Meg kell hagyni, abból csak egy volt, de idén rendezték meg a II. Budavári Sörfesztivált. A sör ünnepének helyszíne gyönyörű, ámde szerény nézőpontom szerint nem fogyasztanék ipari mennyiségben folyékony kenyeret a Világörökséghez történelmi tradíciókkal is kötődő várnegyedben. 

Sokan kifogásolják, hogy az itt rendezésre kerülő fesztiválok a külföldiek részére jönnek létre. Ami többnyire igaznak is mondható, mivel napközben a programfelhozatal igen gyér, viszont a múzeumokba vágyó külföldinek meg úgy is mindegy, hogy egy belépővel többet fizet, csak azért, hogy megközelítse a tárlat bejáratát. Ekkor picit előtört belőlem a Zimmer Feri életérzés, és elégedetten nyugtáztam, hogy még mindig élelmes a magyar.

Ha nem nappal szeretnénk gyönyörködni, hanem éjszaka egy jót fesztiválozni, akkor már egy teljesen más, életteli világ tárul elénk. A napijegy a fesztiválra nagyjából annyi, mint egy-egy jobb hírű zenekar koncertjére való belépő, de ehhez jár egy ingyen sör kupon is, amit csak a kijelölt helyen válthatunk be.

De akkor lássuk, hogyan működik a rendszer. Ahhoz, hogy ténylegesen sörözni térjünk be a várba, eléggé nagy tökével kell rendelkeznünk. Mivel a fesztivál készpénzmentes hely, így fizetni csak külön metapay fesztiválkártyával lehet. Sajnos a rendszernek több hibája is van. Mindenekelőtt semmilyen igazolást nem kapunk arról, hogy a kártyát 500 forint letét fejében használatba vesszük, ezzel párhuzamosan a szolgáltató sem kéri be a mi személyes adatunkat. Ennek következtében, ha a kártya elveszik, arról garantáltak minket az egyébként túlnyomórészt gimnazista adminisztrátorok, hogy nem kapjuk vissza a rajta lévő pénzt, illetve letiltani sem lehet, hiába van a birtokunkba az összes fizetést igazoló bizonylat, ami rendelkezik a kártya azonosítószámával is.

Miután feltöltötte az ember a fesztiválkártyáját, ami az esti órákban, már komoly sorban állás után lehetséges csak és már kezdi elhinni, hogy akár sört is ihat, a magyar élelmesség újabb vívmányával találkozunk. Mivel ez a fesztivál is a környezettudatosság jegyében működött, így sört csak a fesztiválkorsóból fogyaszthattunk, amit újabb 600 forint letét fejében vehettünk igénybe, természetesen ezt már csak fesztiválkártyával lehetett fizetni.

Megvan a korsó, megvan a kártya, sőt megvan az ingyen sör is, amit a belépőhöz kapott kis kártya felbontása után meghatározott helyen lehetett beváltani. Ennek a helymeghatározásnak a gondolata pozitív, mert így a kisebb márkákhoz is oda tudják irányítani az embert akaratlanul is. Bár számomra csalódás, amikor egy sörfesztiválon egy közismert almás cidert ( kvázi gyümölcsbort) kell innom.

A sör ünnepének legnagyobb támogatója két sörgyár, akiknek illetékes vezetőivel beszélgetve megtudtam, hogy nem éri meg rövidtávon a fesztivál, viszont abban reménykednek, hogy hosszabb távon sikerül Magyarországon is kiépíteni egyfajta sörkultúrát. A többi kisebb márka és főzde komoly áldozatokat kellett, hogy hozzon a megjelenésért. Csakúgy, mint az egyéb vendéglátó ipari szolgáltatásokkal helyt foglaló hot dogosnak vagy kürtöskalácsosnak.

A fesztivál fellépői között biztosan mindenki talált magának valót, mert képviseltette magát a magyar stand-up színe java, a régebbi idők populárisabb együtteseitől kezdve a mai kor alter zenekarjain át klasszikus zenészekig mindenki.

Összességében egy kiváló fesztiválról van szó, ami lehetővé teszi, hogy ismerkedjünk különleges sörökkel, de pénztárcánk általában józan állapotban fog tartani minket.

A képeket Mervai Márk készítette