ÁDÁM FLÓRA JULIANNA

Ezzel a kérdéssel indult útjának a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium keretei között szervezett szimpózium, melyet Egyetemünk dísztermében tartottak meg.

„Tehetséges az, aki hajlandó tervezni”- ezt fogalmazta meg saját fő gondolataként a szakkollégium rektora, Feledy Botond megnyitó beszédében. Ebben arra hívta fel a figyelmet, hogy számolnia kell a mai fiatalságnak azzal, hogy olyan munkakört fognak majd betölteni 5-10 év múlva, ami jelenleg még nem is létezik, illetve, hogy nagy valószínűséggel életünk során több feladatkörben is fogunk dolgozni.

Ezt az utolsó gondolatot ragadta meg az első előadó, Mérő László matematikus-pszichológus is. Konvertálható tudás kell! – szólította fel a hallgatóságot, mert – ahogyan ő fogalmazott – nem csak Átlagisztánban, hanem Extremisztánban is élünk. Míg az első előre jelezhető, kiszámítható működéssel rendelkezik, és benne hasznos tudás a szabálykövetés, addig a másodikban a fantázia az úr, a történelem hirtelen ugrásokkal halad. Mit tegyen az okos ember? Átlagisztánban készítsen technikát, hiszen jó előre tudja a jövőt tervezni, Extremisztánban pedig lássa be, hogy a tervezhető jövő nem lehetséges, mégis alkalmazkodjon hozzá – rendelkezzen bármikor, bármire konvertálható tudással. Legyen makett és modell – nézzen ki ugyanúgy, mint egy igazi miközben valójában nem úgy működik és fordítva. Maga a szaktudás pedig fellelhető az interneten, de az okos ember képes eldönteni, hogy érvényes-e rá!

Nem tudjuk tehát, hogy milyen lesz a jövő, de rajtunk is múlik, hogy hogyan fog alakulni!

A következő előadó Nagy Borbála volt, aki szociológusként a nők karriervágyára és ezzel kapcsolatban a gyermekvállalásra helyezte a hangsúlyt. Kiemelte, hogy a mai posztindusztriális társadalomban az önmegvalósítás egyre lényegesebb, ezzel együtt az egyén vált a társadalom középpontjává. Maga a női nem ebből kifolyólag hivatást kíván választani magának, belép a férfiak területére – fordítva viszont mindez nem történik meg. Ráadásul a nők körében ez a gyermekvállalási kedvet nem szünteti meg – ez viszont patthelyzethez vezet.  Nagy Borbála ezen kívül beszélt még az önbeteljesítő sztereotípiák veszélyéről – ami lényegében azt jelenti, hogy ha úgy íratunk meg egy matematika tesztet, hogy előtte azt mondjuk: „a nők kevésbé értenek a matematikához”, akkor ők valóban sokkal rosszabbul fognak teljesíteni, mintha ezt nem mondtuk volna.

A meghívottak sorában a következő előadó Lackfi János költő volt, aki az elhivatottság kapcsán azt emelte ki, hogy az csak babona, hogy költőnek születni kell, igenis szükséges a tanulás hozzá.

Ezt követően egy kerekasztal-beszélgetés zajlott le, melynek meghívott vendégei Jókai Anna Kossuth-díjas író, Kukorelli István alkotmányjogász, Szabó István református püspök és Kürti Sándor Széchenyi-díjas vállalkozó voltak. Néhány főbb gondolatot emelnék ki az elhangzottakból:

-Tedd, mert meg tudod tenni!

-A hivatás nem egyenlő az életfeladattal. A második minden embernek van, az elsőt pedig Istentől kapjuk és dúsítva kell visszaadni neki.

-A talentumot jó irányba kell felhasználni.

-A vezetőkből van hiány, akik tudják, hogy hogyan kell vezetni.

- Higgy valamiben nagyon, és akkor tudod megcsinálni!

A soron következő négy előadó Győrffy Dóra magasugró bajnok, egyetemi docens, Schäffer Erzsébet Pulitzer-díjas újságíró, Csókay András orvos, író és Hankiss Elemér Széchényi-díjas szociológus voltak. Ezt követően pedig egy workshop keretében lehetőség nyílt beszélgetni is az előadókkal, majd záró kerekasztallal és bankettel végződött a konferencia.

Számos értékes gondolattal és megfontolandó tanáccsal távozhattak a látogatók, melyek talán segítségül szolgálhatnak jövőjük megtervezésekor.