KARCZUB ESZTER
2014. március 14-én délután került sor a Hallgatói Önkormányzat által szervezett, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hőseinek tiszteletére rendezett ünnepi megemlékezésre a Károlyi-palota kertjében lévő Petőfi- szobornál.
A Petőfi Irodalmi Múzeum épületéhez tartozó kertben az ünneplők igazi tavaszias időben, napsütésben élvezhették a rendezvényt, melyet karunk hallgatóinak gyermekei, illetve testvérei nyitottak meg Petőfi Sándor Nemzeti dal c. versével. Az öt fiú - Joó Ferenc, Battaglia Christian, Petrik Lőrinc, Alessio Oscar Marangon, Matteo Giorgio Marangon – szavalása után közösen elénekeltük a Himnuszt, majd hallgatótársunk, Eperjes Borbála előadásában hallhattunk népdalokat.
Az ünnepség szónoka ismét Dr. Horváth Attila volt, aki beszédének elején elmondta, hogy ebben a közösségben valóban jó ünnepelni, utalva a tavalyi hóviharba fulladt megemlékezésre, ahol a rendkívüli hideg dacára is kitartottak a Pázmányosok. A Tanár Úr előadásban - a szokásos március 15-i ünnepségekkel ellentétben – nem a szabadságharc eseményeiről, hanem arról beszélt, hogy milyen egységbe is tud fonódni a magyar nemzet, ha akar. Hiszen az Európában zajló forradalom hullámait utoljára nálunk sikerült leverni, mi tartottunk ki a legtovább. Március 15-e olyan esemény volt, ami a leginkább széthúzás nélkül kovácsolta össze a nemzetet, olyan egységet teremtve, ami csak ritkán fordult elő történelmünk során. Ebben a hihetetlen összefogásban pedig megmutattuk, hogy fel tudjuk állítani az első független felelős magyar minisztériumot, hogy tudunk önálló bankjegyet kibocsátani és, hogy meg tudjuk szervezni a magyar honvédséget. Éppen e miatt az erő miatt volt március 15-e egy olyan ünnep, melytől mindig is tartottak az önkényuralom idején, s melyről még a szocializmusban sem lehetett nyilvánosan megemlékezni.
Dr. Horváth Attila felemelő szavai után Czinege Kristóf Zsolt és Németi R. Máté a Petőfi- szobornál elhelyezték a Hallgatói Önkormányzat koszorúját. Ezután Kurucz Ádám hallgatótársunk előadásában hallgattuk meg Vörösmarty Mihály Szózatát, a rendezvény lezárásaként pedig közösen is elénekeltük e művet.
Habár 166 év telt el azóta, hogy Petőfi a szíve fölé tűzte a Szendrey Júlia által készített nemzetiszínű kokárdát, a márciusi ifjak és hősök emléke mára cseppet sem halványult.
