„A hagyománynak megfelelően tiszteljük a szenteket, tiszteletben tartjuk hiteles ereklyéiket és képeiket is.” – mondja ki a II. Vatikáni Zsinat keretében megszületett Sacrosanctum Concilium konstitúció (a továbbiakban: SC) 111. pontja. De pontosan mik is azok az ereklyék, mitől lesznek hitelesek és mit kell érteni azalatt, hogy tiszteljük?
Szent Jobb
Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán
Az ereklyék nem imádandó tárgyak, hanem a hit megélésének eszközei, amelyek Isten jelenlétét és a szentek közbenjárását szimbolizálják. A tisztelet csupán relatív kultusz, az nem az ereklyéknek, mint tárgyaknak szól, hanem az adott szent személyében megnyilvánult szentségre irányul.
A katolikus egyházban az ereklyetisztelet a népi jámborság egyik megnyilvánulási formája, melynek egyetlen célja a szent liturgiára, a szent misztériumok megünneplésére való felkészülés lehet. A liturgia az a csúcspont, mely felé az Egyház tevékenysége irányul (SC 10), hiszen abban Krisztus mindig valóban jelen van. De ahogy Pál apostol is tanít minket, szüntelenül kell imádkoznunk (1Tesz 5,17), így ezek a népi vallásos gyakorlatok a liturgián kívül megélt keresztény élet szerves részeivé válhatnak, de azt sosem múlhatják felül vagy helyettesíthetik.
Ezek a népi vallásossági formák azonban olykor olyan elemekkel vegyülnek, amelyek nem felelnek meg a katolikus tanításnak, így fontos, hogy alkalmazkodjanak a liturgikus időkhöz, összhangban legyenek a liturgiával és megfeleljenek az egyház törvényeinek, előírásainak. Épp ezért szükséges a kellő pasztoráció, amely a hatályos egyházjogi szabályok mellett megfelelő támpontokat, kereteket ad a helyes gyakorlathoz.
A boldogok és a szentek ereklyéit egyedül az egyházi hatóság megfelelő tanúsítványa mellett lehet a hívek tiszteletére kiállítani. A tanúsítványhoz szükséges kánonjogi eljárást a Szenttéavatási Ügyek Dikasztériuma Le reliquie nella Chiesa: autenticità e conservazione (Ereklyék az Egyházban: hitelesítés és megőrzés) című 2017-ben született utasítása alapján kell lefolytatni. Ez az új szabályozás a 2007-es Sanctorum Mater instrukció függelékét helyettesítve lépett életbe, amely a szentté avatási ügyekben is követendő Divinus perfectionis magister c. apostoli konstitúció előírásait kívánja megvilágítani (a Normae Servandae in inquisitionibus ab Episcopis faciendis in Causis Sanctorum című utasítás mellet, amely gyakorlatilag az apostoli konstitúció végrehajtási utasítása volt a püspökök és munkatársaik számára).
Az utasítás három fő részből áll, illetve a bevezetőben található meg az ereklyék osztályozása. A boldog vagy a szent teste, annak nagyobb része vagy a hamvasztásból származó hamvainak egésze tekinthető szignifikáns ereklyének, míg a kevésbé szignifikánsak a test kisebb részei, a boldog, illetve szent használati tárgyai, amelyek az illető személlyel közvetlen kapcsolatba hozhatók. Az eljárás csak az arra jogosult püspök kérelmére, a dikasztérium engedélyével indítható meg, a helyi civil szabályokat szigorúan figyelembe véve.
A konkrét hitelesítési eljárás a második részben található, amely már egyházmegyei szinten történik. Az eljárásban részt vevő egyházi személyek mellett a püspöknek ki kell neveznie orvosszakértőket (pl. patológust), tanúkat, illetve a posztulátor – a boldoggá és szentté avatási eljárásoknak a megyéspüspök vagy illetékes elöljáró által kinevezett tisztviselője, aki a Szenttéavatási Ügyek Dikasztériuma által képzett szakember – is minden joggal részt vehet az eljárásban. Az egész folyamatnak a nyilvánosság bevonása nélkül kell történnie. Egy adott időpontban az eljárásban szereplő személyek összegyűlnek, ahol az ereklyét el kell helyezni egy asztalon. Az orvosszakértők megvizsgálják, azonosítják a maradványokat, majd készítenek egy jelentést. Ha szükséges a prezerváció, az is ebben a szakaszban történik. Végül a procedúra befejeztével az ereklyék új urnába kerülnek. A jegyző az egész folyamatot dokumentálja, illetve engedéllyel készülhetnek fényképek és videók is. Az utasítás tartalmazza még az ereklyék átvitelének, szétdarabolásának, tiszteletének, illetve az ereklyékhez történő zarándoklatok szabályait, fontos garanciális szabályokkal együtt.
Az Egyházi Törvénykönyv továbbá kimondja, hogy a „szent ereklyéket eladni tilos, kiemelkedő ereklyéket és olyanokat, melyek a nép részéről nagy tiszteletnek örvendenek, semmi módon nem lehet érvényesen elidegeníteni, sem végleges jelleggel máshová vinni az Apostoli Szentszék engedélye nélkül.” (1190. kán.)
A szentek ereklyéivel szemben megnyilvánuló népi jámborság kifejeződhet az ereklyék megcsókolásával, virágokkal, gyertyákkal való díszítésével, áldásosztással és körmenettel is (pl. Szent István-napi körmenet), amelyeket mindig méltósággal és őszinte hitbéli szándékkal kell végezni. A tárgyalt kánonjogi szabályok biztosítják az ereklyék biztonságát, megőrzését és garantálják a teológiailag is helyes tiszteletét.
