jósolni, mert rossz dolgozatot nem küldenek a karok az OTDK-ra, tehát erős és még erősebb dolgozatok közül lehet választani. Éppen ez az izgalmas benne. A lényeg, hogy mindenki hozza ki magából a maximumot.
Köszönjük az interjút!
