TAKÁCS MARTINA
Idén novemberben ismét izgalmas rendezvénynek adott otthont a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara, mely a „A gazdaságpolitika mágikus négyszöge” címmel került megrendezésre a Heller Farkas Közgazdaságtudományi Intézet szervezésében. A gazdaságpolitika számos célt tűz maga elé, de bizonyos, hogy egyszerre valamennyit aligha tudja megvalósítani. A demokráciákban a különböző kormányprogramok abban térnek el egymástól, hogy a mágikus négyszög melyik elemét preferálják, melyik problémát tekintik „az első számú közellenségnek”. Az ellene vívott küzdelemben azonban rendszerint a többi cél sérül, s ez ismét módot ad a politikai erőknek a programok újrafogalmazására. A konferencián előadóként, nem csupán egyetemünk kiváló kutatói, de számos e témával foglalkozó ismert szakember is megjelent.
Az első szekció előadói elsősorban gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkoztak, míg a második szekcióban kifejezetten a felsőoktatáshoz kapcsolódó stratégiai kérdéseket vitatták meg.
A konferenciát Dr. Schanda Balázs dékán úr nyitotta meg, majd Dr. Katona Klára docens asszony ismertette a programot, köszöntötte az érdeklődőket és az előadókat. Beszédében kiemelte az ehhez hasonló kutatói fórumok szerepét, mely teret ad vitáknak és inspirálják az adott terület iránt érdeklődőket.
Az első előadó Botos Katalin, „A mágikus négyszög mostohagyereke: a fizetési mérleg” című előadásában a jelenlegi gazdaságpolitika problémáinak eredetét próbálta feltárni, a korábbi gazdaságpolitikai irányzatok hiányosságain keresztül. Őt Dr. Lentner Csaba követte, aki a 2007-2008-as gazdasági válság összefüggéseit, okait elemezte nemzetközi, majd hazai viszonylatokban; illetve a neoliberális gazdaságpolitika hiányosságait mutatta be, különös tekintettel a Magyarországon alkalmazott gyakorlatra. A következő előadó, Dr. Asztalos László György volt, aki egy nagyon különleges előadással készült. Ritka alkalmak egyike volt ez a konferencia, ahol nyilvánosság előtt mutatta be a devizahitel-válság felelőseit. Kezdve az 1991. évi VI. Alkotmánybírósági határozattól, a különböző politikai pártok által hozott felelőtlen stratégiákon keresztül egészen napjainkig.
A második szekció a magyar felsőoktatás stratégiai kérdéseivel foglalkozott. Felvezetőjében Dr. Schlett András rámutatott, hogy a magyar diplomások társadalma sokszor rendeződött át az elmúlt évszázad folyamán, de a mai globalizált viszonyok között Széchenyi örök érvényű kijelentése „Egy nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlik.” is új akusztikát kap: nem biztos, hogy kell ennyi diplomás, de ennyi fölösleges értelmiségi parlagon hevertetése életveszélyesen fenyegeti a jövőt! Egy biztos: a diplomások között ma már a képzési hely rangja is szelektál, hiszen más egy diplomagyárban ellébecolni a tanulás éveit és más egy rangos helyen teljesíteni. Ezután Dr. Kőrösi István következett „Szűkös vagy bőséges-e a humán tőke? Az emberi erőforrás mennyisége, minősége és fejlődési kilátásai az EU-ban és Magyarországon” című előadásával, melyben arra próbált rámutatni, hogy Magyarországon az oktatás mennyiségi kiterjesztése nincs arányban a minőségi változással annak ellenére, hogy aránylag magas Magyarországon a K+F ráfordítások aránya, de ebből nem feltétlenül Magyarország profitál. Ésszerű növekedésre lenne szükség, s a munkaerőpiac megváltoztatásához pedig hosszabb időintervallumban kell gondolkoznunk.
A konferencia két záró előadása a diplomás pályakövetés kulcskérdéseit járta körül. Kabai Imre és Kenéz Anikó „Felsőoktatás és munkaerőpiac. Párbeszéd a kompetenciák nyelvén: a ZSKF diplomás pályakövetésének jellegzetességei” című előadásukban abból indultak ki, hogy a munkaerőpiac és a felsőoktatás elszakad egymástól, miközben együtt kéne mozogniuk. Paradigmaváltásra van szükség, Európában a pályakövetés elsősorban adminisztratív adatokra épít, és aránylag alacsony a kérdőívek, interjúk alapján szerzett információ aránya, továbbá a rendelkezésre álló anyagok elemzése és ezek kommunikációja a diákok felé gyakran hiányos. Magyarországon Kabai Imre alakította ki a Diplomás Pályakövetés rendszerét, melynek célja, hogy megteremtse a párbeszédet a munkaerőpiac és a felsőoktatás között, így a különböző kompetenciák fejlesztése a munkavilág elvárásaihoz alkalmazkodhat.
A konferencia utolsó előadója Papszt Miklós volt, aki a PPKE Diplomás Pályakövető rendszer szakmai vezetője. Az egyetemen működő Diplomás Pályakövető rendszer módszere, hogy egyszerre szólítja meg az elsőéves diákokat, a frissen végzetteket és az öreg diákokat, mindemellett a vizsgált hallgatói motiváció által további adatokat, információkat is gyűjt, hogy így kapjon teljes képet a fiatalok kezdeti elképzeléseiről, majd későbbiekben szerzett tapasztalatiról és ezeknek alakulásáról. Továbbá a DPR fontosnak tartja, hogy az egyetemi tanulmányok során szerzett ismeretek nem csupán a munkaerőpiacon való sikeres érvényesülés szempontjából jelentősek, de fontos, hogy különböző hasznos kompetenciákra is szert tegyenek a diákok, így értékes, érdekes, gondolkodó embereket képezzen az egyetem.
