Idén, 2018-ban kiemelt figyelmet kap az első világháború szerte a világon, tekintettel annak száz évvel ezelőtti befejeződésére. Nemrégiben mutatták be Nagy-Britanniában az Oscar-díjas filmrendező, Peter Jackson They Shall Not Grow Old című filmjét, amely a lövészárkok mindennapjait, az egyszerű katonák harctéri életét jeleníti meg a mozivásznon – színesben. A „történelem alulnézetből” szemléletmód nem újdonság, hazai berkekben is népszerű, jól mutatja ezt az ismert történész, Romsics Ignác Magyarország története című könyve. A karácsony közeledtével idézzük most fel azt a 104 esztendővel ezelőtti napot, amely jól példázza, mit is jelent embernek lenni az embertelenségbe
1914. december 25-én olyasmi történt a nyugati fronton, amit az ember álmában sem gondolna: az ellenséges katonák egy napra fegyverszünetet kötöttek, s a lövészárkok közötti senki földjén karácsonyi dalokat énekeltek és ajándékokkal kedveskedtek egymásnak. C. H. Brazier, aki a britek oldalán mint lövész szolgált ekkor, utólag így emlékezett vissza a történtekre: „Az ellenséges lövészárokban lévő német katonák egyszer csak kiáltozni kezdtek: Cigarettát! Pudingot! Boldog karácsonyt!” Nem csoda, hogy társai kétkedve fogadták e kedves szavakat, elvégre könnyen csapdát is jelenthettek volna. Kilopakodtak a lövészárokból, s igyekeztek megközelíteni a német katonákat. Amikor aztán közelebb értek hozzájuk, igencsak meglepődtek: ellenségeik csupán borral és szivarokkal voltak „felfegyverkezve”.
Brit és német katonák közös karácsonyozása
Bruce Bairnsfather angol humorista és karikaturista, aki szintén ott volt azon a bizonyos napon, így emlékezett vissza: „Semmiért sem hagytam volna ki ezt az egyedülálló és furcsa karácsonyt (…). Kiszúrtam magamnak egy német tisztet, azt hiszem, hadnagy lehetett, és közöltem vele, hogy meg akarom szerezni a gombjait (…). Kivittem a drótvágómat, és pár gyors nyisszantással levágtam néhányat belőlük, és eltettem a táskámba. Cserében otthagytam neki kettőt az enyémek közül (…). Az utolsó, amit láttam, az volt, hogy az egyik géppuskásunk, aki civilben amatőr fodrász volt, az egyik könnyen kezelhető német természetellenesen hosszú haját vágta…”
Különös, hogy december elején még semmi jel nem mutatott arra, hogy a karácsonyi időszak más lesz majd, mint a háború többi napja. XV. Benedek pápa fegyverszüneti felhívását a hadban álló államok vezetői egyöntetűen utasították el. S noha minden bizonnyal azokban az egyszerű katonákban volt a legnagyobb igény az emberi hangvételre és jóindulatra, akiket nem részegített meg a hatalom mámora, egyes frontszakaszokon ők is kénytelenek voltak engedelmeskedni elöljáróik utasításainak, s saját lövészárkukban tölteni a karácsonyt. Míg tehát egyes helyeken futballmérkőzést játszottak és ajándékokat cseréltek egymással a katonák, máshol ugyanúgy öldökléssel teltek el ezek az ünnepi napok.
Ellenséges katonák futballmérkőzése a fronton
Az első világháború történetének egyik legérdekesebb és legizgalmasabb eseménye tehát a karácsonyhoz kötődik. Aki az írásos visszaemlékezéseket mozivászonra vivő rendezők alkotásaira kíváncsi, nagy örömét lelheti például a 2005-ben bemutatott Fegyverszünet karácsonyra című alkotásban, amely valósághűen ábrázolja ezt az igazán emberi napot.
