2022. 10. 01-én az Indonéz Arema FC és a rivális Persebaya futballcsapata mérkőzött meg egymással az Arema FC otthonában, a Kanjuruhan Stadionban. A hazai pályán több mint 20 éve veretlen csapat 0-2-es eredménye után az Arema szurkolóinak egy része ellepte a pályát, megtámadva a játékosokat és a rendőröket. A rohamrendőrség könnygázzal igyekezett véget vetni a lázongásoknak, ami viszont pánikot eredményezett a teljes stadionban és a szurkolók a kijárathoz siettek. A menekülés során 131 ember vesztette el az életét és 323 sebesült meg.
Nem először hallani olyat, hogy tömegrendezvényen emberek “taposták el egymást”, s így életüket vesztették. Legutoljára az amerikai rapper, Travis Scott houstoni koncertje kapott nagyobb sajtóvisszhangot, ahol ilyen körülmények között haltak meg tízen.
Az indonéz példában rengeteg - 131 ember halt meg. Ennek a mondatnak a súlya tovább növekszik figyelembe véve azt, hogy nem történt semmilyen ember által nem befolyásolható esemény. Nem omlottak le a stadion részei, nem volt természeti csapás, nincsen egyértelmű dolog, ami megmagyarázná miért kellett ennek a mérkőzésnek az elmúlt 50 év legtragikusabb sporteseményeként végződnie. Akkor mégis, hogy történhetett ez az egész? Hogyan alakul ki ez - és a többi ehhez hasonló helyzet? E kérdés megválaszolásához először a katasztrófák általános jellemzőivel kell tisztában lenni.
A katasztrófa a görög katastrephein (átfordulás) szóból ered, mai jelentése összességében olyan esemény, mely eredménye az emberi élet, természet, vagy anyagi értékek tömeges pusztulása. A hatályos törvényi rendelkezés (2011. évi CXVIII.), illetve az OMSZ értelmezése alapján megállapítható, hogy katasztrófa esetén, a kár megelőzése, elhárítása, kezelése sokkal nagyobb mértékű erőforrásokat igényel, mint amit a várható történések alapján felállítottak. A hangsúly tehát a meglepetésszerűségen van, azon, hogy egy megtervezett dolog átfordul (katastrephein) a váratlanba. De mi volt a bevezetőben leírt esetben a váratlan? A stadion látogatottsága nem haladta meg a létszámkorlátot, a rohamrendőrök pedig fel voltak készülve a pálya inváziójára, hiszen az Arema FC szurkológárdája, az „Aremania” az elmúlt 20 év során kellő hírnevet szerzett magának az országban a különböző sporteseményeken történő lázongásaival. A rendőrök intézkedései valóban kifogásolhatóak, hiszen a nemzetközi labdarúgó szövetség (FIFA) szabálykönyvének 19/B pontja alapján a könnygáz használata tiltott a stadionokban, a FIFA előírásainak követése azonban csak irányelvként vannak jelen az országok saját szervezésű ligáiban. A könnygáz nagy mértékben hozzájárult a pánikhoz, valamint a menekülés eszeveszettségéhez, de nem ez ölte meg az embereket. Emberek ölték meg egymást. Eltaposták, megfojtották, összenyomták egymást. Olyan emberek, akiknek nem állt szándékukban egymás bántalmazása (ezt igazolja az a tény is, hogy ezt a mérkőzést kizárólag hazai szurkolók látogathatták).
Hogy a korábban feltett kérdést megválaszoljuk, ami itt a kiszámíthatatlanságot okozta az nem volt más, mint az emberi természet. Amikor egy ehhez hasonló tömeges pánik alakul ki, akkor az emberek gondolkodása - mely egyébként számos tényezőt vesz figyelembe minden döntés meghozásakor – leszűkül, és csupán egy dolgot tart szem előtt: a túlélést. Az agy elér egy ún. „idegrendszeri korlátot” és vészhelyzet üzemmódba kapcsol, amikor csak az ösztönök működnek. Ezt a mentális helyzetet hozza létre a félelem, a bizonytalanság, amely mellé még az adott esetben társult a könnygáz okozta fizikai tünetek, a látás korlátozódása, az érzékek csökkenése. Az elsődleges mozgatórugója ilyenkor az ember minden cselekvésének a saját testi épségük megőrzése, figyelmet nem vetve a többiekre. Nem szabad az emberi természetet hibáztatni, gyakran elkerülhetetlenek ezek az esetek az adott létesítmény fizikai korlátai miatt, de tény, hogy ha képesek lennénk ilyen helyzetben is megőrizni a hidegvérünk, sokkal kevésbé lennének végzetesek ezek a helyzetek.
Fontos megemlíteni, hogy az adott esetben nem a pályát ellepő, és játékosokat kergető fanatikusok tették ki a halálesetek jelentős részét, hanem a nézőtérről a meccset néző, majd menekülő szurkolók. Tehát nem hoztak létre egy, kizárólag a futballmeccsekre jellemző tényezőt a huligánok, csupán egy váratlan helyzetet teremtettek, mire pánik lett a válasz. Ugyanezen a formula alapján alakulnak ki hasonló katasztrófák vallási rendezvényeken, koncerteken, vagy politikai kampányok során. Tehát a tömeg egy részét éri valamilyen információ, ami pánikot vált ki belőle, menekülésre készteti, ez pedig ugyanígy hat a tömeg egészére. Ha a tömegnek egyik része elkezd sietni egy adott irányba, akkor a többi részének is hasonló tempóval kell haladnia. Amennyiben ez nem történik meg - valamilyen fizikai akadály (pl. bezárt ajtó), vagy mert a csoport hátulja felgyorsít - az elől lévőket összenyomják. A nagymennyiségű emberi testek hihetetlen nyomást tudnak kifejteni, erről tesznek tanúbizonyságot az egyes stadionokban történő katasztrófák után a meghajlott vaskorlátok.
Amíg a tömegszervezés terén a tudomány fejlődése, valamint a fokozott biztonsági intézkedések hozzájárulnak eme rendezvények tragikus kimenetelének csökkenéséhez, a növekvő népesség, a sűrűn lakott városok és a tömegrendezvények iránti igény emelkedése folyamatosan növeli az ilyen balesetek számát. Az elmúlt 10 évben 85 ilyen tömegrendezvényen előforduló katasztrófa történt. A legsúlyosabb 2015-ben, a Mekkai Zarándoklaton, ahol több mint 2000 embert taposott el, illetve fojtott meg a tömeg.
Elnézve a számokat aggályos, hogy miért ennyire keveset foglalkoznak ezzel a témával. Olyan szinten alultanulmányozott, hogy a katasztrófáknak ezen típusára nincsen külön szó a magyar nyelvben, a sajtó legtöbbször csak általánosan tömegkatasztrófának hívja, vagy a “halálra taposták egymást” szerkezetet használja. Utóbbi megnevezés már csak azért is problémás, mert ezekben a helyzetekben a halál nem az ütés, illetve taposás miatt áll be, hanem mert olyan közel nyomódnak egymáshoz az emberek, hogy egyszerűen nincs hely a tüdőjüknek tágulni, s így nem jut elegendő oxigén a szervezetükbe (compressive asphyxia).
Tömegkatasztrófa Magyarországon
2011. január 15-én, a budapesti Nyugati téren lévő West Balkán szórakozóhelyen két 17 éves és egy 24 éves nő vesztette életét. Az 1500 fős létszámkorláttal rendelkező épületbe több, mint 3000 bulizni vágyó fiatalt engedtek be a katasztrófa éjszakáján. Ebben az esetben is a korábban leírt folyamat vezetett a tragédiához. A tolongó tömegben valaki késelést kiáltott, ami hatására a bent lévő emberek elkezdtek szaladni lefele a lépcsőn, ahol a ruhatárnál váró és belépni szándékozó tömeg állta útjukat. A két ellentétes irányba mozgó tömeg okozta az áldozatok fulladását. A pánik mellett itt is volt egyéb tényező, ami hatással lehetett a menekülés kegyetlenségére: kéjgázként ismert, dinitrogén-oxiddal teli palackokat találtak az épületben.
Elkerülése
A katasztrófa általános definícióját észben tartva, ennél a fajtájánál is az elsődleges feladat az, hogy megfelelően felmérjék az adott rendezvényben rejlő veszélyeket, hogy az alapján lehessen erőforrásokat felállítani a tragédia elkerülése, illetve annak mérséklése végett. Az adott helyszínt, a beléptetést, a személyzetet, a vészhelyzetre szóló terveket, a lehetséges menekülőútvonalakat, a sérültek ellátására kialakított egységeket és még egyebeket is alapos figyelemmel kell létrehozni, a várható emberszámhoz mérten. Számos szabálykönyv jött létre, ami tömegrendezvényeken követendő előírásokat tartalmaz. A személyzet megfelelő kiképzése, a fellépők tájékoztatása a rend fenntartásában való kiemelt szerepükről, a beléptetés folyamata vagy a tömeggel való kommunikáció kidolgozása csak néhány, amiről részletes leírást ad a szakirodalom. Rengeteg katasztrófát el lehetett volna kerülni a tömegirányítási tervek és technikák észben tartásával.
Az emberek tömeges összegyűlése a társadalmi élet alapja. A tömegrendezvényekben rejlő veszélyekkel azonban tisztában kell lennie a szervezőknek és a tömegben részt vevő embereknek egyaránt, mivel amilyen könnyen megtörténhet egy ilyen baleset, olyan könnyen el lehet kerülni megfelelő szabályok betartásával.
